Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Thuroczy_depresszio_ellen

Thuróczy depresszió ellen

Thuróczy Szabolcs a magyar színművészet hatalmas figurája. Azt eddig is lehetett tudni róla, hogy van humorérzéke, de hogy az ember másfél órán át könnyesre röhögi magát, miközben elmeséli az életét, azt azért nem gondoltam volna.
Pedig ez történt a MOMkultban. Van ott egy sorozat, életrajzi stand up est, Egy életem címmel. Vendég volt már Szinetár Dóra, Mucsi Zoltán, Grecsó Krisztián – és most Thuróczy is vállalkozott arra, hogy kitárulkozik nekünk, a közönségének.
Már az elején, amikor még meg sem jelent a nézőtéren, csak a filmjeiből vetítettek részleteket, sejthető volt, jó kis este lesz. Nagyokat nevettünk a jelenetein, amikben hozza azt a jellegzetes sült paraszt, vagy éppen simlis csibész figurát, amit megszoktunk tőle. A „tirpák Robert De Niro” – ahogy a színész barátai hívják – néha tényleg olyan, mintha a szerepeit rá írták volna, nem eljátszaná, pedig ez nagy tévedés. Thuróczy intelligens hapsi, akinek jogi végzettsége van, igaz, egy percig sem dolgozott a szakmában. Helyette inkább színész lett, bár soha nem járt a színművészetire.Thuroczy_depresszio_ellenEgyszer egy interjúban azt nyilatkozta, ott van az arcán az összes küzdelem, amit megvívott. Ez volt a stand upja mottója is. Hogy mi látszik az arcán. Hát, elsősorban a szülővárosa, Nyíregyháza, az ottani lakók és az életérzés. Aztán a gyerekkora, amit fotókkal és családi videókkal is illusztrált. Anyu és apu nagyon jó arcok voltak fiatalkorukban, volt mit mesélni róluk. Pintér Béla meg az ő színháza. A szerepek, amiket ott játszott. London, ami természetesen szintén kalandos, vicces volt, az pedig megható, amikor és ahogyan rájött, hogy inkább itthon a helye. A filmek, a sorozatok. A találkozásai egészen elképesztő fazonokkal. No meg persze a szerelem és a gyerekek.
Thuróczy úgy mesélte végig élete meghatározó, furcsa vagy komikus pillanatait, hogy sírva vihogtunk. A novemberi, borús, nyirkos estén őt hallgatni felért egy doboz antidepresszánssal. Viszont elkövettem azt a hibát, hogy ki volt festve a szemem, gondoltam, adjon magára az ember, ha színházba megy, de hiba volt. Az előadás végére teljesen elkenődött, és lejött rólam minden. Csak szólok, hogy más ne járjon pórul.

-ka-