A sötétséget rehabilitálni kell

„A föld pedig kietlen és puszta vala és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap” – idézett Mózes 1. könyvéből Péterfy Melinda művészettörténész a Galéria 12 idei ünnepi kiállításának megnyitóján. Ezután János evangéliumából olvasott fel: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (…) Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.”

A fény ígérete kiállításcím mélységet sejtet, szépséggel, fájdalommal, de ígérettel biztat – mondta a művészettörténész, akinek gondolatmenetét a kiállított anyagon kívül Székely Annamária, a Galéria 12 alelnökének kísérőszövege inspirálta. (Ez a galeria12.hu weboldalon olvasható.)

A sötétséget rehabilitálni kell, folytatta Péterfy Melinda, s hogy miért, így magyarázta: a sötétséghez általában valami negatív jelentést kapcsolunk, pedig az idézetekből kiolvasható, hogy a fény a sötétséggel együtt lesz teljes, egyik sincs meg a másik nélkül. Isten fia egy csillagos éjszaka érkezett a világra, és amikor kileheli a lelkét, elsötétül minden. A zsidó és az iszlám vallásban a napnyugta jelzi egy új nap kezdetét; ez az egymást kiegészítő feszültség jelenik meg a jin-jang jelben is, amiben a fekete és a fehér ellentétpárokat jelképez.

Aknay Tibor: Jelzőfény

Művészettörténeti példákat hozva arról is beszélt, hogy a sötétség mélység, intimitás, a rejtett oldal. A chiaroscuro (a fényviszonyok és hatásaik hangsúlyos ábrázolása a festészetben) kifejezés barokk festőket juttathat eszünkbe. Caravaggio, Rembrandt nevének említésekor megjelennek szemünk előtt a drámai érzelmeket tükröző arcok, testek és mozdulatok, amiket a fény és a sötétség tesz plasztikussá. Vermeer van Delft intim szobabelsői mellett Péterfy Melinda kedvenceként említette Jean-François Millet, a 19. századi realizmus nagymesterének művészetét. Angelus című festményén például egy krumpliföldön dolgozó párt látunk, amint a harangszóra egy pillanatra megállnak az esti imára – érezhető, hogy itt Isten nem a fényben, hanem a sötétben rejtőzik.

Megélt mélységek nélkül nincs valódi feloldozás, remény és öröm – tette hozzá a művészettörténész, rátérve a kiállított alkotásokra, amiken szintén felsejlik a fény, a karácsonyi örömhír üzenete, a földre érkező Krisztus megváltó ígérete. Például Mária és Erzsébet találkozásában, vagy az isteni hírnök figuráiban. A kereszt szimbóluma az anyagok és a műfajok sokféleségében köszön vissza.

Szamos Iván: Ünnepi csillogás

Visszatérő gondolat a felhúzó erő valami magasztos felé. Nappali és éjszakai fények az épített és a természeti környezetben, az univerzum égitestei és a földi lét sötét foltjai között lévő ellentétekben. Téma a téli táj is, amihez József Attila képi világát kapcsolta Péterfy Melinda, aki zárásként a költő Téli éjszaka című verséből olvasott fel részletet.

Sz. D.

 

A fény ígérete – a hegyvidéki alkotóművészek hagyományos, karácsony előtti csoportos kiállítása megtekinthető: 2026. január 31-ig, vasárnap és szerda kivételével mindennap 16.00–22.00 óráig. Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár – Hajnóczy József utca 21. Weboldal: galeria12.hu