Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Nyilasterror_a_Hegyvideken1

Nyilasterror a Hegyvidéken

Az emlékezés és az emlékeztetés mindannyiunk kötelessége, bármilyen nehéz felelősség is ez néha. Mostani cikkünk célja átfogó képet adni a nyolcvan évvel ezelőtti nyilasterror tragikus eseményeiről, továbbá fájdalommal és tisztelettel szólni az áldozatokról, valamint azokról a bátor hősökről, akik emberfeletti erőfeszítéseket tettek mások megmentéséért. Csonka Laura történész és Zoltán Gábor író munkáit és kutatásait vettük alapul, akik részletesen elemezték e sötét korszak történéseit.

1944. március 19-én a náci Németország megszállta Magyarországot, ezzel megnyitva az utat a holokauszt egyik leggyorsabb és legtragikusabb fejezetéhez. A következő hat hétben több mint 430 ezer embert deportáltak Magyarországról Auschwitzba, és majd’ négyötödük az életét vesztette. A fővárosban a hegyvidéki Karthauzi utca 4/a alatt lévő Majestic szállóból irányította az eseményeket Adolf Eichmann és stábja, a magyar közigazgatási szervekkel együttműködve.

Az október 15-i nyilas hatalomátvételig az antiszemita intézkedések bizonyos határokon belül maradtak. Ezen a napon azonban változás következett be: Szálasi Ferenc került hatalomra. A gyilkosságok száma megnőtt, és a nyilasok, valamint a bűnözői elemekből álló csoportok különösen erőszakosan kezdtek fellépni a zsidók ellen az ostromlott fővárosban. Miközben a német-magyar védelmi erők és a szovjet-román támadó csapatok Budapestért harcoltak, a nyilasok vadászatot szerveztek a zsidóság, a katonai menekültek, a zsidókat bújtatók és a „nemkívánatos” keresztények ellen.

Kerületünkben kirívóan sok tömeggyilkosság koncentrálódott egy kis területre, a Városmajorra. A XII. kerület hivatalosan 1940-ben kezdett el működni, és az itt újonnan létrejövő nyilaspártszervezet jóval radikálisabb volt, mint a szomszédos kerületek már régebbi, konszolidáltabb csoportjai. Emellett fontos megemlíteni azt is, hogy az itteni pártszolgálatosok olyan ideológiai alapot kaptak helyi vezetőiktől, amitől sokkal kegyetlenebbé és agresszívabbá váltak.

Kun András, a nyilasok egyik legrettegettebb alakja eredetileg minorita szerzetes volt. 1944 tavaszán lépett be a Nyilaskeresztes Pártba, annak ellenére, hogy egyházi személyeknek ez tilos volt. Miután nyíltan a nyilasok mellett szónokolt a városmajori templomban, Serédi Jusztinián 1944 novemberében felfüggesztette őt. Kun páter szimbolikusan mégis viselte tovább a reverendáját, mivel az antiszemita propaganda idején, a Belügyminisztérium propagandaosztályának vezetőjeként, a papként való megjelenés előnyt jelentett számára.

Kun 1944 júliusában került a Városmajorba, miután Váci utca 16. alatti házát bombatalálat érte. Sikerült elintéznie, hogy neki és családjának a Városmajor utca 33. alatt utaljanak ki egy háromszobás, összkomfortos, zsidóktól elkobzott lakást, amelynek tulajdonosai csillagos házba kerültek. Így lett működésének első számú színtere a Városmajor.

Néhány méterre lakott a XII. kerületi nyilaspártháztól (Városmajor utca 37.), amelynek a helyén ma a posta parkolója található. Három megátalkodott főnyilas, Kun András, Bokor Dénes és Dési Dregán Miklós ütött itt tanyát társaival. Akit egyszer ide bekísértek, az nemigen jutott ki élve, vagy ha mégis, legfeljebb a Duna partjáig. A fennmaradó elbeszélések tanúskodnak a megkínzott emberek történeteiről, a megannyi szenvedésről.Nyilasterror_a_Hegyvideken4

Miután a Vörös Hadsereg közeledett, 1944 decemberében a Városmajor utca 37.-ből az Andrássy út 47. alá helyezték át a kerületi nyilasszékhelyet. Nem sokkal később azonban, mivel január elejére a szovjet csapatok gyorsabban haladtak a pesti oldalon, Kun Andrásék visszaköltöztek Budára. Akkor már közel volt a front a Városmajorhoz, ezért a Németvölgyi út 5. alatti villában rendezkedtek be. Innen indultak a platóskocsik a három hírhedt tömegmészárlás helyszínére, és ennek a ma is mutatós épületnek a pincéjében rendezték be a kínzókamrákat.

Korábban a Nemzetközi Vöröskereszt mellett öt semleges állam – Svédország, Svájc, Spanyolország, Portugália és a Vatikán – diplomáciai képviseletei megállapodtak Szálasi Ferenccel, hogy zavartalanul folytathatják az embermentést. Szálasi cserébe azt követelte, hogy ismerjék el őt törvényes állam- és kormányfőként, ez biztosította a védett házak, így a kórházak biztonságát is.

Amíg tehát Szálasi Budapesten tartózkodott, a nyilasok nem szállhatták meg ezeket az intézményeket, bár voltak próbálkozásaik. Azonban Szálasi 1944 december közepén történő távozása után Kun András és társai immár szabadon garázdálkodhattak.

A városmajori tömeggyilkosságok során elkövetett borzalmakra tehát nem adott közvetlen utasítást sem a megszálló német, sem a nyilaspárt felső vezetése, ezeket a döntéseket helyi szinten hozták meg a kerületi pártszolgálatosok. A pogromok 1945 januárjában érték el csúcspontjukat, amikor a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések ellenére a helyi nyilasok fokozták kegyetlenkedéseiket.Nyilasterror_a_Hegyvideken3

 

Chevra Kadisa zsidó kórház (Maros utca 16/b) – 1945. január 12.

A XII. kerületi nyilasok 1945. január 10-én költöztek be a Németvölgyi út 5. alatti pártházba, és két nappal később már végre is hajtották az első erőszakos cselekményt: megtámadták a Maros utca 16/b alatti Chevra Kadisa zsidó kórházat. A pártszolgálatosok a kórház teljes személyzetét és betegállományát a kertbe kísérték, ahol lelőtték őket.

A legújabb kutatások szerint 84 embert öltek meg, 5-öt pedig elhurcoltak a Németvölgyi út 5.-be. Az egyik foglyot útközben meglőtték, aki halottnak tettette magát, így csodával határos módon egyedül ő élte túl a borzalmakat. A másik négyet a Németvölgyi úti villa épületében gyilkolták meg.Nyilasterror_a_Hegyvideken2

A Maros utcai kórház kertjében elásott halottakat 1945 áprilisában exhumálták az elkövetők szeme láttára. Az egészségügyi intézet várótermében az 1950-es években átadtak egy rövid emléktáblát, amin magyarul és héberül is olvasható a szöveg: „E kórház betegei, hivatásukat önfeláldozásig teljesítő orvosai, ápoló és segítő személyzete 1945. január 12-én zsidóságunk vértanúi lettek. Irgalom Istene vigasztald meg fájó szívünket, gyógyítsd meg az emberiség beteg lelkét.”

Az intézmény (mai nevén: Budavári Önkormányzat Egészségügyi Szolgálat) kertjében 2021-ben állítottak méltó, nagyobb emléktáblát, amin mind a 88 áldozat neve olvasható. Szomorú, de az utcáról nézve semmi sem jelzi, hogy mi történt ott nyolcvan évvel ezelőtt. Nyilasterror_a_Hegyvideken1

 

Bíró Dániel orthodox izraelita kórház (Városmajor utca 64–66.) – 1945. január 14.

A Maros utcai mészárlások után egy nappal, január 13-án a nyilasok felszólították a Városmajor utca 64–66. alatti Bíró Dániel orthodox izraelita kórház személyzetét, hogy írja össze a zsidó betegeket. Másnap a nyilasok Kun András vezetésével megszállták az intézményt, és 150 embert öltek meg különböző módszerekkel.

A mozgásképtelen betegeket az ágyukban fekve lőtték agyon, a járóképeseket és az ápolói személyzetet pedig lehurcolták a kertbe, és ott nyitottak rájuk sortüzet. Mindezt úgy, hogy onnan már csak alig 500 méterre táborozott a szovjet hadsereg. A rengeteg holttesttel pár nap múlva kezdtek valamit: benzinnel leöntötték a tetemeket, majd az épületet is, és mindent felgyújtottak.

A szomszédos János Szanatórium (a mai ér- és szívsebészeti klinika) dolgozói azonnal elkezdték oltani a tüzet, de a nyilasok megfenyegették őket, hogy a szanatóriumot is felégetik, ha nem hagyják abba a segítségnyújtást. Így menthetetlen lett a Bíró Dániel kórház épülete. A helyén egy szocreál típusú társasház épült az 1960-as években.

A történtekre egy szűkszavú tábla emlékeztet: „Az 1945-ben e helyütt életüket vesztett zsidó áldozatok emlékére. Állíttatta a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, 2007.”

 

Alma utcai Orthodox Szeretetotthon (Alma utca 2/b) – 1945. január 19.

Az Alma utca 2/b alatti Orthodox Szeretetotthon volt a harmadik tömegmészárlás helyszíne, ahol 1945. január 19-én 94 embert öltek meg a nyilasok. Akik amúgy korábban már többször ki akarták üríteni ezt a helyet, de a Nemzetközi Vöröskereszt delegátusa és a budapesti rendőrség mindig megakadályozta. A közeli Bíró Dániel kórház felgyújtása után néhányan sikeresen elmenekültek az Alma utcai intézetből, de a legtöbb idős ember nem tudta ezt megtenni. A nyilasok a védettség ellenére itt is brutális kivégzést tartottak. Sokakat az ágyukban, többeket az épület előtt, másokat pedig a városmajori parkban öltek meg.

Az izraelita szeretetotthon Alma utcai homlokzatán látható nagy tábla 2015 óta méltó módon tiszteleg a halottak emléke előtt. Magyar, héber és angol nyelven is olvasható rajta szöveg.

Az otthon kertjében már 1996-ban állítottak – az utcáról nem látható – emléktáblát, amely a három mészárlás túlélőinek és az Alma utcai befogadóháznak az érdemeit emeli ki. Ennek szövege: „Mindazon betegek és orvosok emlékére, akik a nyilas téboly tombolása idején kegyetlen halált haltak a Városmajori Bíró Dániel kórház és a Maros utcai gyógyintézet falai között. A vészkorszak magukra maradt túlélői, a csonka családok elesettjei hányatott életük alkonyán ebben az épületben nyertek elhelyezést, ahol szeretetteljes gondoskodásban részesülnek. Megsebzett lelkük soha el nem múló fájdalmát enyhíti a felekezet oltalmazó szeretete. Valamennyien szavakban nem kifejezhető hálával és köszönettel adóznak szeretetotthonunk nemes lelkű névadóinak, Magdus és Erwin Herlingnek. Akik adományukkal megteremtették számukra zaklatott világunkban békés öregségük nyugalmas szigetét. Legyen áldott a mártírok emléke és a melegszívű adakozók példamutató támogatása! Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség Elnöksége, Emanuel Alapítvány Elnöksége, Budapest, 1996. július 7.”

A városmajori tömeggyilkosságok kapcsán fontos megemlékeznünk azokról az emberekről is, akik a legnehezebb időkben életüket kockáztatva mentették a környék rászorulóit. Ilyen volt Árkay Bertalan, aki bár a szociális ígéretek miatt eredetileg a nyilas párthoz csatlakozott, hamar ráébredt, hogy ezek nem valósulnak meg, és nem akart részt venni az 1944-es nyilas hatalomátvétel utáni terrorban.

A pártszervezet tagsága végül a legjobb álca lett számára, hogy zsidó gyerekeket mentsen sógora, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész segítségével. Árkay Bertalan a Városmajor utca 54. szám alatti saját ingatlanja pincéjében bújtatta el védenceit, ahol a nyilasoknak eszükbe sem jutott keresni őket.

Ervin Gábor katolikus pap az életét áldozta a zsidók megsegítéséért. Reverendája fölé a sárga csillagot tűzte a nyilas zászló helyett, és otthonában, a Maros utca 44/b szám alatt bújtatta a menekülteket. Miután a nyilasok megtudták ezt, Ervin Gábort és édesanyját 1944 decemberében megölték.

Példájuk arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy még a legsötétebb, legreménytelenebb időszakokban is vannak, akik kiállnak az igazságért, az emberi méltóságért. Irányt mutatnak a jövő generációinak, hogy mindig bátran védelmezzék az emberi jogokat, az üldözötteket.Nyilasterror_a_Hegyvideken5

F. G.