A mikrobuszból érkező Unicumtól a kuplerájellenőrzésig
Gebin, keretes áru, téesz, „szédelgő feldicsérés”, butikos – rég nem hallott szavak és múltidéző anekdoták segítségével nosztalgiázhattunk az Élő emlékezet előadás-sorozat novemberi estjén a Barabás Villában. Hogyan lehetett üzletet nyitni, mi volt a kisboltok titka, miért sikerült évtizedekig fennmaradniuk? És vajon tényleg annyival jobb volt a mátrai, mint az alföldi bor?
A XII. kerület 1873-ban I. kerületként jött létre, Pest, Buda és Óbuda egyesülésekor. Azonban már 1861-ben, a Déli pályaudvar átadásával megkezdődött az Alkotás utca, a Böszörményi út, a Nagyenyed utca, a Hajnóczy József – akkor még Bors – utca és a Krisztina körút építése. Tömegközlekedés híján a lakók a saját környezetükben vásároltak, ezért a földszintet általában meghagyták a kereskedelmi egységeknek.
Ezekből volt is bőségesen: kiskocsmák, cukrászdák, trafikok, zöldségesek működtek nemritkán évtizedekig. Az Élő emlékezet elnevezésű önkormányzati helytörténeti előadás-sorozat legutóbbi összejövetelén Surányi Judit képviselő, szociálpolitikai és esélyegyenlőségi tanácsnok, valamint Tóth Eszter Zsófia történész, lokálpatrióta beszélgetett ismert helyekről és „titkos csemegékről” Ládonyi Jánossal. A vendég környékünk avatott ismerője, a XII. kerületi Tanács, majd Önkormányzat főtanácsosa volt, évekig felügyelte az ipart és a kereskedelmet.
A lakók és a boltosok között közvetlen viszony alakult ki, sok helyen füzetet vezettek a vásárlásról, és a számlát hétvégén egyenlítették ki. Az államosítás után egy-két cipész, órás maradhatott meg, majd 1956 után sokkal több kereskedő kaphatott engedélyt szolgáltatásra, és a szövetkezeteket is fejlesztették.
A Böszörményi út az üzleteivel, a vendéglátóhelyeivel olyan volt, mint egy sétálóutca. A Kiss János altábornagy utca sarkán, a mai SPAR helyén a Budapesti Közért Vállalat élelmiszerboltja üzemelt. Míg a vállalatok, szövetkezetek rendkívül bürokratikus módon szerezhettek be árut, a „gebin” kezdetben szabadkasszás volt, csak el kellett számolni a bevétellel. Az úgynevezett keretes árukból – ilyen volt a gyulai kolbász, a téliszalámi, az Unicum – egy magánkereskedő egy évben meghatározott keretben vásárolhatott.
Ha valaki Unicumot akart inni, a Böszörményi út 13.-ban mindig kapott. A tulajdonos egy mikrobuszban tartotta, ha pedig elfogyott az engedélyezett mennyiség, az üres üvegeket kivitte, és behozta a teliket. Gyakran hírességek, sportolók kaptak jutalmul kocsmát, így a hatvanas években a Böszörményi út–Nagyenyed utca sarkán Zsivótzky Gyula kalapácsvető üzemeltette Fakalapács nevű borozóját.
Sok lakáshoz nem tartozott pince, a lakók naponta-kétnaponta a Tüzelő Kereskedelmi Vállalat pincéjéből vettek egy-két vödör szenet. Amikor az olajfűtés bevezetésével megszűntek ezek a pincék, minimális ráfordítással kocsmák jöttek létre az üres üzlethelyiségekben.
Az MSZMP Központi Bizottsága adta a helyet, az jelölte ki – a téeszeknek garantált bevételként –, hogy honnan lehet bort vásárolni. Ám volt rá példa, hogy a törzsközönség ízlése mást kívánt: a Tartsay Vilmos utcában ma is működő Pali bácsi borozója a hatvanas években nyitott meg, kecskeméti borral kezdte, ám amikor az alföldi borról áttért a mátraira, 100 százalékkal növekedett a forgalma.
Nagy vonzerőt jelentettek a környék benépesülésére a szanatóriumok, a vasút és a tudatos várospolitika. Eleinte ügyeltek rá, hogy ne legyen túl sűrű a beépítés. A zöldvendéglők közül említésre méltó a Disznófő és az Ördögorom csárda – ma mindkettő magántulajdon.
Érdekesség, hogy a Horthy-rendszerben a fogyasztóvédelemben létezett a „szédelgő feldicsérés”, ami azt jelentette, hogy ha valaki a termékét, szolgáltatását a valóságtól elrugaszkodva feldicsérte, „szédelgett” vele, azt megbüntették. A nyolcvanas évek Hegyvidékén a zöldségesek, a fogtechnikusok, a butikosok voltak „a gazdagok”, meg akik külszolgálatból jöttek vissza.
A butikok idegenvezetőkön, buszsofőrökön, hajósokon keresztül Bécsből, Jugoszláviából hozatták a cuccokat. A Fodor utca és a Mártonhegyi út sarkán lévő maszek kötős Szilágyiéknak például külön címkegyártó részlegük volt, szocialista fonálból kötötték a pulcsit, és „francia” címkét tettek bele… Az idegenvezetők 10 százalékos részesedésért vitték cseh és NDK-s csoportjaikat az üzletbe vásárolni.
Az ellenőrzésről is megtudtunk néhány zaftos sztorit. Amikor egy hentesüzletből bárddal kergették ki az ellenőröket, majd kiderült, hogy az áru nagy része kétes forrásból származik, azonnal megszüntették a boltot. A gyanús elemeket vonzó, Apor Vilmos téri Hully Gully diszkót szintén be kellett zárni.
Egy eldugott helyen működő kuplerájellenőrzésről is mesélt Ládonyi János. A lakókat leginkább a várakozó taxisok zavarták, akiket úgy sikerült leküldeni egy parkolóba, hogy beígérték a kerületi Rendőrtiszti Főiskola, a BM Továbbképző és a Zászlósképző Intézet hallgatóinak rendszeres razziáját az örömtanyán – tudományos diákköri dolgozatok elkészítése céljából.
Sz. D.
Az Élő emlékezet sorozat következő előadása december 9-én 18.00 órakor kezdődik a Barabás Villában. A címe: Ez a Pepsi érzés – Az 1980–90-es évek fogyasztástörténete.