Ősi mesterségek és örmény értékek

„Nem először nyitunk kiállítást itt, a Hegyvidéki Önkormányzat folyosógalériájában. 2017-ben örmény emlékekről készült fotókat hoztunk, 2019-ben az örmények történelmét, kultúráját mutattuk be. Most két kerületben élő örmény művész munkáit láthatjuk” – mondta Hegedűs Annamária, a Budapest XII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat vezetője a polgármesteri hivatalban egy időben megtekinthető két kiállítás megnyitóján.A második emeleti folyosógalériában a Szentpéteri József Ötvös Iparművészeti Stúdió műhelymunkái fogadják az ügyeiket intéző hegyvidékieket. Koronázási ékszerek, örmény motívumok, bőrből és papírból készült remekek, valamint részletgazdag ötvösművek láthatók a vitrinekben.„Ez egy olyan összművészeti kiállítás, amin az ősi mesterségek is megjelennek. Az alkotások a szépség eszményét képviselik. Ezeket a kiváló technikákat ma már kevesen ismerik. A tűzzománc például az iparművészet egyik legszebb területe, ám napjainkban művészeti szinten már haldoklik. A zománctechnikát egyetlen oktatási intézmény sem tanítja, ezért is kiemelten fontos a Szentpéteri stúdió alkotóműhelye. Ha ezekre a tárgyakra nézünk, láthatjuk, hogy manuálisan olyan magas szintű művek, amik valódi értékeket képviselnek – fogalmazott Feledy Balázs művészeti író, aki a számos díjjal és kitüntetéssel is elismert stúdió névadójáról, Szentpéteri Józsefről is szólt. – Nagyon érdekes, hogy a felmenői között nincsenek céhesek, ő egy olyan nemesi gyökerekkel rendelkező család sarja, amelyben kénytelen volt szakmát választani. A tizenkilencedik században rendkívül híres magyar ötvös lett, aki önálló, képzőművészeti jellegű karakterekkel, domborításokkal, fémekkel készült alkotásokkal írta be magát a magyar iparművészet történelmébe.”A bemutatón nemcsak a távoli múlt, hanem a fenntarthatóság, újrahasznosítás fontossága, valamint korunk egyik legnagyobb tragédiája is elgondolkodtató alkotások formájában emlékeztetnek a hagyományok és a hit erejére. Láthatatlan ellenség, csillaghullás, zárka és párbeszéd – ezek is a „VILÁG VÉDELEM kiút a KORONA vírusból” című alkotás részletei.„Az áttört földgömb egyenlítője helyén az emberiségről szóló szájmaszkok láthatók. A belső térkereszt nemcsak a térgömböt erősíti, hanem az istennel való kapcsolatot is. A mű arra hívja fel a figyelmet, hogy vegyük észre az összefüggéseket. A koronán megjelenő Szent Erzsébet rózsája szimbolizálja a segítséget” – magyarázta az ötvösstúdiót vezető Borosnyay Klára, aki képző- és iparművészekkel, ötvösművészekkel, néprajzkutatókkal, nyomdászokkal, kosárfonókkal és restaurátorokkal együtt 1986 óta oktatja azokat az ősi technikákat, amiket – ahogy Feledy Balázs fogalmazott – ma már csak bizonyos tudorok tudnak. Érdekesség, hogy a stúdió alkotóműhelyeiben különleges időutazásban lehet részük a fiataloknak, akik római lakomákkal, vagy éppen honfoglalás korabeli öltözéket viselve élhetik át és érthetik meg a múlt értékeit.„A két kiállítás nemcsak szemléletben, de technikában is különbözik, más az alkotói motiváció. Mi köti össze ezt a két egymástól független kollekciót? Az örmény gyökerek fontossága – mondta Feledy Balázs, aki kiemelte, az első emeleti folyosógalériában Pál János festőművész alkotásai is gondolatébresztő utazásra hívják a szemlélődőt. – Igazi világlátott ember. Hosszú ideig dolgozott a Magyar Természettudományi Múzeumban, fantasztikus lepkész, és olyan illusztrációkat készített a rovarokról, amiket a szakirodalom alapműveknek tekint."Az önkormányzat első emeletén festmények, akvarellek, hiperrealisztikus rovarábrázolások és a geometrikus konstruktivizmus kapják a főszerepet. A lifttel szemben híres magyarörményekről készült arcképcsarnokot láthatunk, többek között Bánffy György, Kacsóh Pongrác, Jakabfy Elemér portréjával. A Magyarok nagyasszonya, az óceáni pirkadat, a Csorba-tó nyugalma egyedülálló ábrázolásmódban jelenik meg.„Sok minden érdekel, de gyermekkorom óta kötődöm a rovarokhoz, a lepkék különösen kedvesek számomra. Mexikó nappali lepkefaunájából közel hetven táblát készítettem" – mesélte nekünk Pál János, aki korábban Mexikóban és Lisszabonban is megmutatta alkotásait a nagyvilágnak.A festőművész egy nagyon fontos dologra is felhívta a figyelmünket. „Legyen szó egyetlen fűszálról, vagy égbe törő hegyekről, a természet a legnagyobb művész. Jártam esőerdőkben, sivatagokban és mezőkön. Elképesztően szép tájak vannak a világon, de sajnos ezt sokan észre sem veszik. Először képen láttam az Adriai-tengert; azt gondoltam, hogy ilyen szín nem is létezik. Később a saját szememmel csodálhattam meg a bizonyítékot. A rovarok színét sem lehet festékből kikeverni. Annyira változatos a természet, hogy nem lehet túlszárnyalni. A kitalált, képzeletszülte ábrázolások távol állnak tőlem. Szerény próbálkozás, de igyekszem a természetet úgy ábrázolni, amilyen.”

Boussebaa Mimi