Születésnapi időutazás a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménnyel
Mátyás király tényleg álruhában járta az utcákat? Az árpa leve nem „Árpád ivadékának” való? Miért kevert Barabás Miklós fél kupa tejet a festékbe? És hová tűnt a másik fele? Hasonló kérdésekre kaptunk választ a X. Hegytörténeti Konferencián, amin neves kutatók és szakértők vezetésével indulhattunk izgalmas időutazásra. A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény fennállásának 50. évfordulóját ünneplő, telt házas előadásokon nemcsak kerületünk fél évezredes történelmével ismerkedhettünk, hanem azt is megtudtuk, milyen fontos feladat vár a következő generációkra.
1823-ban született Madách Imre és Petőfi Sándor is, Kölcsey Ferenc pedig ugyanebben az évben írta meg a Himnuszt. 1873-ban egyesült Buda és Pest, sőt 2023-ban, az évfordulók esztendejében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény is fél évszázados lett.
„Örülök, hogy a gyűjtemény ötvenéves fennállását ezzel a tartalmas konferenciával ünnepelhetjük!” – mondta a X. Hegytörténeti Konferencia résztvevőit köszöntő Pokorni Zoltán polgármester a Hegyvidék Galériában, majd azt is kiemelte, hogy a helytörténeti gyűjtemény egyre fontosabb szerepet tölt be a XII. kerület életében.
„Az egyik szívügyem a helytörténet társadalmasítása. Szólítsuk meg az itt élőket, gyűjtsünk az utókor számára minél több emléket, történetet! – buzdított a polgármester, majd megemlítette, hogy apaként miről kellett a legtöbbet mesélnie. – Milyen volt, amikor kicsi voltál? Hogyan nézett ki régen a lakás? Milyen volt az élet akkoriban? Milyen játékokkal játszottatok? A fiaim számtalanszor feltették nekem ezeket a kérdéseket. A gyerekeket érdekli a múlt. Kérjük meg a történelemtanárokat, osztályfőnököket, hogy tanítványaikat vegyék rá arra, faggassák a szüleiket, nagyszüleiket. Kérdezzék meg tőlük, milyen volt 1956, mit csináltak a rendszerváltás éveiben, emlékeznek-e még június 16-ra” – tanácsolta a polgármester, aki arra is emlékeztetett, hogy a hegyvidékiek egyik legdrámaibb élménye Budapest ostroma volt.
A X. Hegytörténeti Konferencián az elmúlt ötszáz év történéseit és összefüggéseit ismerhettük meg közelebbről. Horváth Richárd, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa Budán vagy Budán? címmel tartott előadásában Mátyás király itineráriumának eredményeiről és nehézségeiről hallhattunk. Az is kiderült, hogy a legendákkal ellentétben Mátyás valószínűleg soha nem járt álruhában a nép között, hiszen nagyon ügyeltek a biztonságára.
Csorba László, Barabás Miklós ükunokája, az ELTE BTK Történeti Intézet professor emirátusa, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója Barabás Miklós reformkori munkásságáról beszélt. Elmondta azt a történetet is, miszerint a fiatal Barabást Kiss József, a Székelyudvarhelyi Kollégium egykori professzora egy szalonépület megfestésével bízta meg a birtokán. A ház ura elment néhány hétre fürdőzni. Amikor visszajött, így szólt Barabáshoz: „No, sóczé, hogy voltál a nyáron, volt-e jó kosztod?” Barabás elpanaszolta, hogy nem kapott reggelit a szakácsnétól. „Hát székely gyerek vagy te? Hát olyan élhetetlen egy székely fiú, hogy nem tud magán segíteni?” – förmedt rá a professzor, mire Barabás bevallotta, hogy túljárt a szakácsné eszén. „Azt mondtam neki, hogy a festék közé tejet kell keverni, és ezért minden reggel egy fél kupa tejre van szükségem. Az így szerzett tej felét megittam, a maradékát pedig a festékhez kevertem.”
Simon Katalin, a Budapest Főváros Levéltára munkatársa a budai, hegyvidéki bortermelés fénykorának és bukásának okait tárta elénk, Katona Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár történésze pedig a hegyvidéki sörfogyasztásról, valamint a tömény italok kultúrájának kulisszatitkairól osztott meg érdekességeket. A történész a korabeli képek mellett idézeteket is hozott.
A Fővárosi Lapok 1876. április 23-án megjelenő számában például erről olvashatunk: „Minek inna Árpád ivadéka árpát? – isszák biz az árpát (vagyis az árpa levét) országszerte, így 1873-ban már az országban 299 sörgyár volt, melyek 1.262,186 akó sört gyártottak, ezért 1.481,177 ft fogyasztási adót fizettek s 648,500 mérő árpát s 6250 mázsa komlót használtak el. Hát még a behozatal!”
Szó esett arról is, hogy nagy népszerűségnek örvendtek a hegyvidéki vendéglátóhelyek. Ezt bizonyítják Jókai Mór 1893-ban írt sorai: „Manapság a Zugliget a legpompásabb nyaralókkal van beépítve, melyeken díszkertek, gyümölcsösök körítenek. Kényelmes vendéglők: a Fácán, Szarvas, Disznófő legkedvesebb mulatóhelyei a fővárosi közönségnek.”
A telt házas ünnepi konferencián különleges történeteket mesélt a Hegyvidék múltjából Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa, Devescovi Balázs, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet adjunktusa, Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, Ablonczy Balázs, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, Merczi Miklós, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum muzeológiai főosztályvezetője, Perényi Roland, a BTM-Kiscelli Múzeum igazgatója, Pótó János, az ELTE BTK címzetes egyetemi docense, Csillag Péter, a Nemzeti Sport újságírója, valamint Szebényi Ágnes, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa is.
A program a Budapest 150 emlékév részeként, a Budapest Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ anyagi támogatásával valósult meg.
BM.