Esőben is ünnepeltek a svábhegyiek
Kicsit hűvös volt, az eső vigasztalanul esett, de ez sem szegte kedvét a svábhegyi terményünnepen megjelenő vendégeknek. A megannyi mosolygó gyerek és felnőtt a Diana park helyett ezúttal a Szent László Közösségi Házban tapsolt a zenés-táncos műsorszámoknak, és vett részt a hagyományos kenyérszentelésen.
Egyszerre múltidézés és előretekintés, mégis aktuális, vidám családi program a terményünnep, amely az idén is az Istenhegyi Szent László Plébánián tartott szentmisével kezdődött. A Diana parkban szőlőpréselés, bor- és mustkóstolás, búzaőrlés, sváb rétes és kemencés langalló, valamint árusok sora várta az érdeklődőket, míg a Szent László Közösségi Házban kézműves foglalkozások és különféle finomságok biztosították a jó hangulatot. No, meg a zenés-táncos műsorszámok, amikről a Pannonia Sacra Katolikus Óvoda lelkes óvodásai, a Jókai iskola nemzetiségi tanulói és a Lochberg Tánccsoport tagjai gondoskodtak.
Az együttlét fontosságát emelte ki az ünneplőket köszöntő Fonti Krisztina alpolgármester, aki úgy fogalmazott, a közösségi ház éppen azért épült, hogy összehozza az embereket, és közösségi eseményeknek adjon otthont. Most is ez történt, mivel a szabadtérre tervezett programok a rossz idő miatt az épületben kaptak helyet. A terményünnep ősi hagyomány, a földművesek évezredek óta köszönetet mondanak a betakarítási időszak végén a leszüretelt termésekért, és arra kérik az égieket, hogy a következő évben is legyen bőséges az aratás eredménye.
„A kelták, a germánok, a görögök és a rómaiak is tartottak terményünnepeket, ezt a hagyományt folytatta a keresztény egyház. Magyarországra a tizennyolcadik században a svábok hozták el ezt az ünnepet, amit a német nemzetiségi önkormányzat és a Svábhegyi Hagyományőrző Egyesület minden évben megtart a Diana parkban. Nekik és az Istenhegyi Szent László Plébániának nagyban köszönhető, hogy a hegyen ilyen kiterjedt és erős a helyi közösség, amit a terményünnepre érkező sokadalom is bizonyít – emelte ki Fonti Krisztina, aki egy személyes élményét is megosztotta a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy a Böszörményi úti közösségi kertben egy másik hölggyel együtt gondoz egy kisebb területet, és azóta egészen másképpen viszonyul a terményekhez. – Most már én is megtapasztalhattam, mennyi munkával jár, amíg a magból, palántából termés lesz. És ennek a zöldségnek vagy gyümölcsnek éppen ezért egészen más az íze: benne van a szeretet és Isten áldása.”
A köszöntőt követően következett a hagyományos kenyéráldás, amit Martos Levente püspök mutatott be, majd zenés-énekes műsorszámok szórakoztatták az egybegyűlteket.
„Ezúttal nem egy bibliai idézetet választottunk jelmondatnak, hanem a napraforgónak és a teknősbékának ajánljuk az ünnepet” – hívta fel a figyelmet Kövesdiné Martin Nóra, a hegyvidéki német nemzetiségi önkormányzat vezetője. Elmagyarázta, hogy ahogyan a napraforgó mindig a fény felé fordul, úgy kell nekünk a valódi értékeket felismerni. Sokszor ez nem egyszerű feladat, mert a siker érdekében néha kénytelenek vagyunk elhagyni a komfortzónánkat. Pontosan úgy, mint a teknősbékának, amely csak akkor tud előrehaladni, ha kidugja a fejét biztonságot nyújtó páncélja alól. Kövessük a példáját, mert csak így lelhetünk rá az igaz útra!
-os