Super Mario, Pac-Man és a többiek
Éppen harminc éve robbant be a mozikba – Bob Hoskins főszereplésével – a Super Mario Brothers, amely világszerte ismertté tette a Nintendo hasonló nevű videójátékát. Marióval, a mesebeli szörnyekkel küzdő, bajszos vízvezeték-szerelővel is találkozhattak az idén 165 éves Svábhegyi Jókai Mór Általános Iskola és Német Nemzetiségi Általános Iskola diákjai az ünnepi programsorozat részeként rendezett ingyenes családi napon.
Az 1980-as és 1990-es évek számítógépes és videójátékainak ikonikus szereplői mind ott voltak a Svábhegyi Jókai Mór Általános Iskola és Német Nemzetiségi Általános Iskola családi napján. Délelőttre még csak a jókaisokat hívták meg a szervezők, ám délután már bárki megnézhette, sőt ki is próbálhatta a 2000 előtti gépeket. Köztük Commodore és Atari hobbiszámítógépeket, vagy a SEGA-Nintendo videójáték-párharc jeles képviselőit, a kilencvenes évek konzolforradalmának meghatározó darabjait.
A rendezvény elsődleges célja az volt, hogy a fiatalok az egykori gépeket megismerve tapasztalják meg az elmúlt negyven év elképesztő technikai fejlődését. Merthogy ezek a régi és ma már, bizony, megmosolyogtató tudású masinák valamikor valóban a csúcstechnológiát képviselték. A nap legfontosabb tanulsága pedig az, hogy hiába elavultak, játszani még mindig nagy élvezet rajtuk.
A legnagyobb sztár természetesen a halhatatlan Super Mario volt, aki 1985 óta próbálja megmenteni a varázslatos Csiperke Királyság trónörökösét. A kék farmernadrágot, piros pulcsit és sapkát viselő, pocakos, bajszos brooklyni vízvezeték-szerelőnek segítsége is van, mégpedig öccse, a félénk Luigi. Ő sovány és magas, ezért magasabbra tud ugrani bátyjánál. Ez pedig fontos adottság, amikor a testvérpár megküzd Koopa Király harcosaival.
No, nem kell vérengző szörnyekre gondolni, és éppen ez az, ami megkülönbözteti az eseményre elhozott régi játékokat a maiaktól – hívta fel a figyelmet Mikó Sándor, a svábhegyi iskola informatikatanára, egyben a „Retro nap a Jókaiban” elnevezésű rendezvény szervezője. Szerinte, bár a grafika mára vitathatatlanul elavult, a látvány pedig össze sem mérhető a mostanság megszokottakkal, ezeket a hiányosságokat tökéletesen ellensúlyozza az ötletesség.
A programszervezéshez sikerült megnyerni az ország egyik legjobb, régi számítógépekkel és konzolokkal foglalkozó szakemberét és az általa létrehozott ReGamEX céget. Ők biztosították a komputereket és a konzolokat: olyan gyűjtői darabokat, mint a Nintendo 80-as évektől gyártott modelljei, az első generációs XBOX, vagy a számítógépek közül a Commodore 64, az Enterprise és az Atari 800. Kétségtelenül itt lett volna a helye a legendás ZX Spectrumnak is, ám ez túl kicsi és sérülékeny, így a gyerekhadra való tekintettel most „otthon maradt”.
„Azt kértem az egyesület vezetőjétől, Szakács Gábortól, hogy klasszikus, erőszakmentes ügyességi játékokat hozzon, mint a nagy öreg Pac-Man, vagy a Sonic játékok. Ezekben több az ötlet, a mostaniak inkább a látványvilágra, az erőszakra mennek rá. Szerettem volna megmutatni, hogy az efféle ősjátékokkal ugyanolyan jól, vagy még jobban lehetett szórakozni, mint a modernekkel. Ráadásul ezek nem emulátorokon futottak, hanem minden az eredeti hardveren, ami már önmagában nagy élmény a mai gyerekeknek.”
Ezt a résztvevők is pontosan így gondolták. Dani szerint a Super Marióval játszani mindig kitűnő szórakozás: „Főleg azért tetszett, mert ki tudtam próbálni egy korabeli joystickot, ami már nem kapható, pedig azzal sokkal jobban lehet irányítani.”
Ádámnak az Atari Wizard of Warja volt a kedvence, ami a nevével ellentétben egyáltalán nem szörnyű, inkább a Pac-Manhez hasonlít: „Különösen jó, hogy ezekben a játékokban nincsenek reklámok, az pedig még érdekesebbé teszi őket, hogy eredeti, harminchét centis monitorokat használhattunk.”
Ha már eljött, a versenyeken is elindult Noé, aki elmondta nekünk, hogy a szellemi vetélkedőn harmadik lett, a Super Mario-versenyt viszont megnyerte. „A régi játékok nehezebbek, van bennük kihívás, és engem amúgy sem érdekel annyira a látvány. Ha lesz még ilyen program, amin ki lehet próbálni ezeket, én biztosan ott leszek!” – ígérte.
Nagy volt tehát az érdeklődés, a tizenöt 2000-es évek előtt készült számítógép és konzol folyamatosan dolgozott – mégpedig végig hibamentesen. Meg is jegyezte egy apuka, hogy „ezeket még összerakták, van bennük anyag”…
A katódos monitorok, tévék bámulása azért alaposan elfárasztotta a szemeket, ezért pihenésképpen külön asztaloknál, régi és újabb társasjátékok mellett lehetett kicsit lazulni. A kisebbek pixel típusú színezőket is kaphattak, míg a vállalkozó kedvűek egyénileg vagy párban versenyezhettek egymással korabeli ügyességi játékprogramokkal.
Mobiltelefonnal lehetett felcsatlakozni az online kvízhez, amin a játékgépekkel és a játékokkal kapcsolatos kivetített kérdésekre lehetett válaszolni. Minden egyes gép oldalán volt egy kis ismertető, úgyhogy nem érhette meglepetés a versenyzőket. A legjobb eredményt elérők különleges díjakban részesültek, ezek jó részét Mikó Sándor a saját 3D-s nyomtatójával készítette. A Svábhegyi Jókai Mór Általános Iskola és Német Nemzetiségi Általános Iskola 165 éves évfordulójához kapcsolódó rendezvényt az oktatási intézmény HON Alapítványa finanszírozta.
sm.