Gazdagodhatunk is a felmelegedéssel

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha pálma- vagy banánfákat látunk pompázni hazai kertekben, pedig egy-két évtizeddel ezelőtt biztosan furcsán néztünk volna arra a kertészre, aki ilyen növényeket ültet a kertjébe. A globális felmelegedésnek nevezett folyamat folytatódik, s ha nem is azonnal a mangó- és ananásztermesztésre kell átállnunk, a változások iránya mindenképpen a szubtrópusi dísznövények hazai térnyerése felé mutat.
Az első és már ma is megfigyelhető változás, hogy szobai növényeinket egyre hosszabb időszakokra és egyre bátrabban kitelepíthetjük a szabadba. A kifejezetten az őserdők aljnövényzetében élő, árnyéki fajok kivételével minden szobanövény kikerülhet, és nemcsak egy-két hónapra, hanem bő fél évre. Lassan megfordul a dísznövények nyaraltatása, ma már nem a melegre tesszük ki őket, hanem a hidegre hozzuk be.
Eddig ismeretlen – de örömteli – gondot okozhat, hogy a szabadban optimális körülmények között burjánzó citrus- vagy fikuszfajok ősszel, bizony, nehezen férnek vissza a teraszajtón. Új problémára új megoldásként szolgálhat a leanderek esete, amelyek egyre több kertben – főleg ha ki vannak ültetve, vagy a cserepük a földbe van süllyesztve – takarás mellett már a szabadban telelnek.
Hagymás, gumós növényeink egy részét ősszel kiássuk, és fagymentes helyre menekítjük, hogy aztán tavasszal újra kiültessük. Amit nemrég még a kannával, vagy a dáliagumókkal csináltunk, azt egyre inkább megtehetjük például a trópusi Amerikából származó pókliliommal is.Ennek a különlegesen szép és közkedvelt dísznövénynek már teljesen megfelel a klímánk, egyedül a téli hideg károsíthatja, de ezt könnyű áthidalni jól ismert és begyakorolt kertészeti módszerekkel. Cserébe egy szokatlan felépítésű, fehér virágot csodálhatunk a kertünkben, amelyből messze kihajlanak a póklábakra emlékeztető, keskeny szirmok.
A szárnyas feketeszem, vagy feketeszemű Zsuzsanna már meghódította a mérsékelt övi kerteket, de közeli rokona, a nagyvirágú kolostorharang előtt is egyre szélesebbre nyílik a kapu. A trópusokon falakat befutó faj szinte bárhol megél, és ontja a nagy, tölcsérszerű virágokat, amelyek halovány égkék színűek. Ennek a növénynek a hazai nevelésével először egynyáriként lehet kísérletezni. Ahogy az egyébként szintén trópusi kúszónövény hajnalka, úgy ez a faj is elég gyors növekedésű ahhoz, hogy egyetlen szezon alatt nagy felületet befusson, és rengeteg virágot neveljen.
Kicsit körülményesebb a pluméria, vagy más nevén frangipáni nevelése. Talán a furcsa nevek nem csengenek ismerősen, de a hawaii lányok nyakában ringatódzó illatos füzéreknél nem kell jobb reklám egyetlen virágnak sem. A fehértől egészen a vörösig terjedő árnyalatokban elérhető virágok illata maga a trópus illata. Ráadásul a szabályosan lándzsás, bőrszerű levelek megszárítva is hosszan illatozhatnak. A pluméria beszerzése nem könnyű, pedig olyan szobanövényként érdemes foglalkozni vele, aminek nyáron a szabadban a helye.A perui leander, vagy sárgaleander néven ismert meleg égövi faj neve kissé megtévesztő, mert nem rokona a közismert oleandernek. Talán a virágtalan növény lombja ihlette a névadót. Ha a magányos, sárga tölcsérvirágok kinyílnak, akkor eloszlik a kétely. Egészen másképpen kinéző, ám különlegesen szép virággal van dolgunk. A növény nyáron remekül megél a szabadban is, és szilvaméretű, húsos gyümölcsöket nevel, amelyek ugyan nem ehetők, de magokat nyerhetünk belőlük a szaporítás érdekében. Télre világos, fagymentes helyre kell vinni a laza bokorrá cseperedő tövet.A trópusi Brazíliából származik a hercegnővirág, vagy ibolyafa, amely inkább szerény bokor, mint fa. Laza ágrendszerén selymes tapintású, kerekded levelek ülnek, virágai pedig valóban hordoznak valamit a hercegnők eleganciájából. Ritkán hazai kertészetekben is felbukkan cserepes növényként. Nyárra csak türelmes szoktatás után tegyük ki, és ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözéséről sem! Örökzöld lombja önmagában is tetszetős dísznövénnyé teszi, amit megkoronáznak a légies porzókkal ékesített, lila virágok.A csüngővirágú paprikamályva, vagy alvó hibiszkusz a mályvafélék közeli rokona. Élénkvörös virágai hosszú száron csüngenek, és mivel a szirmok sosem nyílnak ki, okkal nevezhetjük őket alvó virágoknak. Maga a növény nem igényel a szobai hibiszkusztól eltérő nevelést, igénytelennek mondható. A szó szoros értelmében kivirulni csak a szabadban fog – ebben is hasonlít a szobai hibiszkuszokra, amelyek között gyakran látni tudatlanságból a szoba sötétjében óvott, sosem virágzó bokrokat.Ha gazdája kitesz egy ilyen példányt a szabadba, akkor néhány nap alatt leperzselődnek az árnyékhoz szokott levelek, de a növény gyors növekedésbe kezd, új leveleket is hoz, és szeptembertől naponta bontja virágait, egészen advent kezdetéig. Sokszorosan is megéri kockáztatni!

(Barta)