Olaszországban taroltak a hegyvidéki focisták
Értékes nemzetközi trófeát szerzett a Hegyvidék UFC U14-es csapata, amely veretlenül, öt meccsen mindössze két kapott góllal végzett az első helyen az olaszországi Latinában rendezett labdarúgótornán. Az előzményekről, a hegyvidéki fociról és a külföldi élményekről a gyerekeket felkészítő Némethy Róbert edzőt kérdeztük.
- Az utóbbi években számos sikert könyvelhetett el a magyar futball, elég csak az Eb-re egymás után harmadszor kijutó válogatottra, vagy épp a Ferencváros nemzetközi helytállására gondolni. Hogyan látja, ennek hatására több lett a gyerek a hegyvidéki utánpótlásban?
- A Magyar Labdarúgó Szövetség statisztikái alapján egyértelműen növekszik a focizó gyerekek száma, ami nálunk is megfigyelhető, évről évre egyre többen választják a klubot. Szerintem ennek több oka van, amik együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy a labdarúgás népszerű választás a gyerekek és szüleik körében. Az egyik fontos tényező a „kirakatcsapatok” jó szereplése és az e köré épülő pozitív légkör. Emellett jelentős szerepe van a létesítmények fejlesztésének, hiszen ezen a téren is nagy előrelépések történtek az elmúlt években.
- Hol helyezkedik el a klubjuk a magyar focitérképen?
- A Hegyvidék UFC a budai régió egyik legnagyobb labdarúgóutánpótlás-klubja, hetente közel négyszázötven gyerek sportol nálunk. A 2002-es alapításunk óta folyamatosan fejlődünk, ma már minden korosztály számára biztosítjuk a képzést és a versenyzési lehetőséget. Fontos azonban megjegyezni, hogy szabadidősportklub vagyunk, így minden focizni vágyó gyerek előtt nyitva állnak a kapuink. Segítünk, hogy kipróbálják és megszerethessék ezt a szép játékot. Utánpótlás-nevelő klubként az is befolyásolja a megítélésünket, hogy mennyi játékost tudunk adni nálunk magasabban jegyzett kluboknak, és ott mennyire válnak be. Ebben is szépen teljesítünk, az erre vonatkozó MLSZ-statisztikák alapján a 35. helyen állunk az országban.
- Ön az U14-es és az U15-ös korosztállyal foglalkozik, ebben a korban azért már látszik, hogy kiből lesz focista. Vannak tehetségeink?
- Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy tele vagyunk tehetséges gyerekkel, akiket már évek óta „bombáznak” ajánlataikkal az akadémiák. Nem véletlenül lett a legutóbbi, olaszországi torna legjobb játékosa a csapatkapitányunk, Sándor Zalán. De említhetném a torna gólkirályát, Szefcsik Leót is. Korosztálya kiemelkedő játékosának tartom Szörényi Bencét, őt is több utánpótlásközpont és akadémia próbálja elcsábítani. És még koránt sincs vége a sornak! Bálint Olivér, Horváth Vilmos, Vígh Márton vagy korosztálya gólkirálya, Herold Nimród előtt is szép jövő áll. Biztos, hogy hallunk majd még róluk.
- Mi kell ahhoz, hogy ne kallódjanak el?
- A legfontosabb a belső motiváció. Az a feladatunk, hogy a gyerekek megszeressék a labdarúgást, a csapatot, és jó kapcsolatban legyenek az edzőkkel. Akkor jönnek szívesen a tréningekre, ha ezt saját maguk akarják, és nem csak azért, mert a szüleik ezt várják el tőlük. Hiszünk abban, hogy ha a belső motiváció megvan, a gyerekek könnyebben leküzdik a nehézségeket. Természetesen minden sportoló találkozik akadályokkal és zavaró tényezőkkel, de az elhivatottság segít túljutni ezeken.
- Az utánpótlásedző egyszerre sportember, pedagógus és talán egy kicsit pótapa is. Melyik a legfontosabb?
- Mindegyik szerep ugyanolyan fontos. De van még valami: a jó utánpótlásedző a szó legnemesebb értelmében igaz barát! Aki a gyerekekkel örül a sikereknek, megéli azokat a bizonyos pillanatokat. Aki ott van mellettük, ha valami fájdalmas történik, mondjuk, a szerelemben, vitájuk támad a szülőkkel, esetleg gondok adódnak az iskolában, vagy valamelyik csapattársukkal. Szóval a legfontosabb, hogy mint igaz barátra hallgassanak ránk, mert így lehet őket a helyes úton tartani.
- Ön miért választotta ezt a foglalkozást?
- Lehet, hogy inkább a foci választott engem! A labdarúgás és annak szeretete végigkíséri az egész életemet. A szenvedély, ami bennem él, benne van a sportban is, ez köt össze minket igazán. Hiszem, hogy vissza kell adnunk az életben azokat a dolgokat, a legjobb tudásunk szerint, amiket egyszer mi is megkaptunk. Kiegészítve, kicsit talán átformálva egy jobb verzióra, a mai gyerekek számára jobban emészthetővé téve.
- Megérte?
- Viccel? Mindennél jobban! Ezeket a pillanatokat megélni egy gyerek szívével, szemével, az mindennél nagyobb boldogság. Látni, ahogy rájönnek, hogy a következetes, kemény, de intelligens munka az élet bármely területén sikerre viszi őket... És igen, az intelligencia már itt is kitűnik, a pályán, a játékban.
- Kanyarodjunk vissza a hegyvidéki gyerekekhez! Az U14-esek nemrég komoly sikert értek el a már említett olaszországi tornán.
- Róma a kedvenc városom, és egyben az imádott csapatomé is, sokat vagyok ott. Egy ottani barátomon keresztül jutottak el hozzám, és hívtak meg minket egy nemzetközi utánpótlástornára. A többi már ment magától.
- Pontosan milyen torna volt ez?
- Italian World GAMES néven hirdették meg a Róma melletti Latinában, több korcsoportban. A miénkben francia, olasz, tunéziai és egyesült arab emírségekbeli csapatok voltak. Első körben három csoportmeccset játszottunk, és mindet megnyertük, csupán egyetlen gólt kaptunk. Az elődöntőben a JSCPO Paris-t vertük 4–0-ra, míg a döntőben küzdelmes mérkőzésen győztünk 2–1-re az olasz Cisterna Calcio ellen. Így összesítésben 15–2-es gólaránnyal, öt győzelemmel végeztünk a tornán. A helyiek végtelenül kedvesek voltak velünk, és ahogy haladtunk előre, egyre elismerőbben nyilatkoztak rólunk. Mi is megpróbáltunk mind a játékunkban, mind a viselkedésünkben pozitív értelemben kitűnni a többi csapat közül. Úgy érzem, sikerült öregbíteni Magyarország hírnevét.
- Számított ekkora sikerre?
- Ez jó kérdés... Annyi bizonyos, hogy tökéletesen bízom a srácaimban, ugyanakkor az első nemzetközi tornájuk volt egy idegen országban, más kultúrában, komoly sorozatterhelés közben. Ahogy telt az idő, láttam, mennyire hajszolják a pillanatot, és várják a következő próbatételeket. Remek gyerekek, és ami nagyon fontos, jó barátok. Együtt mozdulnak, együtt lélegeznek. A mostani volt az első nemzetközi sikerük, de biztosan nem az utolsó.
- Tehát sokra viheti ez a csapat?
- A magyar gyerekek végtelenül tehetségesek. Most már nemzetközi szinten is nőtt egy kicsit a magyar labdarúgók ázsiója. Ezek a srácok már tudják, hogy bele kell tenni a melót napi szinten, és akkor annak meglesz a gyümölcse. Sőt, ők már igénylik a következetes, kemény munkát. Érzik és tudják, hogy csak így lehet. Jó példákat is látnak a közösségi oldalakon, és mivel okosak, a többségük már tudja, hogy egy nagy sporteredmény mögött komoly munka áll. A csapatom heti öt napból ötön edz. Ez alap. Van közte tudatosan erőnléti edzés, atlétikai felkészítés. Hetente szerepelnek országos bajnokságban, csakúgy, mint a felnőtt labdarúgók. Akik most ezt a tornát megnyerték, az MLSZ által szervezett U15-ös bajnokságban kezdenek majd augusztusban.
- És az utánpótlás utánpótlása? Érkeznek a trónkövetelők?
- A szakmai vezetés olyan irányvonalat fektetett le az egyesületünknél, aminek a legfontosabb része, hogy a gyerekek, akik hozzánk jönnek, igazán jól érezzék magukat. Közben viszont olyan edzésekkel, programokkal dolgozunk, amiknek az a következménye, hogy újabb és újabb tehetségek kerülnek ki a korosztályos csapatainkból, lépkednek egyre feljebb, és jutnak majd el akadémiákra, vagy akár külföldre.
sm.