Legyen átélhető a veszteség!

Borzalmas tömeggyilkosságok helyszíne volt a Hegyvidék hetvenkilenc évvel ezelőtt ezekben a napokban: védtelen emberek százait ölték meg a XII. kerületi nyilasok a Maros utcai zsidókórházban, a Városmajor utcai Bíró Dániel Kórházban és az Alma utcai szeretetotthonban. A meggyilkoltakra emlékezve a Hegyvidéki Önkormányzat koszorúkat helyezett el az egykori zsidókórház udvarán lévő emléktáblánál és a második világháború kerületi áldozatainak városmajori emlékművénél.

„A világon általában az auschwitzi tábor felszabadításának időpontjához, január végéhez kötik a holokausztmegemlékezéseket, Magyarországon két évtizeddel ezelőtt mégis máshogy döntöttünk – emlékeztette a jelenlévőket Pokorni Zoltán polgármester. – Egy magyar vonatkozású időponthoz, az első kárpátaljai gettó létrehozásának és a deportálások megkezdésének dátumához kötöttük ezt a megemlékezést, hogy az ne egy távoli város világtörténelembe száműzött ügye legyen, hanem a saját ügyünk. A magyar történelem része, ahol az áldozatok, a bűnösök és a gyilkosok is magyar emberek voltak. Persze lehet mentegetni a történteket a német megszállással, de ez inkább csak magyarázat, és nem mentség.”

Pokorni Zoltán úgy véli, nemcsak azért kell emlékezni az áldozatokra, hogy ne felejtsük el őket, hanem újból és újból el kell mesélni gyermekeinknek ezt a szörnyű történetet, és ébren tartani a felelősségérzetüket. „Azt szeretnénk – tette hozzá –, ha nem egy történelmi adatot, egy számot, hanem egy megérthető, átélhető, hús-vér emberi arcot látnának maguk előtt. Egy kislányét, akit meggyilkoltak, akiből nem lett szemtelen kamasz, nem érett nővé, nem lettek gyerekei, nem lett nagyszülő, mert megölték. Legyen átélhető ez a veszteség!”

Az áldozatok emberi arca mellett azt is érdemes végiggondolni, hogyan lesz valaki bűnössé. „Ez nem egy távoli őrület. Sajnálatos módon a jó és a rossz választóvonala nem köztünk, hanem bennünk van. Mindannyiunkban ott van a gonoszra és a jóra való hajlam is” – figyelmeztetett a polgármester, kifejezve reményét, hogy nem csak a vakszerencsén múlik, melyik kerekedik felül. Szerinte leginkább azzal tudunk segíteni gyermekeinknek, ha „azt a tiltást, gátat, védfalat erősítjük a lelkükben, amivel ellent tudnak állni a gonosz kísértésének”.

A hetvenkilenc évvel ezelőtti történetek felidézése segít a lelki gátak kialakításában – mondta Pokorni Zoltán, aki fontosnak tartja, hogy az önkormányzat évről évre megemlékezzen az áldozatokról, valamint azokról is, akiknek a neve a XII. kerületi Igazak Falán olvasható. Mint fogalmazott, ők azok, akik „az életük kockáztatásával vagy feláldozásával mentették a nehéz helyzetben zsidó barátaikat, honfitársaikat, testvéreiket”.

Farnadi-Jerusálmi Márk rabbi szintén az emlékezés fontosságáról beszélt az egybegyűltek előtt. Úgy látja, vannak, akik számára a tények nem fontosak, és negatív fényben tüntetik fel ezt, mondván, egyeseknek „mindig csak ugyanaz jut az eszébe”. De ez nem így van, hiszen emlékezni kell ahhoz, hogy ne felejtsük el a szörnyűségeket, azok ne történhessenek meg ismét.

A Maros utcai emlékünnepségen fellépett a Hegyvidéki Önkormányzat intézményvezetői kórusa, amelynek tagjai Masa Anitával és Masa Tamással, a Sabbathsong Klezmer Band muzsikusaival együtt elénekelték a Szól a kakas már című, közismert magyar-zsidó népdalt. Ezt követően a Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina alpolgármester koszorúzott a Maros utcai és a városmajori emlékhelyen.

sz.