Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Parlagfű: mindenki ismeri, de nem könnyű ráismerni

Örömteli, hogy évről évre kevesebb bejelentés érkezik a parlagfűvel kapcsolatban. Nem dőlhetünk azonban hátra, mert sajnos az allergiások számának alakulásában még nem látszik ez a tendencia.

Az ürömlevelű parlagfű, vagy tévesen vadkender néven elhíresült – egyébként eredendően Észak-Amerikában élő – gyomnövényt nem kell bemutatni, mindenki ismeri, legalább hallomásból. Ráismerni viszont nem is olyan könnyű, mert a hazai gyomflórában több olyan növény akad, amivel könnyen összekeverhető.
A fekete üröm maga is allergén, igaz, sokkal kevesebben érzékenyek virágporára, mint a parlagfűére. Ha a két növény egymás mellett fejlődik, akkor szembeötlő a különbségük, és ha egyetlen tőről kell eldönteni, hová is tartozik, akkor sem lehetetlen a meghatározás. A fekete üröm levelei karéjosak vagy hasogatottak, míg a parlagfűéi szeldeltek, azaz nemcsak bevágások láthatók a levéllemezeken, hanem már a levelek tengelyénél elválnak egymástól a finoman csipkézett levélkék. A különbség különösen a szár alján található levelek esetében jelentős.
Jóval nehezebben összetéveszthető a parlagfű a szántóföldeken gyomosító fehér ürömmel, vagy a jellegzetes, tenyeresen osztott leveleket nevelő vadkenderrel. Ritkán az országos elterjedésű és a Hegyvidéken is jelen lévő, fészkes virágzatú gilisztaűző varádiccsal is összekeverik a parlagfüvet, de a sárga, gombszerű virágok megkönnyítik a helyes meghatározást. A kertben az előző évben elhullott magokból csírázó bársonyka (vagy büdöske) lehet megtévesztő, ám a növény illata és jól ismert virágai ebben az esetben is biztos eligazodást nyújtanak.Parlagfu1Általánosságban sok segítséget jelent az élőhely, a felsorolt fajok közül ugyanis a parlagfű az első, amely építkezések során bolygatott talajon gyökeret ver. Csupasz talajfelszínen lévő példányok esetében jó okkal gyanakodhatunk parlagfűre. Egy természetközeli területen, zárt társulásban, vadvirágos réten nem tudja felvenni a versenyt az őshonos fajokkal, így nem is szokott feltűnni.
Amennyiben akár közterületen, akár magáningatlanon parlagfű jelenlétére gyanakszunk, akkor – ha lehet – távolítsuk el gyökerestül a töveket, vagy jelentsük be a növényt. Erre két lehetőség kínálkozik: egyrészt a Hegyvidéki Zöld Iroda (különösen a zoldpont@hegyvidek.hu e-mail-címen) várja a pontos helymegjelöléssel érkező jelzéseket, másrészt a Parlagfű Bejelentő Rendszer is szabadon használható. Ez utóbbit a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) üzemelteti, és a honlapjáról (pbr.nebih.gov.hu) közvetlenül, valamint internetkapcsolattal rendelkező okostelefon segítségével a „Nébih Navigátor” alkalmazáson belül is elérhető.
A bejelentés egy gyorsan elvégezhető regisztrációhoz kötött, és fontos elemét képezi a szükséges intézkedések megtételét lehetővé tevő pontos hely – lehetőleg térképen vagy GPS-koordináták rögzítése útján történő – megadása. Ha fényképet is csatolunk, akkor a szakemberek egyetlen pillantással megállapíthatják, valóban parlagfűről van-e szó, és milyen mérvű a fertőzöttség.
A hivataltól visszajelzés kérhető, azaz nyomon követhetjük a feltárt veszélyforrás ártalmatlanításának további lépéseit. A honlap a végső esetben alkalmazott bel- és külterületi hatósági eljárásokkal kapcsolatos részletes leírásokat is tartalmazza.Parlagfu2A webhelyen érdekes információkat találhatunk az éppen aktuális parlagfűhelyzetről is. Egy országtérképen minden bejelentés megtekinthető. Ebből könnyen leszűrhető, hogy az idei szezonban eddig a Hegyvidék hat pontjáról jelezték parlagfű jelenlétét. Ugyanezen a virtuális térképen akár egy utazás, nyaralás előtt tájékozódhatunk adott országrész fertőzöttségéről, ami hasznos segítség lehet a virágpor okozta allergiás megbetegedésben szenvedőknek.
A nyárnak ugyan vége, de a parlagfű számára még hosszú a szezon. Akár a most kicsírázó növénykék is virágozhatnak a fagyokig, és veszélyes pollenszemek millióit juttathatják a levegőbe. Egészséges környezetünk megőrzése érdekében közös feladatunk a gyomnövény visszaszorítása, amiben még az idén is lehet fontos feladatunk!

(Barta)