Nyugalom és vidámság, mozgalmasság és befelé fordulás
Wirth Zoltán korábban is szeretett rajzolni, de igazán komolyan azóta foglalkozik ezzel, amióta a balesete utáni rehabilitációját a művészeti munka is segítette. Grafikáiból, szén- és pasztellképeiből most a Hegyvidéki Kulturális Szalon Tamási Áron-termében nyílt kiállítás.
A különböző programokkal, rendezvényekkel, fesztiválokkal a helyi közösségépítés központi helyszíne a Városháza tér és környéke. A Hegyvidéki Kulturális Szalon mellett az Ízlelő étterem és a Bake My Day pékség is fontos találkozási pontok, ahol barátságok születnek, kapcsolatok alakulnak ki.
Két utóbbi hely példát mutató értéke, hogy megváltozott képességű embereket is foglalkoztat. A Törpe utcai szalon közösségi programjainak pedig stabil alapja az az értékrend, amellyel igyekeznek olyan kezdeményezések mellé állni, amiknek a célja, hogy minél többen megismerjék az ezekben a közösségekben dolgozó emberek értékteremtő munkáját, társadalmi jelentőségét. Ezért is fogadta örömmel Menyhárt Éva, a Hegyvidéki Kulturális Szalon irányítója Király Évának, a Bake My Day vezetőjének ötletét, hogy a pékség munkatársa, Wirth Zoltán műveiből rendezzenek kiállítást.
Minderről a tárlat megnyitóján beszélt Menyhárt Éva, aki elmondta, hogy a Hegyvidéki Kulturális Szalon rendszeresen teret biztosít akár profi, akár amatőr alkotóknak. Aki járt már a Bake My Day pékségben, most kiállított önarcképein bizonyára felismeri Wirth Zoltánt, sokan megjegyzik őt szeme jellegzetes kékségéről, csillogásáról. Munkatársait a humorérzékével kápráztatja el – mesélte a szalonvezető. A fiatalember akkor mélyült el igazán a rajzolásban, amikor a balesete utáni rehabilitációját a művészeti munka is segítette. 2010-ben kezdett járni a Lázár Zsuzsa vezette Budai Rajziskolába, majd Fábián Noémi képzőművész szárnyai alatt a szabadiskolában folytatta tanulmányait.
A szalonban látható, változatos technikával készült munkái sokféle hangulatot mutatnak, nyugalom, mozgalmasság, elmélyült befelé fordulás és harsány vidámság is felfedezhető ezeken. Több képén a barátságos rajziskolai környezetet ismerhetjük meg: az épp szintén rajzoló alakok és a modellek meghitt, támogató, sokszínű közösség miliőjét közvetítik. Válogatást kapunk a krokijaiból, vagyis a néhány perc alatt készülő, pillanatnyi mozdulatot ábrázoló rajzaiból és színes képeiből is.
Wirth Zoltán történetét a Király Évával és Fábián Noémivel zajló beszélgetésből ismerhettük meg. 1986-ban született, a rajzolás mellett szeretett utazni, motorozni. A középiskolában elektrotechnikát tanult, érettségi után elkezdte a technikusi képzést. Húszévesen egy motorbaleset következtében négy hónapig kómában volt, agysérülés miatt lebénult a jobb oldala. Felépülve ismét használja a jobb kezét, hetente egyszer jár a Budai Rajziskolába. Minden technikát szeret, tussal, ceruzával dolgozik, kedvence a szén és a pasztell, ahogy ő mondja, a „színes szén”.
Fábián Noémi kiemelte, hogy tanítványa a rajzoláson keresztül nagyon sokat fejlődött manuálisan, finommotorikusan és lélekben is, de a legfontosabb talán, hogy lett egy csapat, amellyel kölcsönösen fontosak egymásnak. A keddi „terápiás csoportba” igazi profik is járnak, s Wirth Zoltán az egyik legstabilabb tag, akitől mindannyian elképesztő alázatot, figyelmet és koncentrációt tanultak. Meglátszik a munkáin, hogy mennyire koncentrál a modell személyiségére, és mestere szerint senki sem annyira jó önarcképben, mint ő.
Sz. D.
Wirth Zoltán kiállítása április 29-ig tekinthető meg a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (Törpe utca 2.), a programok függvényében.