Az esélytelenek felejthetetlen győzelme
1992 nyarán játszottak egy mérkőzést az amerikai kosárválogatott olimpiai edzőtáborában, amely egészen mostanáig nem kapott kellő figyelmet. Amíg élnek, Michael Jordanék nem felejtik el azt a meccset.
A jugoszláv kosaras világklasszisok, Vlade Divac és Dražen Petrović életét feldolgozó Once Brothers után tizenöt évvel újabb gyöngyszemre bukkant a rutinos dokumentarista, Michael Tolajian. Kevéssé ismert történet, hogy a valaha volt legjobb kosárlabda-válogatottként emlegetett amerikai Dream Team az 1992-es, barcelonai olimpiára készülve összecsapott egy egyetemistákból álló alakulattal – és megégette magát. A csikócsapat tündérmeséje megihlette a rendező-producert, így került az HBO kínálatába a We Beat the Dream Team (Legyőztük a Dream Teamet).
Az 1988-as olimpián a nemzetközi szövetség (FIBA) szabályzata alapján amatőrökkel felálló amerikai kosárválogatott az elődöntőben kikapott a szovjetektől, ami óriási blamának számított odahaza. A FIBA, azzal, hogy engedélyezte az NBA-sztárok nevezését a négy évvel későbbi játékokra, lehetőséget kínált a visszavágásra. A kaliforniai La Jollában edzőtáborozó Dream Teamben szédületes egyéniségek készültek: a teljesség igénye nélkül ott volt Michael Jordan, Larry Bird, Charles Barkley, Magic Johnson, Scottie Pippen, John Stockton. Ellenfélnek Chuck Daly vezetőedző olyan egyetemi játékosokat hívott, akik eredetileg Jordanék helyett utaztak volna Barcelonába, ha nincs a szabálymódosítás. A 19-20 éves srácok addig csak posztereket gyűjtöttek a Dream Team hőseiről, mígnem 1992 nyarán egy hetet velük gyakorolhattak – Select néven.
Mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy áldozati bárányként vannak jelen, egyedül ők „értették félre” a helyzetet. A fejükbe vették, hogy megverik a világ legjobb csapatát. A palánk alatt Chris Webber dolgozott, Allan Houston a hármasokat hajigálta, az apró termetű Bobby Hurley rendre átkígyózott a védelmen, Anfernee „Penny" Hardaway pedig... „Pennyre emlékszem a legjobban, mert úgy nézett ki, mint egy tizenkét éves, mégis szétrúgta a seggünket” – idézte fel nevetve a filmben Larry Bird.
Chuck Daly szándékosan keveset játszatta Jordant, és rosszul cserélt, hogy lássa, hogyan reagál a csapata. A célja egyértelmű volt, az eredmény pedig árulkodó: ez történik, ha a klasszisok nem adnak bele mindent egy végsőkig motivált ellenféllel szemben. Mielőtt az újságírók beszabadultak volna a terembe, a vezetőedző töröltette a számokat az eredményjelzőről, hogy ne erről harsogjanak másnap a lapok. A meccsel a Select a maga módján hozzájárult ahhoz, hogy Jordanék újragondolt vízióval vágjanak neki az ötkarikás játékoknak.
A történelmet író egyetemisták később NBA-klasszisok, All Star-játékosok lettek. Hardaway és Grant Hill 1996-ban, Houston 2000-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, valóra vált tehát az álmuk. Amit igazából már korábban beteljesítettek. Egy csendes nyári napon La Jollában, 1992. június 24-én.
-yb-