A budai vár 1849-es ostroma (1.)

„Intésére most lehull a lepel Görgey Arthur bronzszobráról. Paripáján ül a tábornok, komoly pillantással tekint a hegyek felé, az »Óravilla« idelátszó sárga falai felé. Ahonnan 86 éve az ostromot figyelte…” – olvashatjuk az Uj Nemzedék című lap 1935. május 22-i számában.

A budai várban álló, Görgei Artúrt ábrázoló lovas szobrot talán mindenki ismeri, az azonban kevésbé köztudott, hogy ifj. Vastagh György műalkotását úgy állították fel 1935-ben a Hadtörténeti Múzeum előtt, hogy az a Svábhegyre nézzen. Görgei ugyanis a svábhegyi Óra-villából irányította az ostromot, és onnan lovagolt be a várba 1849. május 21-én, amikor távcsövén azt látta, hogy ott kitűzték a magyar zászlót.

A hatalmas lovas szobrot 1945-ben ledöntötték, és beolvasztották a készülő Sztálin-szoborba. Csak jóval később, a rendszerváltás után, 1998-ban helyezték vissza a budai várba, de akkor már új helyre, a Fehérvári rondellára. A szobor – amelyet Marton László szobrász rekonstruált, és restaurálás miatt jelenleg nem látható – onnan is a Svábhegyet kémleli. Nem lehet véletlen, hogy odakerült, mert Görgei először a Fehérvári rondellán pillantotta meg a nemzeti trikolórt 175 évvel ezelőtt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik kiemelkedő eseménye volt Buda ostroma, amely 1849. május 4. és május 21. között zajlott. A Hegyvidék területe fontos szerepet kapott, számos hadtest állomásozott itt.

Az Ujabb kori ismeretek tára elnevezésű, 1850-ben megjelenő kötetben ez olvasható: „Görgei főhadiszállása a Svábhegyen, Heidrich pesti polgár nyári lakában volt. E pontról, mely a kis Svábhegy háta megett emeltebb oldalban fekszik, a várat és szomszéd hegyeket egy pillantással át lehet nézni. A csinos épületnek kővel kirakott előtornáczát a törzstisztek foglalták el. A tornáczban távcsövek voltak felállítva. Az ostromban Nagy Sándor, Aulich, Kmety és Knézics hadtestei vettek részt. Összesen mintegy 30,000 ember táborozott Buda körül. Jobbra a Gellérthegyen s mögötte Nagy Sándor és Aulich; nevezetesen: Aulich, a nádorkert egyik lakában, Nagy Sándor a Majerfi-féle majorban; – balra pedig a kis Svábhegyen, Laszlovszky major- és Lipótmező körül Kmety és Knézics hadtestei feküdtek. A hegyekben szerte huszárosztályok, társzekerek, előőrsök tanyáztak. Görgei ágyúi a kálváriahegyről, Vízivárosból s a kis Svábhegy aljáról működtek. A kis Svábhegy folytonosan rombolt süvöltő golyóival a vár délnyugati részén, a Gellérthegy bombát és gránátot szórt.”

Mint látjuk, a Svábhegy, a Kissvábhegy és a Zugliget is érintett volt az ostromban, sőt a Majerfi-féle major is – ahol Nagy Sándor táborozott – a Hegyvidék területén állt, a mai Böszörményi út és Jagelló út találkozásánál. Később ennek kapcsán épült fel a Markotányosnőhöz címzett vendéglő, amiről részletesen írtunk 2022. március 22-i lapszámunkban, Egy elfeledett 1848–49-es emlékhely a Sas-hegy lábánál címmel.

Érdemes megemlíteni, hogy mivel az osztrák erők a Svábhegyről fakadó forrásokból nyerték a budai vár vizét, Görgei már az ostrom első napján parancsba adta, hogy emberei törjék el a csöveket, így kevesebb vízhez jutnak a várvédők. „Miután a budai vár lakosai majd nem kizárólag az elősorolt vízvezeték s emelőgépek által nyerik az olly igen életszükségü ivó vizet, lehet képzelni: mennyire kettőzött törekvéssel igyekvék a várat 1849-dik évben ostromló sereg, a viznek a várba bejutását lehetőleg gátolni; e czélból tehát mindjárt az ostrom első napján a svábhegyi vízvezeték zúzaték szét…” (Ifj. Palugyay Imre: Buda-Pest szabad királyi városok leirása. Pest, 1852.)

Görgeinek, a magyar seregek fővezérének három főhadiszállása is volt az ostrom idején, mindhárom a Hegyvidéken: a Remete fogadóban, a Laszlovszky-majorban, legvégül az Óra-villában. Az összes helyet emléktáblával jelölték meg, azonban ma már csak a Laszlovszky-majornál látható az eredeti tábla.

 

Remete fogadó

(1849. május 4–6.)

A magyar csapatok április 30-án indultak meg a budai vár ostromára. Május 3-án Görgei a bajnai táborban adott részletes utasításokat a harccal kapcsolatban. Elmondta, hogy a főhadiszállás a Városmajorban, a Remete fogadónál lesz, oda kell továbbítani minden fontos értesítést. A fás környezet miatt onnan nem volt jól látható a vár, így nem világos, miért épp erre a helyszínre esett a választás.

Mindenesetre a Városmajorból indították a hadüzenetet a várban tartózkodó Heinrich Hentzi parancsnokhoz, felszólítva őt a budai vár feladására. Hentzi azonban elutasította ezt, és rövidesen tüzet nyitott a környező területekre.

Egy honvédtiszt, bizonyos Szalkay Gergely, a VI. honvédzászlóalj őrnagya naplóbejegyzéseiben olvashatjuk az alábbiakat, amit a Magyar Hírlap 1893. május 21-i száma tett közzé: „Ma még kíméletesen bántam el Pesttel (ti. Hentzi – a szerk.), mert a golyókba nem tétettem gyújtókat. Ha azonban az »inzurgensek« ismételni találnák támadásukat, akkor Pestet tüzes golyókkal és robbanóbombákkal lövetem. Hentzi tehát szilárdul meg volt győződve, hogy Pest bombázása annyira megriasztja a magyar fővezért, hogy nem mer újra támadni, s esetleg talán még az ostrommal is felhagy és elvonul. Csalatkozott! Embertelen s minden haditörvénnyel ellenkező az a brutális eljárása, hogy egy névtelen várost porrá akart lövetni, csak jobban tüzelte a honvédeket. A városi hatóság küldöttei nem szállhatván Hentzivel perbe, iszonyi hajlongások közt távoztak. Másnap, május 6-án reggel értesültek a császáriak arról, hogy Görgei Arthur főhadiszálása a budai városmajor közelében levő »Remeté«-hez czímzett házban van, – a IV-ik körbástya ágyúiból kezdték a házat kartácsolni, még pedig oly hevesen, hogy Görgei kénytelen volt főhadiszálását a Laszlovszkyhoz áttenni.”

Görgei tehát csak május 4–6-ig tartózkodott a Remetében. A fogadó helyén épült fel később a János szanatórium, amelynek a falára, a főhadiszállásra emlékezve, táblát állítottak 1927-ben. A díszes avatóünnepségen részt vettek a nemzeti hadsereg tisztjei, a Görgei család tagjai, a Hadtörténeti Múzeum vezetői, valamint nagy létszámban gyűlt össze a helyi polgárság is, hogy megtisztelje jelenlétével az eseményt.

A táblán az alábbi szöveg volt olvasható: „1911-ig e helyen állott a Remetéhez címzett vendéglő, mely 1849. május 4-én reggeltől a Budavárát ostromló honvédsereg főhadiszállása volt. Görgey Artúr fővezér délben innen szólította fel megadásra a vár védőseregét és innen rendelte el az ostrom megkezdését. A Nándor-bástyáról beirányított ágyútűz miatt pedig máj. 6-án reggel innen költözött át a Zugligeti út 12. sz. alatt volt Laszlovszky majorba. Állította a Hadimúzeum kezdésére a János kórház igazgatósága.”

Mivel Görgei nemkívánatos személy lett a kommunista rendszerben, valószínűleg a 20. század közepén leverték az emléktáblát. Jelenleg azon a helyen a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika működik, amelynek a falán a Hegyvidéki Önkormányzat – az eredeti szöveget felhasználva – 2020-ban állíttatta fel azt újra.

 

Laszlovszky-major

(1849. május 6–9.)

A Laszlovszky-major kiválasztásának oka sem teljesen világos, mivel onnan szintén nem lehetett rálátni a várra, ráadásul távol is esett attól. Lehetséges, hogy a döntést egy korábbi esemény befolyásolta: Aggházy Kamill Budavár bevétele 1849-ben című művében említi, hogy Görgei Artúr és öccse, Görgei István 1848 májusában a majorban töltöttek egy estét.

Ismert tény, hogy Görgei ott fogadta Andrássy Gyulát, mielőtt az Konstantinápolyba utazott követként, és onnan válaszolt Klapka György tábornok leveleire, valamint ott adta ki a parancsot, hogy állítsák le a budai vár lövetését. Görgei gazdasági iratai közt az is fennmaradt, hogy május 8-án 20 forintot költött a Laszlovszky szakácsnéjára, aki bizonyára főzött a szálláson. Annak ellenére, hogy a fővezér számos utasítást és napiparancsot fogalmazott meg ezen a helyen, mivel nem volt rálátása a hadműveletekre, május 9-én áthelyeztette a főhadiszállást Heidrich Ferenc csokoládégyáros Óra-villájába.

Csakúgy, mint a Remete fogadó esetében, a Laszlovszky-majornál is 1927-ben állítottak emléktáblát, a Hadtörténeti Múzeum kezdeményezésére. Ez a kertbe került, egy emlékoszlopra, és ma is megtekinthető. Felirata a következő: „1849 május 6-án reggel a »Remetéhez« címzett városmajori vendéglőből ide, a volt Laszlovszky majorba tette át főhadiszállását Görgey Artúr, a Budavárát ostromló honvédsereg fővezére. Május 10-én pedig innen költözött át a Nagysvábhegyi Óravillába, ahol 21-ig, a Vár dicsőséges bevételéig tartózkodott. Állította a Hadimúzeum kezdésére 1927-ben a Virányos-Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület.”

Az emléktábla szerint tehát Görgei és csapata május 10-ig maradt a majorban, ám mi tudjuk, hogy a főhadiszállás már május 9-én az Óra-villába költözött.

 

Óra-villa

(1849. május 9–21.)

A svábhegyi Óra-villa ideális helyszínnek bizonyult az ostrom nyomon követésére, mivel a hegy délkeleti oldaláról kiválóan belátható volt a vár és a környező terület. Ludasi Mór és Szilágyi Sándor a Pest ágyúztatása és Buda megostromlása című munkájukban azt írják, hogy „e lak a hegynek délkeleti oldalában oly ponton fekszik, honnan a várat s a szomszéd hegyeket egy pillanat alatt átnézni; e célra kétségkívül a legalkalmasabb hely. E nyári lak számos szobával bíró csinos épület; kővel kirakott előtornáca a törzstisztségnek volt tanyája; az itt felállított távcsövek híven közelíték az érdekelt pontokat.”

Görgei az érkezése után hamar felállíttatta a tornácon a Gellért-hegyi csillagvizsgálóból idehozatott három távcsövet, amelyekkel figyelemmel követhette az eseményeket. Az itt töltött több mint tíz nap alatt számtalan hadicselekmény zajlott, és rengeteg látogatója volt a parancsnoknak. (Az Óra-villában történtekről következő lapszámunkban írunk részletesen.)

Május 21-én hajnali 4 óra körül látta meg Görgei, hogy kitűzték a nemzeti zászlót a Fehérvári rondellára, majd a Mátyás-templom tornyára. Miután reggel 7-re megérkezett a hír, hogy bevették a budai várat, felnyergelte lovait, s a Svábhegy, a Kissvábhegy lejtőin és a Városmajoron át oda sietett. A dicső ostrom emlékére 1992 óta május 21-én ünnepeljük a magyar honvédelem napját. (Folytatjuk)

Földváry Gergely

A második részben az Óra-villa szerepéről, Kovács J. honvédról és további hegyvidéki eseményekről is szó esik.