Több mint ezer fával lesz zöldebb a Hegyvidék
Sikeresen zárult az önkormányzat által elindított, a fenntarthatóságot is segítő Árnyas Hegyvidék program következő szakasza: összesen 1152 facsemetét igényeltek a hegyvidékiek. A növényeket mihamarabb el kell majd ültetni, amire már most érdemes felkészülni.
A magánkertek faállományának gyarapodásához szeretne hozzájárulni a Hegyvidéki Önkormányzat az Árnyas Hegyvidék programmal, amit a helyiek nem csak a szavazataikkal támogattak. Óriási volt az érdeklődés: a fővárosban páratlan, a Hegyvidéki Zöld Iroda által az idén először meghirdetett kezdeményezés keretében 338 embertől összesen 1152 facsemetére érkezett igénylés. Az átadás helyszíne a Hegyvidéki Kulturális Szalon előtti terület, az ideje november eleje lesz. A részletekről külön értesítést kapnak majd a programban részt vevők.
A városi klímát és a meleget jól viselő, őshonos fafajok közül az igénylők választhatták ki a kertjük számára méretben, stílusban legjobban megfelelő fafajt. Egy ingatlanra legfeljebb négy csemetét lehetett kérni, amit az érdeklődők többsége ki is használt.
A területi megoszlást vizsgálva szinte homogén kép rajzolódik ki, azaz a XII. kerület városias jellegű részeiből is, területegységre vetítve, nagyjából ugyanannyi igénylés érkezett, mint a kertes lakóövezetekből. Érthető módon a legfelső, erdős területeken szerényebb faültetési kedv mutatkozik.
A legtöbben a viszonylag kis termetű mezei juhart (Acer campestre) és a virágos kőrist (Fraxinus ornus) választották. Mindkét fajból elfogyott a 189 darabos keret. A sövénynek is ültethető, jól metszhető közönséges gyertyánból (Carpinus betulus) 156, míg molyhos tölgyből (Quercus pubescens) 137, csertölgyből (Quercus cerris) 136 példány fogyott. A közeljövőben 98 Pannon kőrissel (Fraxinus angustifolia f./var. danubialis), 95 magas kőrissel (Fraxinus excelsior) és 94 kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea) is gazdagodik a Hegyvidék, és mind az 58 nagy termetű kocsányos tölgy (Quercus robur) is gazdára talált.
A ma még csenevész suhángokra már most érdemes úgy tekinteni, mint fenséges fákra, és olyan helyet választani számukra, ahol koronájuk akadálytalanul kiteljesedhet. Az ültetésnél is fontos, hogy bár a növényke gyökérzete egyetlen ásónyomban elfér, de ez az utolsó lehetőség, amikor hatékonyan megtrágyázhatjuk, és sok évtizedes útjára indíthatjuk.
Ezért érdemes – akármilyen vesződséges is – kiásni számukra a szakmai ajánlásokban szereplő egyszer egy méteres ültetőgödröt, amelynek az aljába tegyünk érett marhatrágyát. A trágyát keverjük össze földdel, és takarjuk vastag réteg komposzttal is, nehogy a csupasz gyökerek hozzáérjenek a trágyához. Ez az útravaló táplálja majd a fát a fejlődése során.
A föld óvatos visszatöltése után alaposan tömörítsük a talajt betaposással, majd ezt a műveletet ismételjük meg néhány nap és a beöntözés után. A végül kialakuló felszín legyen kicsit alacsonyabb a környezeténél, hogy az esővizet a fa tövéhez vezesse.
Mivel őshonos fajokról van szó, nem szükséges takarni a friss telepítést a fagyok ellen, így az ültetésen kívül az idén már nincs is más kertészeti feladatunk a suhángokkal. Legfeljebb ha olyan helyre kerülnek a fák, ahol szükséges lehet megvédeni őket. Mindenképpen érdemes kikarózni, amivel megelőzhető, hogy akár csak véletlenül is megsérüljenek az ujjnyi vastag suhángok.
Az őszi időjárás gyakran szeszélyes, nem tudni, hogy a faátvétel hétvégéjén milyen idő várható. A konténeres fákkal ellentétben a szabad gyökerű csemetéket nem lehet egy-két napnál tovább tárolni, mihamarabb földbe kell kerülniük. Érdemes már november elején beszerezni minden szükséges anyagot, majd előre kiásni és előkészíteni az ültetőgödröket, hogy a tényleges ültetésre – akár kedvezőtlen időjárás esetén is – gyorsan sort lehessen keríteni. A gondos előkészítéssel magunknak kellemetlenségeket spórolhatunk meg, a suhángoknak pedig biztosíthatjuk a hosszú távú fejlődésük optimális körülményeit.
(Barta)