Felajánlotta az életét másokért
„Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát, a szeretet parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve; aki azt hirdeti, hogy szabad embereket kínozni, ha azok négerek, vagy zsidók, azt – bármennyire is dicsekszik a kereszténységével – pogánynak kell tekintenünk... Mindenki, aki emberkínzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el, és mindaddig nem kaphat feloldozást, amíg ezt a nagy vétket jóvá nem teszi” – prédikálta Apor Vilmos püspök 1944 tavaszán, amikor tudomást szerzett a győri gettó felállításának embertelen tervéről.
A híres prédikációból dr. Novák István képviselő, egészségügyi tanácsnok idézett azon az ünnepségen, amit az önkormányzat rendezett az üldözötteket mentő egyházi vezető mártírhalálának nyolcvanadik évfordulója alkalmából. A képviselő felelevenítette, hogy 1945. március 30-án a győri püspöki palotába behatoló szovjet katonák lőtték meg a fiatal lányokat, nőket védelmező Apor Vilmost, aki április 2-án, húsvéthétfőn halt bele sérüléseibe. Kiállása azonban nem nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött: a fiatalon győri püspökké kinevezett, erdélyi nemesi családból származó pap már korábban is szociális érzékenységéről és segítő hozzáállásáról volt ismert.
„1944. április 5-től kezdve zsidó honfitársainknak egy minimum tízszer tíz centiméteres, sárga csillagot kellett viselniük a bal mellkasukon. Ez az akkori idők skarlátbetűje, egyértelmű jelzése volt, hogy a többségi társadalom kitaszítja őket magából. Apor Vilmos felszólalt a kirekesztés ellen, valamint tettekkel is védelmébe vette az üldözötteket” – emlékeztetett Visi Piroska képviselő, egyházügyi és köznevelési tanácsnok, arra is kitérve, hogy a vértanú püspök lelkiségének ma is ható üzenete van, élete és halála példaként áll előttünk.
„Nem véletlenül tudott példaképpé válni Apor Vilmos, hiszen nem ideológiákhoz kapcsolódott az élete. Nem azt kereste, számára mi a kényelmes, kellemes, hanem felajánlotta az életét másokért” – emelte ki beszédében Gégény István katolikus teológus, aki szerint a mártír püspök életén keresztül világosan láthatjuk az egyház küldetését. Apor Vilmos tevékenysége ugyanis nem a politikai helyezkedésről, vagy a presztízs védelméről szólt, hanem arról, hogy „ha nem is kereste, de beleállt a konfliktusokba, mégpedig azért, mert a szíve erre indította, a küldetése erre hívta”. Papként, egyházi vezetőként mindig a „szeressétek egymást” evangéliumi főparancs vezérelte.
A Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia képviselő-testületi elnöke, Szerdahelyi Csongor arról beszélt, hogy Apor Vilmos nagy hatású főpap volt, akit az 1945. március 29-én elhunyt Serédi Jusztinián esztergomi érsek esélyes utódjának tartottak. Az Apor Vilmosról elnevezett tér korábban Lékai János nevét viselte, aki 1918-ban merényletet követett el Tisza István volt miniszterelnök ellen. Mint az elnök fogalmazott, „nagy igazságtétel volt, amikor a terrorista helyett az életszerető püspökről nevezték el a teret az 1990-es évek elején”.
A püspök mártírhalálának nyolcvanadik évfordulójára rendezett emlékünnepség koszorúzással ért véget. Apor Vilmos szobránál a két alpolgármester, Kocsik Tekla és Vadász Gábor helyezte el az önkormányzat virágait (képünkön).
-vá-