Irodai székből a műtőbe
Három évvel ezelőtt még osztályvezető-helyettesként dolgozott a közigazgatásban Tóth Julianna, amikor úgy döntött, otthagyja a kényelmes állását, és az egészségügyben kezd új életet. Később bekapcsolódott a Szent János Kórház gyakornoki programjába, hamarosan pedig átveszi az aneszteziológus szakasszisztensi oklevelét. A nem mindennapi, ám annál tiszteletreméltóbb döntés hátteréről kérdeztük őt.
- Hirtelen határozta el, hogy az egészségügyben képzeli el a jövőjét, vagy volt ennek előzménye?
- Valójában mindig is érdekelt ez a hivatás, a főiskola-választás idején gondoltam is rá, de aztán másképp alakult az életem, így jó néhány évvel később lettem egészségügyi dolgozó.
- Korábban mivel foglalkozott, milyen területen dolgozott?
- Állami szférából, szó szerint az íróasztal mögül érkeztem az egészségügybe. Azt megelőzően évekig a vendéglátásban dolgoztam.
- Azért ez elég nagy váltás. Mi motiválta?
- A pénz nyilvánvalóan nem, hiszen osztályvezető-helyettesi beosztást hagytam magam mögött. A szakképzés megkezdésével már kijelöltem az utat, adott volt az a motivációm, miszerint „hasznosan” szeretném tölteni ezután az életemet. Másokon segíteni több, mint munka vagy hivatás – nekem ez a legfontosabb.
- Honnan értesült a János kórház gyakornoki programjáról?
- Három évvel ezelőtt jelentkeztem a Semmelweis Egyetem Kanizsai Dorottya Többcélú Szakképző Intézmény képzésére. Ez három évig tart, az első év alapozó képzés. A Szent János Kórház ápolási igazgatója is tanított minket, és az első év végén felajánlotta, hogy biztosít számunkra állást a kórházban. A gyakornoki program lényege az, hogy tanulás mellett dolgozhatnak a résztvevők, és így első kézből szerezhetnek munkatapasztalatot.
- Mikor került a programba?
- Egészen pontosan 2022. szeptember 1-jén kezdtem a traumatológiai osztályon.
- Mikor dőlt el, hogy melyik szakirányt választja?
- Az első tanulmányi évem végén döntöttem el, hogy aneszteziológus szakasszisztens szeretnék lenni. A műtői környezettel akkor még nem találkoztam, valójában több tanárom, valamint a környezetemben lévők történetei vittek ebbe az irányba.
- Most már közel két éve részese a programnak. Azt kapta, amit várt?
- A János kórház gyakornoki programja később indult, mint amikor én elkezdtem a tanulmányaimat. Most, hogy már itt vagyok, nyugodtan mondhatom, vesztettem egy évet, sokkal jobb lett volna, ha már 2021 szeptemberében létezik ez a lehetőség. Leginkább a tapasztalatszerzés szempontjából számítana sokat a plusz egy év. A gyakornoki program lehetőséget nyújtott intenzív osztályos és kardiológiai őrzős gyakorlatokra is, jelenleg már a műtőben tanuló szakasszisztensként dolgozom. A kérdésre válaszolva: igen, azt kaptam, amit vártam.
- Nem ingott meg egyszer sem?
- Szakmai szempontból, vagy általában az egészségügyben eltöltött idő nem okozott csalódást. Személyes okok miatt viszont egy kicsit valóban meginogtam. Tavaly májusban elveszítettük az édesanyámat. Nehéz volt a tehetetlenség. Halasztani akartam a tanulmányaimat.
- Hol tart most?
- Végül nem halasztottam. Ha minden jól megy, és miért ne menne, az idén májusban teszek szakmai vizsgát.
- Mennyire változott meg az élete azzal, hogy új hivatást választott?
- Ami gyakori a kórházban, az éjszakai munka, eddig sem állt távol tőlem. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy gyökeresen más lett az életem. Van, amit rutinból csinálunk, de nincs két egyforma beteg. Minden egyes műszakban töltött nap tanulás. Megnyugtattak a kollégák, hogy ez a munkában töltött utolsó pillanatig így lesz.
- Mi a szép a munkájában?
- Amikor a teammunka eredményeként javul a beteg állapota hazabocsájtáskor. Ebben benne van mindenkinek a szaktudása, segítségnyújtása: a betegszállítótól az ápolókon, a műtősökön keresztül a főorvosig. Egy-egy barátságos gesztus, egy kézfogás a betegektől, ugyanígy részünkről is. Sokszor elég egy biztató, kedves szó feléjük.
- Milyen tervei vannak a közeljövőben az egészségügyben, gondolkodik a további tanulásban?
- Mélyebb tudást szeretnék szerezni az egyes szakterületekről, ezért beadtam a jelentkezésemet diplomás ápoló szakra.
- Hogyan ajánlaná másoknak a programot, egyáltalán kinek ajánlja?
- Aki eddig is késztetést érzett magában, hogy az egészségügy bármely területén dolgozzon, de nem tudta megvalósítani, vagy nem volt lehetősége, vágjon bele! Időközben a számára vonzó területet is megtalálja. Tanácsként mondom, hogy az iskola megkezdésével párhuzamosan keresse fel a Szent János Kórházat, és kezdjen is el dolgozni. Az így szerzett tapasztalat sokat segít majd a jövőben.
-os
A kórház gyakornoki programjára folyamatos a jelentkezés, örömmel várják az érdeklődőket. Jelentkezni az apig@janoskorhaz.hu címen lehet.