Díszpolgári címet kapott Füles, az emberszerető fényképész

„Fényképezni nem tudok, nem is tanultam rendesen, mint sokan mások, de vannak ötleteim. Humor és ötlet, ezeken múlt az egész életem” – vallott öniróniával saját művészetéről Tóth József Füles a Hegyvidék Televízió által készített portréfilmben, amelyet díszpolgárrá avatása alkalmából láthatott a közönség a Barabás Villában rendezett ünnepségen.

A számos szakmai díjjal kitüntetett, 84 éves művész arról is beszélt a filmben, hogy emberszerető fényképésznek tartja magát. „Minden, amit csináltam, azért történt, hogy akik a munkáimat nézik, érezzék jól magukat az adott pillanatban. Abban a képben hiszek, ami valamit kivált. De nem a borzalmat, mert azt rengetegen fényképezik” – összegezte ars poeticáját.

„Füles derűt, bizakodást, jókedvet tud csempészni az életünkbe” – emelte ki méltatóbeszédében Szarka Klára fotótörténész, aki szerint a díjazott kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar reklámfotó történetében. Felidézte, hogy Tóth József már egészen fiatalon szellemes rajzokat, karikatúrákat publikált a Fülesben, valamint az Ország-Világ és a Nők Lapja hasábjain, s mindössze húszéves volt, amikor az MTI Fotóhoz került gyakornokként, ahol megismerkedett a reklámfotózással. Jó állása volt, tíz év után mégis eljött, és szabadfoglalkozású lett, akkor ugyanis már számos megrendelést kapott szocialista nagyvállalatoktól.

„Az ő reklámfotói egységes, semleges háttér elé konstruált, a grafikai elemeket a fotóval szinte azonos módon alkalmazó, szellemes, derűs, meglepő, de aprólékosan megtervezett képek vagy képmontázsok voltak” – jellemezte az alkotó stílusát a fotótörténész. Mint mondta, Füles csodálatos karrierje az általa feltámasztott igényeknek, a nagy közönségsikernek és annak volt köszönhető, hogy tudott valami egészen újat, eredetit hozni.

Főként az ő érdeme, hogy az addig lesajnált reklámkép az 1970-es évektől a magyar fényképezés egyik legfontosabb és legfajsúlyosabb műfaja lett. Plakátképei, például a tehéntúrót népszerűsítő, túróból formázott bocifej, az Utazás ’82 kiállításhoz készített bőröndfüles földgömb, vagy épp a Videoton színes televízió Élmény az ágyban című reklámja, amiben ő maga látható egy hálósapkában, több generáció tudatába beleivódtak.

Szarka Klára szerint Tóth József a rendszerváltás utáni új, üzleti világban is megállta volna a helyét, de abban már nem talált örömet. Ezért felhagyott a reklámfotózással, fotográfusként azonban továbbra is zseniális anyagokat hozott létre, amikből számos nagyszerű tárlat született.

Az ezredforduló után különleges kiadványok jelentek meg épületfotóiból, amiket középkori magyar templomokról, zsinagógákról, gyógyfürdőkről, Budapest rejtett szépségeiről készített, továbbá Petőfi és Radnóti verseihez fotózott képeket. Rendhagyó projektje volt a Magyar fényképészek arcképcsarnoka, ami ékes bizonyítéka a kollégái iránti figyelmének, érdeklődésének.

„Reklámképei beleégtek az emlékezetünkbe, az eldugott kis falusi vegyesboltokban még mostanában is lehet találkozni a tehéntúrós plakátjával” – mondta az avatóünnepségen Pokorni Zoltán polgármester. Szerinte a Kádár-kor még csak imitálta a piacgazdaságot és annak velejáróját, a reklámokat, de talán éppen ez adta azt a szabadságot, amibe Tóth József humora, ötletei, gegjei is belefértek. Ez a világ már a múlté – tette hozzá a polgármester –, hiszen manapság nem az a probléma, hogy nincs elég termék és reklám, hanem hogy nem tudjuk eléggé korlátok közé szorítani a mindent elárasztó hirdetéseket.

Pokorni Zoltán úgy véli, a hegyvidéki díszpolgári cím nem a díjazottaknak fontos, hanem nekünk, akik itt élünk. Mint fogalmazott, „kellenek olyan emberek, akikre fel tudunk nézni, akikkel azonosulni tudunk, akikről úgy gondoljuk, hogy mi is egy kicsit jobbak leszünk általuk. Nekik köszönhetően mondhatjuk el, hogy olyan helyen élünk, ahol remek emberek vesznek körül bennünket.”

„Ötven éve költöztünk a tizenkettedik kerületbe, azóta is itt vagyunk. Nagyon szeretem ezt a miliőt, sok barátot szereztem a Hegyvidéken” – árulta el a díjazott művész, aki arról is szólt, hogy szoros kapcsolatot alakított ki a Galéria 12 alkotócsoportjával.

A G 12 Hajnóczy József utcai kávézójában rendszeresen láthatók munkái egyéni és csoportos tárlatokon, legutóbb Nyár, zene, tánc címmel nyílt meg kollégáival közös kiállítása (erről előző lapszámunkban írtunk bővebben – a szerk.). Díszpolgári kitüntetése alkalmából a MOM Kulturális Központ Reich Károly Lépcsőgalériája is bemutat egy válogatást Tóth József alkotásaiból, Füles mester panoptikuma címmel. Előbbi tárlat augusztus 3-ig, míg az utóbbi augusztus 5-ig látható.

z.