A mi étkezésünk máshol éhezés

A világszervezetek adatai szerint a Föld bő 8 milliárd fős lakosságából mintegy 670 millió ember éhezik, és összesen 2,3 milliárd nélkülözi az élelmiszerbiztonságot: azaz fizikailag vagy gazdaságilag nem áll rendelkezésére az egészséges élethez elégséges biztonságos élelmiszer. Mindeközben a világ a jelenlegi termelés mellett is el tudna tartani 10 milliárd embert.

Az elméleti és a gyakorlati élelmezés közötti hatalmas különbséget elsősorban az élelmiszerek térben és időben egyenetlen eloszlása és a hatalmas mértékű pazarlás okozza. A fejlett nyugati országokban – ebből a szempontból mi is ide tartozunk – a táplálék harmada a kukában végzi, gyakran veszélyes hulladékként.

Enni kell, de nem mindegy, hogy mit

A veszteség részben a feldolgozás során keletkező hulladékból ered, de a hatalmas élelmiszerbőségben el nem adott, vagy megvásárolt és végül meg nem evett étel is tetemes veszteséget okoz. Miközben nagyszüleink idejében a gazdasszony szégyene volt, ha étel került a szemétbe, addig ma hajlamosak vagyunk vélt biztonságunk érdekében gondolkodás nélkül kidobni a lejárat napján az élelmiszert. Pedig sok esetben kicsit körültekintőbb gazdálkodással vagy észszerűbb felhasználással ma is meg lehet menteni minden kalóriát, még ha az nálunk nem is fájóan hiányzik, és „egy pohár lejárt gyümölcsjoghurtot tényleg nem lehet Afrikába küldeni”, ahogy gyakran lehet hallani az ellentábor érvelését.

Egy ugyanolyan tál étel lehet környezetvédelmi szempontból semleges és akár súlyosan szennyező is. Például egy genetikailag módosított vetőmagból a tengerentúlon nevelt növény repülővel szállított, majd hónapokig fagyasztott gyümölcséből tartósítószerekkel készített étel súlyos lábnyomot mélyeszt a Föld felszínébe – és lehet, hogy a fogyasztójának sem válik egészségére. Ugyanez egy közeli gazdaságban, vegyszerek nélkül megtermelve és frissen feldolgozva, minimális környezetterhelés mellett biztosítja a legegészségesebb alternatívát.

Persze, ha nem a teraszunkon termeljük a zöldségeket, akkor szállítani biztosan kell, de ezt is lehet máshogy. A szezonális zöldséget, gyümölcsöt, húsárut és tejtermékeket kínáló helyi piacok közel hozzák a portékákat a fogyasztóhoz, hiszen kimaradnak az elosztóközpontok. Mivel a lánc rövid, tartósítani és hűteni sem kell a termékeket.

Hasonlóan kedvező megoldás a kosárközösség, amelyben a fogyasztó állandó díjat fizet a termelőnek, aki meghatározott időközönként szállítja a kosárnyi, rekesznyi produktumokat – mindig azt, ami éppen frissen érik, vagy elérhető a gazdaságban. Kis kreativitással és gyakorlattal a háziasszonyok is megtanulják, hogy a rekeszből előkerülő meglepetéseket hogyan tudják elkészíteni, tálalni.

 

Tényleg legyen zöld a karácsony!

Karácsony kiemelkedik a hétköznapok szürkeségéből, amit – természetes módon – az asztal körül is szeretünk megélni. Ilyenkor igyekszünk a hagyományos ételeket enni, bőven készül sütemény, és a vendégek is számolatlanul ajándékozzák az édes és sós harapnivalót. Aztán a januári napokra sokakban megfogalmazódik, hogy az ünnep (megint) főleg az evésről-ivásról és az ajándékdömpingről szólt – ami a kiugró környezeti terhelés szempontjából sem ad okot büszkeségre. Holott ennek nem kell így lennie, ellen lehet állni a reklámok áradatának, és elengedni a kihagyhatatlanul menő, olcsó vagy jópofa cuccok beszerzését.

Egyre többen érzik, hogy a fa alá csak valóban oda illő ajándékok kerülhetnek, amelyek nem az árcédulájukkal hódítanak, hanem például a kézműveskedéssel töltött órákkal. A dekoráció a túlzások helyett legyen inkább fenntartható, saját készítésű, a csomagolást pedig, ha lehet, inkább mellőzzük.

Végül az asztalnál is többet érhet a jó hangulatban elköltött egyszerű étel, mint a hivalkodó gasztronómiai különlegesség. Nem kell aggódnunk, hiszen igazán könnyű jó minőségű hazai élelmiszereket találni, legyen szó dióról, mákról, halról vagy mézről – hogy csak a karácsonyi menü leghagyományosabb alapanyagait említsük.

Barta István

Emberkísérlet kizárva!

A génsebészeti, génszerkesztési és hasonló technikákkal előállított növények ellenállnak egyes betegségeknek, a szárazságnak, ezáltal többet és biztosabban teremnek. De akkor mi a baj velük? Pontosan még nem tudjuk, mert nem áll rendelkezésre elég információ az ilyen élelmiszer emberi szervezetekre gyakorolt hatásairól. Amerikában azt mondják, amíg nem derül ki valamiről, hogy káros, addig tekintsük egészségesnek, ezzel szemben az európai megközelítés a humánusabb elővigyázatosság elvét követi. Amíg egy növényről nem tudjuk tudományos módon bizonyítani, hogy ártalmatlan a környezetre és az emberre, addig úgy járjunk el, mintha a legveszélyesebb lenne. Tehát nem végzünk emberkísérletet! Ezért fontos, hogy hazánkban nem lehet ilyen növényeket termeszteni.