Aminél nem a forma a lényeg: eredeti belga gofri
Sokan biztos csodálkoznak, hogyan kapcsolódik a gofri a mézhez – jöjjön is rögtön a magyarázat! Gondolkodott-e már bárki azon, hogy miért ilyen jellegzetes a gofri alakja? Talán segít, ha elárulom, hogy az eredetének számító gaufre, vagy wafla szó azt jelenti: méhkaptár.
Habár már az ókori görögök is sütöttek ropogós ostyákat két vaslap között, a vastagabb gofri a 15–16. században lett népszerű étel. Akkor azonban a cukor ritka csemegének számított, ezért többnyire mézzel fogyasztották. Az alakja nemcsak azért lett ilyen bordázott, hogy minél jobban hasonlítson a lépes mézre, hanem azért is, hogy a méz ne csurogjon le a tetejéről. A gofri mélyedései ugyanis felfogják és összegyűjtik a feltétet, így egyszerűbben fogyasztható.
A gofri sokáig európai, főleg belga, német és holland csemegének számított, aztán a hatvanas években elterjedt Amerikában is, és onnantól nincs megállás, ma a világ egyik legnépszerűbb étele. A legtöbb recept sütőporos, Brüsszelben viszont sok vajjal és élesztővel készítik, és nem is sütik szögletes alakúra, hanem inkább kerek a formája. Persze a lényeg nem a forma, hanem a rácsos mintázat – ettől gofri a gofri. Az élesztős gofri elkészítése egy kicsit nagyobb macera, mint a sütőporosé, de az íze sokkal finomabb. Kívül ropog, belül pedig nem szivacsos, hanem lágy és selymes.
K. Gy.
Hozzávalók:
- 250 g liszt
- 1,5 dl tej
- 1 tojás
- 1 zacskó porélesztő
- 60 g barna cukor
- 1 zacskó vaníliás cukor
- 80 g puha vaj
- 1 csipet só
- A lisztet mérjük ki, szitáljuk át, tegyük hozzá a sót, a cukrot és a porélesztőt, majd mindent jól keverjünk el!
- Egy másik edénybe mérjük ki a tejet, törjük bele a tojást, és jól keverjük el!
- Öntsük a tojásos keveréket a liszthez, és a robotgép dagasztó karjával jól keverjük el – ha ez nincs, akkor kézi robotgép is remek!
- Ha a tészta elkeveredett, mehet hozzá a lágy vaj, ezt is jól keverjük el! Kissé folyékony tésztát fogunk kapni.
- Kelesszük két órát, hogy a duplájára nőjön, olajozzuk ki a gofrisütőt, és mehet bele egy-egy tésztagombóc. Ez nem terül szét úgy, mint a sütőporos változat, és éppen ez benne a jó!
- Mézzel, lekvárral, juharsziruppal vagy akár csokiszósszal is fogyaszthatjuk.
