Jó ember, nagyszerű építész: díszpolgár lett Skardelli György

„Nagyszerű építész, egyedülálló épületek, ihletett házak tervezője. De az építészetnél is sokkal fontosabb, hogy jó ember” – fogalmazott Vadász Bence építész a szeptemberi hegyvidéki díszpolgáravató ünnepségen elhangzó beszédében. A méltatott, Skardelli György szerinte olyan ember, aki magában hordozza és vállalja régi, szeretett tanárai, mesterei intelmeit, soha meg nem tagadva őket. Alkotóként egyszerre hagyománytisztelő és hagyományteremtő, művei pedig szívhez szólók, mert természetesek, és értünk vannak. Személyiségét egy csonthéjas terméshez hasonlította, amely „kívül kemény, szikár, csöndes, szerény, belül, a burok alatt pedig káprázatos színek és pikáns ízek tobzódnak”.

Vadász Bence Skardelli legfontosabb alkotásai között említette a kőszegi SOS Gyermekfalut, a Gandhi Alapítvány gimnáziumát Pécsett, a füzéri Alsóvár újjáépítését, a „kavicsként” emlegetett Papp László Budapest Sportarénát, a Ludovika Arénát, a Belvárosi Sportközpontot, az MVM Dome-ot és a Puskás Arénát. „Mind az ő keze munkája, mindegyiket szeretjük, szakmabeliek és laikusok egyaránt” – mondta.

„A díszpolgári cím nem a szakmai teljesítményt értékeli, arra ott vannak a szakmai szervezetek díjai. Itt elsősorban az emberi minőséget értékeljük” – emelte ki Pokorni Zoltán polgármester. Kitért rá, hogy a kitüntető cím adományozására egy bizottság tesz javaslatot, amelyben kisebbségben vannak a pártok által delegált tagok; a többséget azok a jeles személyek alkotják, akik maguk is díszpolgári címet kaptak korábban.

A polgármester bevallotta, kevés focimeccsen járt életében, ám ezek egyike volt a francia és a magyar válogatott mérkőzése az új Puskás stadionban, ahol rendkívüli élményben lehetett része. „Politikai kérdéssé vált, hol és milyen stadionra van szükség, de az biztos, hogy az építészeti minőséget a Népstadion helyén felépített Puskás Aréna esetében senki sem kérdőjelezte meg. Az új létesítmény felidézi a régi alakját, mégsem egy retró stadion lett, hanem ízig-vérig huszonegyedik századi, sport- és művészeti programok rendezésére egyaránt alkalmas, fantasztikus épület” – méltatta Skardelli egyik ikonikus művét Pokorni Zoltán.

„Ez egy csapatmunka!” – hangsúlyozta építészeti tevékenységével kapcsolatban Skardelli György. Hozzátette azt is, hogy egy kimerítő időszak után (amikor egymással párhuzamosan készült az MVM Dome, a Puskás Aréna, a Belvárosi Sportközpont és a Ludovika Aréna) hátrébb lépett, mostanában leginkább a tehetséges, fiatal kollégáit igyekszik segíteni.

A Hegyvidék új díszpolgára arról is beszélt, hogy távol állnak tőle az építészeti allűrök, nem szereti az olyan dolgokat, amik nem az adott témáról, a teljesítményről, a végeredményről szólnak. Ez egyrészt az otthoni neveltetéséből adódik – ezt látta építész édesapjától és építésvezető nagyapjától is –, és a Középülettervező Vállalatnál, a KÖZTI-nél is ugyanezzel a hozzáállással találkozott. „Minket, építészeket, a végeredmény minősít” – summázott.

Hegyvidéki kötődései kapcsán Skardelli György felelevenítette: 1955-ben született a János kórházban, az első huszonnégy évében pedig a Krisztina körút és a Csaba utca sarkán lakott, egy „nem annyira jól lakható lakásban”. Ennek kényelmetlenségét kárpótolta a városmajori park, ahol sok időt töltött. Télen-nyáron ott focizott, és tagja lett a majori galerinek, ami miatt – szülei nem túl nagy örömére – még egy ifjúságvédelmi dokumentumfilmbe is bekerült. Amúgy már gyerekként is szerette azokat a környékbeli épületeket, amik részei voltak a mindennapjainak: az Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervei szerint készült templomegyüttest, valamint az általános iskoláját, amelyet Kós Károly és Györgyi Dénes tervezett.

A díjazott felidézte, hogy miután családja lett, más kerületekben laktak, de tíz év után, amint lehetőségük adódott rá, visszaköltöztek a Hegyvidékre, az Ugocsa utcába. „Nagyon szeretünk itt élni. A Városmajort időközben felváltotta a Normafa, ide járok fel a kutyámmal minden este” – mesélte az építész, aki azt vallja: mindenkinek megvan a maga ösvénye, amire próbál visszatalálni, ha ott jól érezte magát. Számára a XII. kerület volt az az ösvény, ahová – ha nehezen is, de – sikerült visszatérnie.

z.

Skardelli György 1980-ban diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, 1986−1988-ig a Magyar Építőművészek Szövetsége mesteriskolájának hallgatója volt. 1980 óta dolgozik a KÖZTI-ben, ahol szerkezettervező gyakornokként kezdte pályáját. 1988-tól vezető tervező, 1990-től műteremvezető, majd a részvénytársaság keretei között stúdióvezető. 2004-től 2021-ig a vállalat igazgatóságának tagja volt. Változatos tárgyú munkái egy részét díjnyertes pályázatokkal szerezte, az utolsó évtizedben főleg sportlétesítményeket tervezett.

2010 óta tagja az MTA Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiájának, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Számos egyéb kitüntetés mellett 1997-ben Ybl Miklós-, 2001-ben Pro Architectura-, 2009-ben Építészeti Prima Primissima és Magyarország Érdemes Művésze, 2020-ban Kossuth-díjat kapott.

Skardelli Györgynek három fia van, a középső építész, szintén a KÖZTI-nél. Legidősebb fia a szoftverek világában dolgozik Angliában, a legkisebb pedig gépészettel foglalkozik, azon belül is a nanotechnológiával. Felesége, Skardelliné Perjés Magdolna portugál−angol szakos tanár, aki negyven éven át tanított a Tamási Áron iskolában.