Hegyvidéki levegő - Tamás Zsuzsa: Nem tudhatom

Anya mindig megsimogatja a mackó lábát. Azt hiszi, csak ő tudja, hogy a bal medvebocs bal lábának kislábujja körme hiányzik. Pedig például én is tudom. Szia, mackóka, mondja ilyenkor. Babonából. Szerintem még soha egy nap sem lett jobb attól, hogy megsimogatta. De nem tudom, mennyire lennének rosszak a napok, ha nem simogatná meg.

Azt mondja, van egy vers, amiben hasonlót ír a költő. Hogy az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljen aznap, egy kőre lépett ő. „Egy kőre léptem én.” Majd rákeresünk, mondta, de nem kerestünk rá. Sok mindenre mondja, hogy majd rákeresünk. Néha, ha kölcsönadja a telefonját, rákeresek dolgokra. Például hogy hány centi Sabrina Carpenter. Százötvenkettő. Lassan olyan magas leszek, mint ő, pedig én csak tízéves vagyok, ő meg huszonhat.

A mai nap nagyon rossz lesz, ma van a bátyám ballagása, és én nem tudom, a kistestvéreknek mikor kell meglepniük a nagytestvéreket. Szóval máris nagyon rossz ez a nap. Fáj a hasam. Nem is akarok menni a ballagásra. A második órában el lett próbálva a ballagás, de Csilla néni elfelejtette leküldeni a próbára a negyedik b-seket, pedig a Bea meg az Iza is meglepi a nagytesóját. Mondtam a Beának, hogy lemaradtunk a próbáról. Sigma arcot vágott. Aztán mondta az Izának, hogy lemaradtunk a próbáról, és együtt vágtak sigma arcot. Begyakorolták. Majd rákeresek, hogy kell.

Megkérdeztük Csilla nénit, mikor kell meglepni a nagytestvéreket. Valamit mondott, hogy abba a számba… de aztán nem fejezte be. Mi az, hogy abba a számba? Lesz egy pad, ahol a kistestvérek ülnek, és abba a számba. Hát köszi, Csilla néni. Nagyon fáj a hasam.

Anyával elmentünk virágot venni. Tőlem egy szál napraforgót kap a bátyám, az lesz a meglepetés. Nem tudom, mennyire fog meglepődni, itt van anya csokra, itt van a napraforgó is, direkt nem mond rá semmit egész nap, de hát látja! Mondjuk azon meg fog lepődni, hogy egy macit is kap tőlem. Azon kicsit én is meglepődtem. Anya vette a nevemben, azt mondta, nem tudott neki ellenállni. Csörög a mackó, szerintem kisbabáknak való, de amúgy tényleg cuki. Anya kötött a nyakába egy fekete szalagot, tessék, így már nagyon is illik a bátyádhoz. Tényleg illik. Anya szereti a mackókat.

Megyünk az iskolába, anya megengedte, hogy tornacipőt vegyek a szoknyához, csak induljunk már el. Nem tudok járni az ünneplőcipőmben. Utálom az ünneplőcipőt. Fáj a hasam. Anya egy másik szalaggal rákötötte a macit a napraforgóra, de azt mondta, fogjam az egészet a macinál, le ne essen. Ha erősen markolom, nem csörög. Sietünk, de anya futtában is megcirógatja a mackószobor lábát.

Az udvaron már tömeg van, anya megkeresi Csilla nénit, megkérdezi, hová menjenek a kistesók. Van egy pad. Köszi, Csilla néni, van egy pad, és abba a számba, köszi. Meglátom a Beát meg az Izát, egy padon ülnek, az árnyékban. Odamegyek hozzájuk. De cuki, mondják a macira. Ez nagyon pankás! Nem mondom meg nekik, hogy igazából anya választotta. Tetszik nekik a fekete masni is.

Alig ismerem meg a bátyámat öltönyben. Szerintem ő még nálam is jobban utálja az ünneplőcipőjét, és ő ma nem lehet tornacipőben.

A beszédeket nem igazán hallom. Aki közel hajol a mikrofonhoz, azt lehet hallani, aki nem hajol közel, azt nem. Egyszer csak megszólal a zene.

– Gyere, Panka, ez az ABBA-szám! – mondja Bea, és kézen fog, húz a nagyok felé. A bátyám vigyorog, most hirtelen csak őt látom, keresztülvágok az udvaron, és odaadom neki a napraforgót a macival. De cuki, mondják a mellette álló lányok. A bátyám úgy vigyorog, hogy kilátszik a fogszabályzója.

Hazafelé anya vett nekünk fagyit. Már nem fájt a hasam. A bátyám leette az ingét, de anya nem lett mérges, úgyis mindjárt leveszed, azt mondta neki, majd kimosom.

Nem emlékszem, hogy mentünk vissza a padunkhoz, szólt a zene, szupa-dupa, nem emlékszem az egészre, csak hogy egy a-s lány elengedte a lufiját, felszállt, fel az égbe, mindenki látta. Maci volt.