Lelkesíteni és felemelni

„Amit csinálok emócióból, belső érzésből fakad, ez bizonyára összefügg zenei múltammal, mert csak a zene képes elindítani valamit crescendóban és decrescendóban, lelkesíteni és felemelni” – vallotta magáról Czeizing Lajos fotóművész, akinek az emléktábláját június végén avatták fel egykori lakóhelye, a Németvölgyi út 30/a alatti társasház falán.
Czeizing 1940-ben végezte el a textilipari középiskolát, majd három évig a Zeneakadémia hegedű tanszakára járt, ám a háború miatt félbehagyta tanulmányait. 1945-től 1954-ig a Győri Lenszövő Vállalat főtechnológusa volt, miközben a Győri Filharmonikusoknál muzsikált mint első hegedűs. Tizenkét éves kora óta fényképezett, korai fotóit egy saját gyártású camera obscurával készítette.
Budapestre költözését követően a Képzőművészeti Kiadó Vállalat fotósa, majd a fotórészleg vezetője lett. 1974-től szabadfoglalkozású fotográfusként dolgozott. A Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja és évtizedeken át elnökségi tagja volt. Képeslapok, idegenforgalmi kiadványok illusztrációit fényképezte. Képeivel nem egyszerűen csak dokumentálni akart, hanem művészi élmény elérésére törekedett. Hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon harminc díjat és oklevelet nyert el, megkapta a Nemzeti Fotóművészeti Szövetség kitüntetését, a Balázs Béla- és a Magyarország Érdemes Művésze díjat.Kocsis Borbála, az önkormányzat humán bizottságának elnöke az avatón kiemelte, hogy a tábla a család és az önkormányzat összefogásának eredményeképpen, a Magyar Fotóművészek Szövetségének eszmei támogatásával készülhetett el. A művész munkássága és emberi értékei előtt fotókiállítás is tiszteleg, amely a Budapest éjszaka című könyve anyagából állt össze, és július 11-ig látható a polgármesteri hivatalban.
Czeizing Ottó, Czeizing Lajos fia elmondta, hogy édesapja 1954-től haláláig, 1985-ig élt a Németvölgyi úti házban. Negyven évvel ezelőtt hunyt el, ez adta az emléktábla létesítésének apropóját, ám Czeizing Ottó szerint ennek már jóval korábban meg kellett volna történnie.Eifert János fotóművész arra hívta fel a figyelmet, hogy Czeizing Lajos zenei tudása a képeiben is visszaköszönt. Nem is ez élete nagy kérdése, hanem inkább az, hogy mi köze lehetett a Győri Lenszövő Vállalatnak – amelynek alapítója volt – a fotográfusi ambícióihoz. A Budapesti Fotóklub elnökségi tagjaként is dolgozott, és bár fontos alakja volt a fotóstársadalomnak, hozzá bármikor oda lehetett menni, szívesen beszélt a könyveiről, adott tanácsokat.
Eifert szerint az akkori nagyok rendkívüli módon hatottak egymásra, Czeizing Lajos pedig mindig meg tudta lepni a szakmát és persze a közönséget. Hatása a mai napig érződik; a fiatal művészek, akik talán nem is hallottak róla, szinte ugyanabban a stílusban, késztetéssel, felfogásban dolgoznak. Olyan személyiség, művész volt, aki valóban megérdemelte, hogy emléktáblát kapjon.

sm.