Erdély és a művészet vonzásában

Donáth Lajos festőművész a kiállításmegnyitója napján tett sikeres vizsgát a Jaschik Álmos Művészeti Szakgimnázium és Technikum esti tagozatának grafika szakán. Vizsgamunkája, egy Ady Endre- és egy Kányádi Sándor-verseskönyv illusztrálása – más alkotásai mellett – most meg is tekinthető a Galéria 12-ben.

A művész életét a régi technikák elsajátítása, az új technikák megismerése és azok alkalmazása tölti ki – kezdte köszöntőjét Puskás Éva művészetpártoló. Szülőföldjéről, Erdélyből hozott ősi ihlet szólal meg képeinek témaválasztásában, szobrainak anyagában. Dolgozott agyaggal, gipsszel, kővel, fával, otthonosan mozog a fametszet, a rézkarc, a grafika, az akvarell-, az olajképek világában. A G 12 alkotóközösség tagjaként részt vett a közös, tematikus kiállításokon. Mostani egyéni tárlatán akvarellképei kerültek előtérbe.

„Minden kiállításon itt van, sosincs központban, de nem is magányos. Halk szavú, ízes beszédű. Mindig kitűnt, hogy más, mint a többi. Nem tősgyökeres hegyvidéki. Művész. Tag” – fogalmazott Feledy Balázs művészeti író, aki másfél évtizede ismeri Donáth Lajost. Művészet iránti elkötelezettsége mellett sokirányú technikai érdeklődése tűnt fel számára; sok mindenbe belefogott, és magas szintre jutott az évek alatt.

Személyiségét Erdély hatja át, erre utal a kiállítás címe is (Erdély vonzásában). Sepsiszentgyörgyi születésű, Marosvásárhelyen és Kolozsváron élt, 24 évesen települt Magyarországra, akkor indította újra életét és pályáját. Nagyra tartott példaképei erdélyi képzőművészek: Gy. Szabó Béla, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Plugor Sándor, Árkossy István, Baász Imre, Zsögödi Nagy Imre. Ők is a sokféleséget reprezentálják, máig döntően hatnak Donáth Lajos szemléletére.

Útkeresése során Magyarországon olyan pozíciót keresett, ahol kiélheti manualitását, a művészethez való erős vonzalmát. Dolgozott az Operaház díszletfestő műhelyében, eljárt rajzolni a Ferenczy István körbe, folyton képzi magát jelenlegi munkája mellett is (a Szent János Kórházban gipsszel dolgozik).

„»Számára a művészet teszi teljessé az életet, segít a körülöttünk lévő világ mélyebb megértésében« – idézte Feledy Balázs a festőművészre vonatkozó mondatot a Galéria 12 fennállásának tizenötödik évfordulójára megjelent könyvből. – Ebből is kitűnik, hogy Donáth Lajos mint mesterember nagyon magas szinten csinál valamit, és amellett folyamatosan képzőművészeti alkotómunkát is végez, így valóban mélyebben megérti a világot.”

Mindebből felvillanásokat láthatunk a kiállításon: faszobrok mutatják a magyar őstörténet iránti vonzalmát, műveit robosztus őserő hatja át. Megtanult rézkarccal alkotni, rátalált a litográfiára, a géllemeztechnikára – ezek vezették szakmai vizsgamunkáihoz. Míg grafikáiban sajátos nyersesség, addig akvarelljeiben frissesség, elevenség, mozgalmasság, atmoszféragazdagság fedezhető fel. „Sokoldalúsága, az anyagok, technikák mély ismerete és az elhivatottsága mindannyiunk számára példaadó” – zárta gondolatait a művészeti író.

Az est hangulatát Farkas Anna és Kneusel Herdliczka Klára zongora-ének kettőse emelte. Schubert Románcát és Thomas Moore ír költő megzenésített versét, a The Last Rose of Summert adták elő.

SzD

Donáth Lajos Erdély vonzásában című kiállítása megtekinthető a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban (Hajnóczy József utca 21.) június 24-ig, vasárnap és szerda kivételével mindennap 16.00–22.00 óráig. Weblap: galeria12.hu