Ne nyugodjunk bele a rossz hallásba!
„A vakság elválaszt a tárgyaktól, a siketség elválaszt az emberektől” – vallotta a gyerekkorában megsüketülő és megvakuló, mégis diplomát szerző amerikai Helen Keller, akinek a tanácsait az Egyesült Államok elnökei is kikérték. Ma már bizonyos típusú súlyos hallásvesztés is jelentősen javítható, bár a természetes hallást nem minden esetben lehet teljes mértékben helyreállítani. A szinte mindenkit érintő hallásromlásra pedig számos hatékony megoldás létezik. A többi között ezeket ismertette a Hegyvidékiek Egészségiskolája idei utolsó előadásában prof. dr. Gerlinger Imre. Ahogy a fül-orr-gégész szakorvos fogalmazott: a siketség az egyik legnagyobb csapás – éppen ezért nem szabad belenyugodni.
A fül az egyik legérzékenyebb érzékszervünk: a 20 és 20 000 Hz közötti frekvenciatartományt képes érzékelni, és egészen finom intenzitáseltéréseket is meg tud különböztetni. Három részből áll: külső, közép- és belső fül. A dobhártya mögött helyezkedik el a középfül, amelyben három hallócsont – a kalapács, az üllő és a kengyel – található.
A hanghullámok a dobhártyát, a dobhártya pedig a hallócsontokat rezegteti, és ez a rezgés megy tovább a belső fül csigájába. Itt a folyadék a felső járatban (scala vestibuli) halad végig, majd a csiga csúcsánál átjut az alsó járatba (scala tympani). Maga a hallószerv a középső csigajáratban van: a hanghullámok az alaphártyát rezegtetik, a szőrsejtek elhajlása pedig elektromos jeleket hoz létre, amelyek a hallóidegen keresztül az agyba jutnak, és ott hallásélménnyé válnak.
A csigában (cochleában) kialakuló, úgynevezett haladó hullám, valamint a csiga tonotópiája – vagyis az, hogy a különböző szakaszai eltérő frekvenciákra érzékenyek – Békésy György felfedezése, amiért Nobel-díjat kapott. Érdekesség, hogy Békésy nem orvos volt, a Magyar Posta fizikusaként kapott felkérést a telefonmikrofon tökéletesítésére.
Minderről prof. dr. Gerlinger Imre, a Budai Egészségközpont fül-orr-gégész szakorvosa beszélt a Hegyvidékiek Egészségiskolája novemberi előadásában, ám itt még nem ért véget a történeti visszatekintés. Megemlítette, hogy Beethoven már 31 éves korában tapasztalni kezdte a halláscsökkenést és az egyre erősödő fülzúgást. Először a magas hangokat vesztette el, ami egyébként 60-70 évesen sokaknál megtörténik. A szőrsejtek életkorral járó pusztulása miatt alakul ki az idősebbekre jellemző „hallom, de nem értem” állapot.
A hallókészülékek régebben kétségkívül nem nyújtottak szép látványt: ormótlanok voltak, és hátrányosan változtatták meg az ember kinézetét. Nem úgy, mint egy jól megválasztott szemüveg, amely viselője előnyére vált. Napjainkban azonban a hallókészülékek sokkal diszkrétebbek, valójában miniatűr számítógépek, és szinte észrevétlenek, így az ellenérzés is jóval kisebb az irányukban.
Nem túlzás azt mondani, hogy ahány hallókészülék, annyiféle. Alapvetően a hallójáraton keresztül erősítik a hangot, de léteznek középfül-implantátumok és cochleáris implantátumok is, amik közvetlenül a csigához kapcsolódnak. Ha a cochlea sérült, vagy nem működőképes, bizonyos ritka esetekben alkalmazható az úgynevezett agytörzsi implantátum (ABI), amely közvetlenül a hallópálya agytörzsi részéhez csatlakozik – ez azonban csak nagyon speciális esetekben jöhet szóba. Emellett vannak csontvezetéses implantátumok is, amik kihasználják, hogy a csont és az agyvíz kiválóan vezeti a hangot, így megkerülhetik a károsodott középfület.
Hiába aprók ezek az eszközök, bizonyos szögből mégis láthatók, és ez sokakat zavar; van, aki még ma is stigmaként éli meg a használatukat. Tény, hogy könnyen el lehet veszíteni, ráadásul az élettartamuk 5-7 év. Nem vízállók, és – éppen a méretük miatt – sok idős ember nehezen tudja kezelni. Nem minden esetben tökéletes a hangminőségük: torzíthatnak, rezonálhatnak, ezért akadnak, akik úgy érzik, a funkcionális nyereség nem elegendő.
A lehetséges hátrányok között érdemes megemlíteni az úgynevezett oklúziós effektust, aminek az oka az, hogy a hallókészülék lezárja a hallójáratot, a mély frekvenciák pedig felerősödnek, és ez kellemetlen, „a saját hang túl hangos” érzést okozhat. Panaszra adhat okot az akusztikus feedback is: ebben az esetben a kiszökő hangot a készülék újra felerősíti, ami sípoláshoz vezethet.
Nem mindenkinek jelentenek megoldást a hagyományos készülékek, számukra középfül-implantátumot ajánlanak az orvosok. Létezik elektromágneses, piezoelektromos és elektromechanikus típus is, amelyeknél nincs feedback, torzítás, hallójárati gyulladás, oklúziós effektus vagy fülzsír-felszaporodás.
Alvar Wilska finn szakember ismerte fel, hogy mágneses térben rezgésbe hozhatók a dobhártyára helyezett apró mágnesek, és ezzel erősíthető a hallás. Érdekesség, hogy nemcsak a középfül-implantátumok, hanem a Molotov-koktél is az ő nevéhez kötődik, miként jelentős szerepe volt az elektromikroszkópok fejlesztésében is.
Valamennyi középfül-implantátum műtéttel ültethető be. Míg az elektromágneses típus kívülről minimálisan látható, a piezoelektromos teljesen rejtett – viszont ötévente cserére szorul. Az elektromechanikus implantátumok szintén teljesen láthatatlanok.
A csigához kapcsolódó belsőfül-implantátummal egy siketen született gyermek, ha a szakemberek időben felfedezik nála a problémát, és kétéves koráig megtörténik a beültetés, hallóvá tehető. Amennyiben valaki egyik napról a másikra veszti el a hallását, ez az implantátum a legtöbb esetben visszaadhatja azt.
A fül-orr-gégész szakorvos végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy a hallásvesztés nemcsak a szociális kapcsolatokat rombolja, és depresszióhoz vezethet, hanem jelentősen növeli a demencia kialakulásának esélyét, illetve korábbi megjelenését is. Már csak ezért is fontos a hallás javítása.
sm.