Az északi noir a karjaiba zár

Ha a bűnügyi filmjein keresztül kellene képet alkotnunk a dán és a svéd társadalom pszichéjéről, lesújtó eredményt kapnánk. Krimijeik, a Nordic noir negatív főhősei szadistábbnál szadistább bűntényekkel borzolják az idegeinket, legyen szó a Stieg Larsson-regényekből készült Millennium trilógiáról, vagy épp a Jussi Adler-Olsen-féle Q-ügyosztály elsüllyedt gyilkossági ügyeiről. A Netflix kínálatában futó Üvegkupola sem kivétel: hangulatát, kifinomultan font cselekményét nézve borzongatóan príma minisorozat. A történet a Nordic noir-klasszikusoktól eltérően nem könyvadaptáció, Camilla Läckberg író szüleménye.

A tempó skandináv idegekhez szokott: lassan fokozva a feszültséget gázolunk bele az ügybe. A fiatal kriminológus, Lejla az Egyesült Államokból kénytelen hazatérni nevelőanyja halála miatt, ám odahaza a vártnál sokkal rémisztőbb helyzettel kénytelen szembenézni. Belekeveredik egy öngyilkossági és emberrablási ügybe, ami olyan sebeket szakít fel benne, amiket évtizedek alatt sem tudott begyógyítani. Az elrabolt kislány ügye mintha az övé volna: gyerekkorában őt is elrabolták, és hosszú időn át fogságban tartották egy üvegkalitkában. Rémálmai természetesen ma is gyötrik, nyugtatón él, csak lámpafénynél képes aludni, és szinte mindennap arra ébred, hogy újra eljönnek érte. Fogvatartóját soha életében nem látta.

A közép-svédországi kisvárosi viszonyok ábrázolása izgalmas, talán szembe is megy a sztereotípiával. Granåsnak megvannak a maga szélsőségesei, gyűlölik a szerintük környezetszennyező bányát és tulaját, aki ráadásul arab származású. Az erőszakszervezet belterjes, a helyi rendőrkapitány a volt rendőrfőnök öccse. Aki tisztában van a svéd kultúrával, annak kifejezetten élvezetesek lesznek az időnként enyhe gúnyt árasztó beszélgetések, a képeslapokról ismert piros-fehérre mázolt házak és a vacsorához sercegő köttbullar, vagyis húsgombóc.

Lejlának réges-régi emlékeit kell előhívnia, hogy megpróbáljon segíteni az emberrablási ügyben. Miközben az elrabolt kislány apja, a bányatulajdonos gyanúba keveredik, a bányát szivárgás miatt le kell állítani. Mindenki számára világos, hogy a baleset nem a véletlen műve. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a bánya ügyei és a kislány elrablása kapcsolatba hozható.

Ahogy lassan összeáll az emberrabló profilja, nyilvánvalóvá válik, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki már sok kislánnyal végzett. Módszeresen, hosszasan figyeli kiválasztott áldozatát, és nem hibázik. Végül a Lejla nevelőapja, a precíz és agyafúrt volt rendőrfőnök által mintegy húsz év alatt összegyűjtött nyomozati anyagokat újra elővéve és leporolva jut el a rendőrség a gyilkos közvetlen közelébe. Akinek a kilétére magunktól soha, de soha nem jönnénk rá.

-yb-