Nemcsak hasznos, de szép is a tüdőfű

A kertekben már nyílik a pettyegetett tüdőfű, amely nemsokára a hegyvidéki erdőkben is kibontja szirmait. A vadvirág nagy „karriert” futott be gyógynövényként, de egyre növekvő népszerűségét a díszítőértékének és az ellenálló képességének köszönheti.
Az érdeslevelűek közé sorolt növényt könnyebb beazonosítani a leveleiről, mint a virágáról. A nevében is jelzett pettyezettség ugyanis összekeverhetetlenné teszi, akár az erdő alján, akár egy kertben vagy közparkban látjuk meg. A tövek évről évre nagyobb levélrózsát nevelnek hosszúkás, nyeletlen levelekből. Ezek között emelkednek fel a virágszárak, amiken dús virágzatokba tömörülnek a pirosas bimbókból nyíló kék virágok. A virágzás után a tő még nagyobb, nyeles leveleket hoz, ami miatt egész évben tetszetős talajtakaró.
Az ötszirmú, tölcséres virágok tavasszal nyílnak, a beporzók nagy örömére, ezért is hívják a növényt egyes tájegységeken darázsvirágnak, vagy dongófűnek is. A legérdekesebb elnevezése azonban a Szűz Mária könnye, ami a húsvéthoz kötődik: a színváltó virágok a kereszt alatt álló Máriára emlékeztetnek, akinek kék szemei kivörösödtek a sok sírástól.A népi gyógyászat a tüdőbaj elleni orvosságként ismerte és használta, egyesek szerint a foltos levél is a beteg tüdőt ábrázolja. A csersavas és alkaloidos hatóanyagoknak mára ugyan csökkent a jelentősége, de még mindig sok panasz (például megfázás, torokfájás, köhögés, asztma, hasmenés, aranyér) esetén hozhat enyhülést.
A pettyegetett tüdőfű kedveli a félárnyékos, jó tápanyag-ellátottságú és üde termőhelyeket. Ültethetjük ágyásba, netán bokrok, fák alá. Őshonos növényként a természetközeli kertekben is jól mutat. Virágzás után lombját visszametszhetjük, nyáron – különösen a hőségnapokon – öntözzük! Előfordul, hogy ültetés nélkül is felbukkan a kerületi kertekben, de ha ez nem következik be, akkor is a legtöbb kertészetben, kertészeti árudában beszerezhető konténerben vagy mag formájában – utóbbinak az elvetésével mi magunk is felnevelhetjük a szép virágot.

(b.)