Áprilisi gyaloglás Monspart Sarolta emlékére

• Emlékszik arra, hogyan ismerkedett meg Monspart Saroltával?
• Közel hatvan éve egy Nemzetközi Balaton Kupa tájékozódási versenyen találkoztunk. Én akkor ismerkedtem a sportággal, ő azonban már kiemelkedett a korosztályából, sorra nyerte a versenyeket. Erős akarattal készült fizikálisan és technikailag is, sokat edzett, szerette az emelkedőket. A hegyen, az erdőben érezte jól magát. Megragadott a lelkesedése, így én is a tájfutást választottam.
• Már akkor is szóba került önök között a gyaloglás?
• Akkoriban versenyekre készültünk, fiatalok voltunk, a gyaloglás még nem volt annyira fontos. Ugyanakkor ez az egyik legtökéletesebb mozgásforma, szinte bárki számára megfelelő. Mindenki mindenhol képes csinálni, az időskori testkarbantartás legkíméletesebb fajtája.
• Azért kérdeztem, mert 2017-ben Monspart Sarolta indította el az első kerületi gyaloglóklubot az Országos Gyalogló Idősklub Hálózat részeként, ön pedig a kezdetektől tagja a csapatnak.
• Valóban, mintegy tíz-tizenkét fő részvételével kezdte meg működését a kerületi gyaloglóklub, Saci szervezésében. A régi futótársak, barátaik és ismerőseik örültek a szervezett gyaloglás, kirándulás lehetőségének. Nagy szeretettel hívtuk és vártuk a korosztályunk tagjait, nyugdíjas társainkat.
• Azonnal volt is erre érdeklődés, vagy azért dolgozni kellett, hogy jöjjenek az emberek?
• Saci sok előadást tartott az egészséges életmódról, vidéken is. Sajátos humora, előadói képessége magával ragadta a résztvevőket, és szinte mindenki elfogadta, hogy a mozgás hatvan év felett is fontos. Az ő lelkesedése, humoros történetei olyan erővel hatottak a hallgatóira, hogy nagyon nehezen engedték el az előadásai végén. Mindenki beszélni szeretett volna vele, egy kis motivációt, vidámságot magával vinni belőle.
• Sajnos Monspart Sarolta már nincs köztünk, ám – és ez nem túlzás – a szellemisége velünk maradt. De mi is ez pontosan, különösen ha a mozgás, a tömegsport, a sport kortalanságának hangsúlyozására gondolunk?
• Sacit sajnálatos kullancsfertőzése és sérülése akadályozta meg ígéretes sportpályafutása folytatásában 1978-ban. Akkor már világbajnokságot nyert tájfutásban, ő volt az első európai nő, aki három órán belül lefutotta a maratont. Tizennégy magyar bajnokságot nyert tájfutásban, hatot sífutásban. A betegsége idején kemény küzdelmet vívott – testi és lelki fájdalmat is el kellett szenvednie –, a nagyon nagy akaratára és sok-sok ember segítségére volt szükség ahhoz, hogy újra járni tudjon. Akkor határozta el, hogy ha már ő nem tud futni, sportolni, akkor az egész országot megmozgatja. Országszerte hirdette a mozgás fontosságát az egészség megőrzése érdekében.
• Monspart Sarolta halála után ketten folytatták a gyaloglóklub vezetését. Azonnal elvállalták a feladatot?
• Ez nem volt kérdés, a klubtagokban fel sem merült, hogy nem folytatjuk a Saci által megkezdett utat. Ebben Saci is teljesen biztos volt! Én a gyaloglókat vezetem, hegyen-völgyön, valamint minden második héten a Margitszigeten, míg Szász-Kerek Judit a nordic walkingosokat a Normafánál.
• Nem lehetett könnyű átvenni, ápolni egy ilyen hatalmas örökséget. Vagy tévedek?
• Nehéz, de nagyon szép örökség ez. Erősen hisszük, hogy Saci szellemisége tovább él a klubok tevékenységében az egész országban. Ápoljuk az emlékét, buzdítjuk a hatvan év feletti kortársainkat. Nem változtattam, és nem is tervezem ezt, mert jól működnek az általa kitalált időpontok és helyszínek. Minden kedden reggel 9 órától gyalogolunk, az egyik héten a Normafa Park Látogatóközpont, a másik héten a Margitszigeti Atlétikai Centrum a találkozóhelyünk. Az eredeti – a kezdő – klubtagság megmaradt; sajnos néhány klubtársunkat már elveszítettük, és vannak gyengélkedők is, de őket visszavárjuk a gyógyulásuk után. Szinte valamennyi foglalkozáson megjelennek új érdeklődők, akik kíváncsiak a társaságra és a programokra. Ha elnyeri a tetszésüket, akkor legközelebb is jönnek, és hozzák a barátaikat, ismerőseiket. Csapatban a gyaloglás is könnyebb.
• A gyaloglóklub ereje tehát a közösségépítésben rejlik?
• Abban is. De a közösségépítés türelmet, empátiát igényel – hosszú idő. Több találkozás, beszélgetés eredménye egy csapat megteremtése: közös programok, kirándulások, mozi-, színház-, múzeumlátogatások, kisebb csoportok részvételével. Szívesen részt veszünk a Hegyvidéki Kulturális Szalon programjain is, ahol szeretettel fogadják tagjainkat.
• Hogyan kell elképzelni egy edzést? Merre szoktak gyalogolni, vannak állandó útvonalaik?
• Nem edzésnek hívom – számomra annak más a jelentése –, inkább mozgásfoglalkozásnak. Egy kis terefere után bemelegítéssel kezdünk. Megbeszéljük az útvonalakat, majd az időjárásnak, a talajviszonyoknak és a résztvevőknek megfelelően kiválasztjuk a legalkalmasabbat. A rövidebb távok kettő-négy kilométeresek, de néha hat-nyolc kilométert is gyalogolunk. Semmi sincs kőbe vésve, minden megváltoztatható – a lényeg a mozgás, a jókedv és a társaság.
• Mi a helyzet azokkal, akik kevesebbet bírnak?
• Figyelek arra, hogy megfelelő legyen a táv azok számára is, akik kevesebbet tudnak teljesíteni. Egyedül senki sem gyalogolhat, legalább egy társsal, de inkább hárman-négyen alkotnak egy csoportot.
• Kiket várnak, és hogyan lehet csatlakozni önökhöz?
• A természetet szerető és az egészségükért mozogni akaró, jó társaságot kedvelő, hatvan év feletti kortársainkat várjuk. Az önök lapjában folyamatosan megjelennek a helyek és az épp aktuális legközelebbi időpontok. Amire szükség van: kényelmes cipő, megfelelő öltözet, víz és jókedv!
• Akár tehát az emlékgyalogláson is fogadják az „újoncokat”. Pontosan mi is lesz április 24-én?
• Emlékgyaloglást tartunk Monspart Sarolta halálának negyedik évfordulóján. Saci emléktáblája és -fája a találkozóhely délelőtt 10 órakor, a Normafa Park Látogatóközpontál. Többféle táv közül lehet választani. Jöjjenek sokan, emlékezzünk együtt Sacira, gyalogoljunk minél többen, ahogy azt ő szerette volna!

sm.