Zseniális műfordítások Dahltól Vonnegutig

A gyerekek és szüleik évtizedek óta megunhatatlan könyvei közé tartozik Roald Dahl klasszikusa, a Matilda három csodája. Ebben a főszereplő, a csodás képességű kislány elűzi az iskoláját rettegésben tartó igazgatót, Ordass kisasszonyt, míg szelíd és nehéz sorsú tanítónőjét, Édess kisasszonyt hozzásegíti ahhoz, hogy elnyerje megérdemelt jutalmát. A kötet népszerűségéhez nemcsak a fordulatos történet, hanem az élvezetes magyar szöveg is hozzájárul, ami Borbás Mária (1930–2020) érdeme.

Kevesen tudják, hogy a kiváló műfordító hosszú időn át itt, a Hegyvidéken, a Böszörményi út 42. szám alatt élt és alkotott. Roald Dahl és Gerald Durrell vidám történetei mellett számos Agatha Christie-krimit és Kurt Vonnegut-regényt fordított, de hosszasan lehetne sorolni azokat az angol és amerikai műveket, amiket ő ültetett át magyar nyelvre. Két saját könyve is megjelent: az egyik a gyerekeknek szóló Ciróka-Maróka (1961), a másik pedig a Tél Budán című ifjúsági regény (1968), amiben a környékhez való kötődéseiről is írt.

Borbás Mária az Új Magyar Könyvkiadó és annak utódja, az Európa Könyvkiadó szerkesztőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a világirodalom remekei, köztük Shakespeare drámái eljussanak a magyar közönséghez. Szerkesztői munkájához kapcsolódóan két szatirikus gyűjteménye is megjelent: A bűnbak bégetése, avagy gyöngyszemek a papírkosárból és az Így irtunk mi, avagy a műfordító sem fenékig tejfel. Ezekkel a kötetekkel a legendás „Borbás-füzetben” gyűjtögetett vicces félrefordítások válhattak közkinccsé.

A 90 éves korában, öt évvel ezelőtt elhunyt műfordító emlékét immár nemcsak időtálló munkái, hanem egy tábla is őrzi egykori lakóháza bejáratánál. Ezt lányai, Anna és Judit kezdeményezésére közösen állíttatta családja, a XII. kerületi önkormányzat és a Magyar Műfordítók Egyesülete. Az emléktábla-avatáson az önkormányzatot Kocsis Borbála, a humán bizottság elnöke képviselte, aki a Tél Budán című regényből olvasott fel egy részletet: „Szeretem Budát. Szerettem akkor is, a háború után, amikor sokan cserbenhagyták, átmentek a romjaiból hamar megéledett Pestre, és nekünk maradt a csend, a hosszú gyaloglások, törmelékekkel betemetett árkok [...] És szeretem ma is; [...] és külön örülök annak, hogy a két kislányom ugyanazon a környéken gyerek, ahol én valamikor; hogy nekik ugyanaz a mozi, a cukrászda, a papírüzlet, mint akkor énnekem...”

A megemlékezés után kerekasztal-beszélgetés zajlott a Hegyvidéki Kulturális Szalonban. Az egykori kollégák személyes történeteken keresztül mutatták be Borbás Mária kiemelkedő színvonalú, elhivatott szerkesztői munkáját, a legjobb műfordításokból pedig Takács Katalin színművész adott elő részleteket.

-ko-