A főváros szellemi emlékműve

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából 2023 novemberében jelenik meg a 23 kerületet reprezentáló, 23 fejezetből álló Budapest Nagyregény. A nagyszabású irodalmi mű kortárs magyar írók közös alkotói folyamatából, helytörténeti adalékok felhasználásával válik összeolvasható kísérleti elbeszéléssé, a mai Budapest nyitott, befogadó jellegét tükrözve.

Gáspár Máté vezetésével az ötletgazdák olyan szellemi emlékmű megalkotásán gondolkodtak, ami tudósít a városlakók közérzetéről, egyúttal művészeti formába foglalja a jelent, játékba hozva a fantáziát és a legendáriumot is. A szerzőknek – Cserna-Szabó András (I. kerület), Krusovszky Dénes (II. kerület), Vámos Miklós (III. kerület), Tompa Andrea (IV. kerület), Bartók Imre (V. kerület), Fehér Renátó (VI. kerület), Kemény Zsófi (VII. kerület), Szvoren Edina (VIII. kerület), Simon Márton (IX. kerület), Mán-Várhegyi Réka (X. kerület), Nagy Gabriella (XI. kerület), Háy János (XII. kerület), Németh Gábor (XIII. kerület), Tóth Krisztina (XIV. kerület), Karafiáth Orsolya (XV. kerület), Kiss Noémi (XVI. kerület), Grecsó Krisztián (XVII. kerület), Dunajcsik Mátyás (XVIII. kerület), Závada Péter (XIX. kerület), Szabó T. Anna (XX. kerület), Szécsi Noémi (XXI. kerület), Kemény István (XXII. kerület), Dragomán György (XXIII. kerület) – körülbelül 10-10 oldalt kellett írniuk, ezekből áll össze ez a rendhagyó történeti tabló, amelynek az előkészítésében Tasnádi István dramaturg is részt vett.

A Hegyvidékről szóló fejezet Háy János író, drámaíró, költő, kerületi díszpolgár műve. A végleges szövegre még várnunk kell, a szerző a munka kezdetén az alábbi előzetes írást tette közzé a bpnagyregeny.hu internetes oldalon: „12. kerület. A szüleim nem itt születtek és én sem, szemben a gyerekeimmel, akiknek itt indult az életük. Én egy olyan sutyerák vagyok, aki egy falu leromló szegletéből rögvest a 12. kerületbe került, s azóta, idestova ötven éve, csak rövid időre hagyta el. Itt zajlott a kamaszkorom, itt nőttek fel a nagy gyerekeim. Megszoktam a zöldet, a csendet, a biztonságot és nem szoktam meg a budai gőgöt, ami így aztán nem ritkán tárgya a szövegeimnek. Van egy kisvárosi identitásom, ebben a nekem oly fontos nagyvárosban. Itt a nagy üzletek is kisebbek, a legtöbb egészen kicsi, ahogyan a társasházak is. Minden közel van, és könnyen elérhető. Az erdő is. Ha nem akarsz belefeledkezni a fővárosi éjszakába, könnyű a kerület határain belül maradni. Sokszor untattam a gyerekeimet helytörténeti érdekességekkel, hogy például miért Harangvölgy a Harangvölgy, de megtanultam, ez a legtöbb embert csak módjával érdekli, a gyerekeimet például egyáltalán nem, úgyhogy a leendő nagyregény 12. fejezetében csak óvatosan nyúlok ezekhez a múltból előkotort érdekességekhez és többet ahhoz, amiről úgy gondolom, élet.”

A Budapest Nagyregény megjelenését összművészeti olvasásnépszerűsítő rendezvények előzték meg. Jövőre pedig társművészeti feldolgozások formájában elevenednek meg a kötet fejezetei és a kutatómunka során beérkező legjobb történetek.

Sz. D.