Élménykertészet a Böszörményi úton
Egy kert folyamatos munkát, odafigyelést igényel, ám a törődést sokszorosan meghálálja. Így működik ez a Böszörményi úti közösségi kert esetében is, amit töretlen lelkesedéssel gondoznak a környéken élők. Az eredmény minden várakozást felülmúl: mindössze kevesebb mint négy hónap telt el az első ültetőnap óta, a terület pedig mostanra úgy néz ki, mintha évek óta művelnék. Az egész kertben dúsan zöldellnek a nagy műgonddal kialakított ágyások.
Egy évvel ezelőtt, miután a leromlott állapotú irodaházak utolsó maradványai is eltűntek a Böszörményi útról, a bizonytalan gazdasági helyzet miatt arról döntött a képviselő-testület, hogy elhalasztja a tervezett ingatlanfejlesztést, és a környék parkolási nehézségeinek enyhítése érdekében ideiglenes parkolót hoz létre a területen. Fonti Krisztina alpolgármester javaslatára azonban nem csak autók kaptak itt helyet: kezdeményezése nyomán a Hegyvidék első közösségi kertjének kereteit is megteremtette az önkormányzat.
„Paradicsom, chilipaprika, retek, káposzta, karalábé, batáta, mángold…” – sorolta Fonti Krisztina, mi minden található az egyik gazdagon termő ágyásban. „Társbérlőként” ugyanis egyike azoknak, akik a Böszikert májusi megnyitása óta szorgalmasan gondozzák a növényeket.
Az alpolgármester arról mesélt lapunknak, hogy eddig csak az erkélyén „gazdálkodott” – paradicsomokat, fűszernövényeket nevelgetett a balkonládáiban –, valamint a balatoni nyaralója tölgyekkel sűrűn benőtt kertjében, egy kicsi, félárnyékos részen ültetett dísznövényeket. A közösségi kertben végzett munka azonban teljesen új élményt jelent számára.
„Nagyon élvezem a kertészkedést, de arra is rá kellett jönnöm, mennyire nem értek hozzá” – mondta önkritikusan Fonti Krisztina, hozzátéve, hogy igyekszik folyamatosan fejlődni. Mióta elkezdett dolgozni a kis veteményesében, a kertészeti szaklapokat bújja, és persze igyekszik a többiektől ellesni praktikákat. A kertvezető és az őket felkészítő kertész javaslatára például mulcsot használ, hogy kevésbé száradjon ki a föld, továbbá büdöskéket ültetett az ágyás szélére, ami számos kártevő rovart elriaszt.
A hasznos tanácsok mellett palántákat és terméseket is szokott kapni a többiektől, ami persze kölcsönös: nála retekből nőtt nagyon sok, abból adott másoknak. Az egymásra figyelés, a segítő hozzáállás szerinte amúgy a kert egész közösségére jellemző.
„Amiben csak tudunk, segítünk egymásnak” – hangsúlyozta, példaként említve, hogy mindenki szívesen meglocsolja a szomszédja növényét, amikor szükség van rá. Erre különösen nagy igény volt a nyári hónapokban, hiszen olyankor is öntözni kell a palántákat, amikor valaki hosszabb-rövidebb időre elutazik.
„Igazán összetartó, segítőkész társaság alakult ki. Kedves és jó emberek dolgoznak a kertben, akik szeretik a növényeket, a természetet” – jellemezte a csapatot az egyik tag, dr. Heigl Tímea, aki úgy véli: az összetartozás érzése a mai, hektikus világban fontos támaszt jelent mindenkinek. Szerinte maga a kert, a közös munka formálta közösséggé a csapatot, amelynek tagjai nemcsak a saját eredményeiknek, hanem a többiek sikereinek, szép veteményesének is tudnak örülni.
Az Ugocsa utcai lakó úgy látja, boldoggá teszi az embereket a kertészkedés, ami egyfajta nyugalmi időt jelent a mindennapi hajtás közepette. „Örülünk, hogy csinálhatjuk” – fogalmazott, megjegyezve, hogy ő is nagyon szeret kimenni rendezgetni a konyhakertet esténként. Általában heti háromszor jár le, időnként az egyetemista lányai is segítik a munkájában.
„Ez egy klasszikus első szezonos kert: mindenki mindent akar termeszteni az ágyásában. Nagyon fontos viszont, hogy ha körbenézünk, egyetlenegy elhanyagolt ágyást sem találunk. Lelkesedésből nincs hiány” – osztotta meg velünk benyomásait Rosta Gábor, a kert szakmai vezetője, aki szerint egy közösségi kertben az első év általában a kísérletezgetésről, a rácsodálkozásról szól, míg a következő szezonban általában már sokkal tudatosabb a munka. Így arra számít, hogy a Böszikertben is hasznosítják majd a tagok az eddig összegyűlt tapasztalataikat az ágyásaik tervezése során, továbbá a közös részeket, a rézsűket is sokkal jobban kihasználják a jövőben.
„Egy kiforrott közösségi kertben tíz százalék a kertészkedés, míg kilencven százalék a közösségről szól. Ezt az arányt itt még nem értük el, de jól haladunk felé” – vélekedett a szakmai vezető, aki egyebek mellett azt szorgalmazza, hogy bográcsozóhely is legyen a kertben, hiszen az kiváló kelléke a közös programoknak.
Rosta Gábor elmondta, hogy ősszel újraindítják a kertgyűléseket, a megmaradó faanyagokból pedig újabb padokat építenek, és a raklapokból egy ládát is összeszerelnek a szerszámoknak. A szezon október végéig tart: ekkor kertzáró napot tartanak, amin kitisztítják az ágyásokat, telerakják a komposztálót, elzárják a vizet, egyszóval felkészítik a kertet a télre, és előkészülnek a következő szezonra.
z.
Nyílt nap a Böszikertben
Szeptember első szombatján megnyitotta kapuit a Böszikert az érdeklődők előtt. A látogatók bejárták a közösségi kertet, megcsodálták a szépen gondozott ágyásokat, és kóstolót kaptak a gazdag termésből. A jó hangulatról egy jamaikai zenész gondoskodott, aki az egyik tag meghívására érkezett a nyílt napra.