Hegyvidéki levegő - Tamás Zsuzsa: Számológép

Elvileg húsz negyvennégyre érkezik a vonat a Keletibe. Ha nem késnek, és hamar jön a száztizenkettes busz, akár huszonegy tizenötre itthon is lehet. Most este hat van, éppen harangoznak, szeretek templom mellett lakni, nem azért, mert praktikus ez az esti harangszó, noha az, a macskát így mindig pontban hatkor etetem meg, hanem mert olyan, mintha záloga lenne valami jónak.

Most este hat van, hullafáradt vagyok, szegény kiscicám, ne haragudj, felrakok egy kávét, a tálacskádat csak utána mosom el, míg lefő a kávé, az hat perc, hat perc alatt elmosom a tálad, adok friss vizet, megkapod az eledeled, és már elégedetten eszegetsz, mire felhördül a kotyogó.

Ha megittam a kávét, felrakok főni egy bögre rizst, egy bögre rizshez két bögre víz kell, a forráshoz csupán pár perc, de a megpuhuláshoz legalább húsz, az alatt a húsz perc alatt nem állok neki főzni, azt a húsz percet még elcsalom magamnak, bár a padlizsánt már most félbevágom és kibelezem, a kis csónakokat és a kivájt darabokat is besózom, hogy a só kiszívja a keserűséget.

Ha késnek, meglesz az fél tíz is, vagy háromnegyed, de remélem, nem késnek, nem szeretem, ha olyan későn egyedül jár az utcán, bár biztos vele jönnek az osztálytársai is, szinte mind itt laknak a környéken, elindulnak együtt, aztán leszállnak a BAH-nál, a Sirály utcánál, az Aporon. A töltött padlizsán a kedvence.

Fáradt lesz.

Én is fáradt vagyok, miért vagyok mindig fáradt, állítólag alacsony a hemoglobinszintem, vajon mit jelent az, hogy nyolcvannyolc.

A darált hús vegyes, vajon mit jelent az, hogy vegyes. Hány százalék marha lehet ebben a száz százalékig sertésnek tűnő darált húsban. Jobb, ha nem tudom.

Vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tudok. Ha ír, hogy anyu, leszállnék Kelenföldön, és én megkérem, hogy ne szálljon le, aztán még egyszer ír, és én még egyszer kérem, aztán azt írja, hogy jó, akkor jobb, ha nem tudom, hogy mégis leszállt. Legalábbis míg haza nem ért. Utána meg már mindegy.

A macska jóllakott, én megittam a kávémat. A rizs nagyjából megpuhult, a vizet már biztosan magába szívta, ha kell is még neki pár perc, nem gond, még úgyis meg kell pirítanom a húst. Kis olajon kezdem átsütni, azt szeretem, ha a legapróbb darab is megpirul, ezért a grillező serpenyőbe rakom, és villával szétnyomkodom. Még így is rosszul leszek a hirtelen felszálló gőztől, a nyers hús szagától, gyorsan szórok rá sót és borsot, hogy minél hamarabb ételillata legyen.

Lemosom a padlizsándarabokat. A hús már tökéletes, hozzáadom a padlizsánt, és hagyom, hogy láthatatlanná váljon, hogy addig főjön-puhuljon, míg a hús és a padlizsán eggyé válik. Öntök hozzá egy kis vizet, ebben a serpenyőben hamar odakapna az alja. Ráteszem a fedőt.

El kéne küldenem fürdeni a kicsit, jó lenne, ha már lefekvéshez kész lenne, mire megjön a nagy. Nem küldöm el, félek, ha elkezdem folyatni a vizet, elfeledkezem a húsról. Be kéne pakolni az iskolatáskájába. Holnap kompetenciamérés, jesszus, kellene a számológép.

Csoda, hogy van itthon számológép, még az enyém volt általános iskolás koromban, vajon hányadikos voltam, amikor vettük, ha nyolcadikban kaptam ezt a komoly eszközt, akkor harminchárom éve. Tiszta szerencse, hogy nemrég a nagynak is kellett, már megfolyt benne az elem, de kitisztogattam, és új elemmel működött. Amikor a kicsi meglátta, nem tudta, mi lehet ez, komoly arccal figyelmeztetett, vigyázzak, ez biztos egy adathalász kütyü. Ha megjön a nagy, meg kell kérdeznem, hol van, mert sehol sem találom.

Odakapott a hús.

Ráöntöm a paradicsompürét, még egyszer megsózom, szórok hozzá kakukkfüvet. Összerottyan. Belekeverem a rizst. Lehúzom a tűzről, reszelek bele sajtot.

Anyu, leszállnék Kelenföldön. Ne szállj le. De a többiek is leszállnak. Légy szíves, ne szállj le. Jó.

Megtöltöm a kivájt csónakokat.

Anyu, kell holnap számológép! Nem tudom, hol van, de előkerítjük. Biztos nem lesz meg! Ne aggódj.

Kibélelem sütőpapírral a tepsit, belefektetem a padlizsáncsónakokat, megszórom a tetejüket sajttal. Kétszázhúsz fokon legalább félórát sülhet, letakarva. Addig megfürödhet a kicsi.

Anyu, kell holnap számológép! Tudom, ha megjön a tesód, berakjuk a táskádba.

Megvolt a fürdés, megsült a padlizsán, még öt-tíz percet sülhet alufólia nélkül, hogy megpiruljon a tetején a sajt.

Megjött a nagy.

Szia, kicsim, jó volt? Jó. Kérsz padlizsánt? Kérek.

Ha ettél, keresd elő a számológépet, légy szíves. Oké. Amúgy leszálltam Kelenföldön.

Eszik, befejezte, bóbiskol.

El ne aludj ülve, feküdj le, és kérlek, előtte add oda a számológépet. Fogalmam sincs, hol van.

Felhördülök.

De a testvérednek szüksége lesz rá holnap. Majd adnak neki az infóteremben.

Olyan hülye vagy, anyu, miattad fogok rossz kompetenciát írni! Ne sírj, holnap reggel még előkerülhet. Miattad lesz rossz.

A naggyal összevesztem, a kicsi szorong, vele is összevesztem. Fél egy van, öt és fél óra múlva kelnem kell, és ha jól számolom, mondtam legalább egy, kettő, három helyrehozhatatlan mondatot, amit holnap helyre kell hoznom.

Kéne rám egy kis só, hogy kiszívja a keserűséget.