Metszeni tanultak a hegyvidéki hobbikertészek
Nem elég a lehető legtöbb fát elültetni a XII. kerületben, a távlatos környezeti fenntarthatóság érdekében az ápolásukra is egyre több figyelmet kell fordítani. Az idén nemcsak a gyümölcsfák, hanem a Hegyvidéki Önkormányzat által novemberben kiosztott és a magánkertekben elültetett őshonos növények metszéséről is szó esett a február végi, látványos és informatív bemutatón.
A múlt évi érdeklődést megtapasztalva a Hegyvidéki Önkormányzat ismét megszervezte a kora tavaszi gyümölcsfametszési bemutatót. Az előadó ezúttal is Kosztka Ernő faápoló szakmérnök, a Magyar Kertépítők Országos Szövetségének elnöke volt, aki kisebb-nagyobb szabad gyökerű és konténeres facsemetéivel immár rutinosan „belakta” a Hegyvidéki Kulturális Szalon nagytermét. A szakszerű ültetés után minden kétséget kizáróan a legfontosabb faápolási munka a metszés, amivel nemcsak a termés mennyiségét határozhatjuk meg évtizedekre előre, de a lombos fák egészséges növekedését is elősegíthetjük, és megelőzhetünk későbbi vészhelyzeteket.
Rózsa Zoltán, a Hegyvidéki Zöld Iroda vezetője az előadás kezdetén elmondta, hogy az idén folytatódik a közkedvelt Gyümölcsöző Hegyvidék program, így a XII. kerület tovább gazdagodhat hagyományos gyümölcsfajtákkal. A faápoló szakmérnök ehhez hozzátette, hogy bár mindenki szeretne permetezés nélkül gyümölcsöt termelni, de egyre kevesebb esély van erre. Viszont a koronaforma helyes megválasztásával megóvhatjuk a fa egészségi állapotát, ami nagy előnyt jelent a kártevők és kórokozók elleni védekezés során is.
Az alma, birs, körte és cseresznye koronaformájának kialakítása a kívánt törzsmagasság meghatározásánál kezdődik, amit befolyásolhat a kert mérete, hogy szeretnénk-e kényelmesen füvet nyírni a fa alatt, vagy akár egy padon üldögélve csodálni a virágzást, valamint hogy szívesen mászunk-e létrára a termés betakarítása érdekében. A bemutatott példában az egyéves suháng jövendő koronájának ideális kezdőpontját 70 centiméter magasságban határozták meg a résztvevők, ezért az elágazás nélküli, függőleges hajtást – a szemzés vagy oltás jól látható helye felett – kb. 80-85 centi magasságban vágta le az előadó.
Drasztikusnak tűnhet, de ezt a műveletet akkor is el kell végezni, ha ezzel a növény nagyobb részétől válunk meg, mert enélkül nem alakulnak ki azok az oldalágak, amik a korona alapját képezik majd. Az említett fajok esetében jellemzően sudaras vagy központi tengellyel rendelkező koronaforma elérésére törekszünk, ezért a további években mindig csak a legerősebb függőleges hajtást engedjük növekedni, az azzal konkuráló vékonyabbakat kivágjuk.
Természetesen a megmaradó hajtást is körülbelül 80 centivel az első metszés felett rövidítjük le – itt lesz a második ágemelet. Az első évi metszés hatására kifejlődő oldalhajtásokból a lehetőségekhez képest legjobb térállás figyelembevételével alakítjuk ki az első ágemeletet. Általános aranyszabály, hogy ha egy ágat növekedésre akarunk bírni, akkor erősen meg kell metszeni, ha pedig inkább vissza akarjuk fogni, akkor épp csak a csúcsából vágunk le egy kicsit.
A szilva-, kajszi- és őszibarack-facsemeték esetében a központi tengelyes metszési módot csak speciális esetekben használjuk, inkább a váza-, orsó- vagy katlankoronát szokás preferálni. Mindhárom közös jellemzője, hogy a korona vázát adó függőleges törzs nélküli, kissé nyitottabb ágkoszorú elérése a cél, ezért a törzsmagasság meghatározása után évről évre kivágjuk a függőlegesen fejlődő vezérágakat. A gyümölcstermelők legtöbb baja az őszibarackkal szokott lenni, amelynek a koronája általában elhajlik valamelyik irányba, amit erősebb metszés alkalmazásával lehet késleltetni.
A szórakoztató bemutatón a résztvevők gyakran érezhették túl gyorsnak a szakember döntéseit, magyarázatát és különösen a mozdulatait, amivel magabiztosan vágta le egy-egy csemete – laikus szemmel nézve – legszebbnek tűnő részét. Otthon, a kertben szerencsére mindenkinek bőven van ideje nézegetni a facsemetét, és elméletben alkalmazni a most hallott irányelveket, mielőtt metszőollóhoz nyúlna. Határidőt csak a természet szab, amely a rügyek pattanásával jelzi, hogy befejeződött az idei metszési időszak. A szakember azonban mindenkit megnyugtatott, hogy nehéz véglegesen „elrontani” egy fát, és még a százezredik fa metszése után is érik meglepetések a kertészt.
(Barta)
A környezeti fenntarthatóságra vonatkozó lakossági igényeket figyelembe véve a Hegyvidéki Zöld Iroda március 21-én 18.00 órától ismét megrendezi a gyümölcsfák szakszerű metszéséről és gondozásáról szóló programját. A bemutatót ezúttal is Kosztka Ernő tartja a Hegyvidéki Kulturális Szalonban (Törpe utca 2.).