A költő, akiből érettségizni is lehet

• Első verseskötetedet, a Bögre azúrt még a múlt évezredben, 1999-ben adták ki, azóta követem a pályádat, régóta ismerjük is egymást. Szóval hogyan is kezdődött?
• Itt laktunk a Németvölgyi úton, a „Mackós” iskolába jártam, előtte meg a Mackós Óvodába. Ötödikben kezdtem verset írni, az osztályfőnököm és magyartanárom, Fülöp Éva néni nagyon kedves volt, biztatott. Amikor a János vitézt meg a Toldit tanultuk, tetszett, hogy Petőfi és Arany is írtak fiatalkorukban elbeszélő költeményt, és ettől egy csapásra országosan híres költők lettek, ezért kitaláltam, hogy én is írok egy elbeszélő költeményt. Sőt, mindjárt egy trilógiát írtam: Nyuszika, Nyuszika szerelme és Nyuszika estéje. Éva néninek nagyon tetszett, adott rá egy ötöst irodalomból, az osztálytársaimat pedig megkérte, hogy illusztrálják rajzórán. Egy apuka tudott fénymásolni, ötven példányban sokszorosította az illusztrált művet, és iskolanapon árultuk húsz forintért darabját. A szülők elkapkodták, nekem nem is maradt példányom belőle. Nagy sikerként éltem meg, a kritikai visszhang – ötös – és az anyagi siker – ezer forint – tekintetében is. Ezzel indult a költői pályám.
• Idéznél belőle?
• Az utóhangra emlékszem, az úgy szólt, hogy „Ily leleményes volt a daliás Nyuszi, / Arcát nem éré még nő ajkától puszi, / De aztán megnősült s lett egy puszilt arcos, / Okos, leleményes, keményöklű harcos. / Ütötte a rosszat ő, ahol csak érte, / De azoknak pénzét soha el nem kérte, / És mivel nem ér fel egész világ kincse, / A kezében maradt a vécé kilincse” – ilyen kiskamaszos humormorzsák voltak benne, de a felező 12-es legalább stimmelt.

 

Na de mi lett szegény Emil bácsival?

• Azóta is sziporkázik a versírói vénád. Milyen inspirációk jöttek ehhez később?
• Több is kapcsolódik a kerülethez. Muhi András nevű barátom, aki itt lakott mellettünk, a Törpe utca 6.-ban, az első költői sikereim után rágni kezdte a fülemet, hogy írjak róla egy verset, sőt lehetőleg egy egész eposzt. Mivel ovis korunktól legjobb barátok voltunk, megígértem neki, hogy ha írok ilyesmit, ő lesz a főhős. Így lett ő a második könyvem, a Túl a Maszat-hegyen című verses meseregény főszereplője. Azt is beleírtam, hogy ott lakik a Törpe utca 6.-ban, és ha a gyerekek még valamire kíváncsiak, írjanak neki levelet. A mai napig szoktak írni, és ő aranyosan, kézzel írott levélben válaszolt legutóbb is egy gyerekolvasónak. A mesében Andris egy titkos úton jut el a Maszat-hegyre, ez is egy létező, névtelen utacska, ami a Németvölgyi utat és a Bürök utcát köti össze. Gyerekkoromban sokszor sétáltunk arra, és Nemes Nagy Ágnes gyerekverse miatt hívtuk titkos útnak. De a Nem, nem, hanem című, kicsiknek szóló kitalálós könyvemben is van hegyvidéki utalás. A nagymama azért jön benne 59-es számú rénszarvasszánnal, mert a könyv illusztrátorával, Agócs Írisszel gyakran utaztunk együtt az 59-es villamoson. És szemben velünk, a Margaréta játszótér előtt néhány éve felfestettek egy időmértékes ugróiskolát a Túl a Maszat-hegyen egyik sorával – „Felhörpölte az éjszaka barna, hideg kakaóját” –, ezen a gyerekeim is imádtak ugrálni, és a folytatásba, a Túl a Maszat-hegyen 2-be is beleköltöttem, hogy Andris mindig vidáman átugrál rajta iskolába menet.
• Nemrég jelent meg a második kötet. Miért ilyen sokára?
• Igen, igen! 2003-ban jelent meg az első, húsz évre rá a második. Mindig szerettem volna írni egy folytatást. Az első kötet megjelenése után egy hét év körüli kislány – az anyukájával olvasták – sírós szemekkel kérdezte tőlem, hogy mi lett Emil bácsival. Akkor kaptam a fejemhez, hogy Emil bácsi – a postás, aki felköltözött az internetre, és levelek helyett már „emileket” kézbesít – ott maradt a gonosz Paca cár várbörtönében a mese végén, és Varró létemre elfelejtettem elvarrni ezt a szálat. Igyekeztem megnyugtatni a kislányt, hogy Emil bácsi természetesen megmenekül. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer írok egy folytatást, ami Emil bácsi kiszabadulásával kezdődik. Sajnos elég lassan őrölnek a malmaim, úgyhogy húsz évbe telt. De azóta már a harmadik részt is elkezdtem. Ezekben ismét fontos szerep jut a Hegyvidéknek.
• Három kisfiad van, és a második megszületése után költöztetek el.
• A Hollósy Simon utcában laktunk, nagyon szerettük azt a lakást, de négyünknek már szűkös volt. A feleségem ismerősei Pilisszentivánon árulták a kertes házukat, megnéztük, és beleszerettünk a környékbe meg a házba is. Tizenhárom éve ott élünk, de szeretek ide visszajárni. Édesanyám és a nővéremék is itt laknak. A nővéremmel pont itt, a Miliő kávézóban szoktunk találkozni, amikor dolgozunk együtt valamin. Ő illusztrálja a Maszat-hegyeket, de fordítottunk is már közösen könyvet – az Aliz Csodaországban és a tükör másik oldalánt –, az ő Áfonyka című mesekönyvébe pedig én írtam versbetéteket.

 

Az inspiráló kis múzsafik

• Hogyan tekintesz vissza a Bögre azúrra?
• Az volt az első könyvem, nagyon fiatal, gondtalan és bohó voltam akkoriban. Olyan érzés újraolvasni, mint egy találkozás egy fiatalemberrel. A Maszat-heggyel is hasonló a helyzet. Amikor a folytatást írtam most, már középkorú bácsiként, őszülgető szakállal, nem volt könnyű felvenni azt a fonalat, amit húsz éve, még ifjan és bohón elejtettem. De igyekszem megőrizni valamit ebből a gyerekségből meg játékosságból. Szerencsére a három kisfiam sokat segít ebben.
• Az Aki szépen butáskodik című könyved az ő sztorijaikból született.
• Igen, folyamatos ihletforrásként szolgálnak a gyerekeim. Nagyon inspiráló kis múzsafik. Babakorukban mondókákat írtam nekik, és a Nők Lapjában írtam róluk kéthetenként egy kis apanaplójegyzetet. Ezeknek a gyűjteménye az Aki szépen butáskodik. Amikor nagyobbacskák lettek, már verses mesékkel szórakoztattam őket, amik persze szintén róluk szóltak. Annyira színes egyéniségek, hogy ha akarnék se tudnék náluk jobb figurákat kitalálni. Sokan mondták, hogy a kíváncsi óratörpe A szomjas troll című mesekönyvemben milyen jó karakter. Őt például egy az egyben a középső kisfiamról, Jancsiról mintáztam. Biztos, hogy megfertőztem őket valamennyire a költészettel. Misi – aki már 15 éves, rasztahaja van, és basszusgitározik – mindig kiszúrja, ha egy dalszövegben egy rím nem jó. A legkisebb, Béni pedig már másodikos korában megnyerte az iskolai versíró versenyt A húsvéti nyúl panaszai című szuper cuki versével. Persze Isten ments, hogy költő legyen belőlük! De azért dagadok a büszkeségtől.
• A szomjas troll megy a Budapest Bábszínházban, lehetetlen rá jegyet kapni.
• Nagyon jó előadás, Cseri Hanna rendezte, tele van csodálatos ötletekkel, vicces szerkentyűkkel, gyönyörű bábokkal. Jó látni, hogy mennyire élvezik a gyerekek és a felnőttek is. Fantasztikusat alakít benne Teszárek Csaba, az összes szereplőt ő játssza.

 

Szösz néne mint társadalmi jelenség

• A fiaid hogyan élik meg, hogy az apukájuk ír?
• Megszokták. Szerencsére nem veszik zokon, hogy ennyit írok róluk. Még mindig szeretik például az Aki szépen butáskodikban lévő történeteket, gyakran kérik, hogy azokból olvassunk, és nagyokat hahotáznak egymás kisgyerekkori csínytevésein. Tetszik nekik, hogy az apukájuk olyan híres, hogy megismerik az utcán, és szelfiznek vele. És hogy az iskolában is találkoznak a verseimmel. Emlékszem, amikor Misi fiam elsős volt, egy négysoros versikém benne volt az olvasókönyvükben, és nagyon büszke volt rá, hogy az apukája írta. Annyira, hogy amikor mentem érte délután az iskolába, odakiabált az osztálytársainak, hogy „itt van Varró Dániel, lehet tőle autogramot kérni!”
• Felnőtteknek szóló versesköteted a Szívdesszert és a Mi lett hova? című. Egyszer mondtad, hogy nem tudnál ötösre érettségizni magadból. Érettségi tétel vagy?
• Igen, választható vagyok mint kortárs magyar szerző, és meglepően gyakran választanak. Sokszor megszólítanak az utcán, a villamoson azzal, hogy „belőled érettségiztem”, ami elég vicces nekem. Azért mondtam, hogy nem biztos, hogy le tudnék magamból ötösre érettségizni, mert láttam kidolgozott tételeket a költészetemről, és sok olyasmi volt bennük, ami nekem nem jutott volna eszembe. Például van egy Szösz néne című versem – Szösz néne a Maszat-hegy legtetején lakik, és minden csupa szösz nála. Egy kidolgozott tételben azt olvastam, hogy Szösz néne a kisnyugdíjast jeleníti meg, és ez a vers egy társadalmi jelenségről szól, ami a kilencvenes évek óta jellemző Magyarországon: a kisnyugdíjasok hagyják, hogy elborítsa őket a szösz, és meg se próbálnak kimászni alóla. Mondanom se kell, hogy „gondolta a fene”. De egy érettségin nyilván illik ilyen magvas mondanivalókat kiolvasni még egy ártatlan gyerekversből is.
• Mostanában mivel foglalatoskodsz?
• Írtam egy folytatást a Nem, nem, hanemnek. Igen, igen, ja, nem lesz a címe, ezt is Agócs Írisz illusztrálja, és gyereknapra jelenik majd meg. Elkezdtem a Túl a Maszat-hegyen harmadik részét is; trilógia lesz, próbálok most már tényleg minden szálat elvarrni. Vannak színházi munkáim, versfordításokon is dolgozom, hívnak író-olvasó találkozókra, rendhagyó irodalomórákra. Molnár György zeneszerző-gitáros barátom sok versemet megzenésítette, nagyon szórakoztató előadó, vele közösen szoktunk zenés-verses műsorokat adni, főleg gyerekeknek, de néha felnőtteknek is. Sok helyen jártunk már az országban, és határon túl is, legközelebb Frankfurtban verselünk majd zenésen az ottani magyar gyerekeknek és szüleiknek.

Szepesi Dóra

 

Varró Dániel József Attila-díjas költő, műfordító. Első verseskötete a Bögre azúr 21 éves korában jelent meg. Azóta tizenöt könyvet írt felnőtteknek és gyerekeknek. A 2003-as Túl a Maszat-hegyen az Év Gyermekkönyve lett, és népszerű mesemusical is készült belőle Presser Gábor zenéjével. A Túl a Maszat-hegyen 2 húsz évvel később, 2023-ban látott napvilágot. Verseket, gyerekkönyveket, színdarabokat fordít. Legújabb színpadi fordítása a Rémségek kicsiny boltja horrormusical a Pesti Színházban. Nős, három fiúgyermek édesapja.