Szemérmes apróság

A legalább négyszáz fajt számláló ibolya nemzetség névadója a hazánkban őshonos és a hegyvidéki kertekben ültetés nélkül is gyakori illatos ibolya. Lágyszárú, évelő vadvirág, kora tavasztól nyílik. A fű között felbukkanó kis levelei közül akár már február végén kibonthatja jellegzetesen lila, illatos virágait, amik a borongós, hideg napokon különösen szívmelengető módon hirdetik a kikelet közeledtét.
Ha ibolyánk nem illatos, akkor egy közeli rokonnal, az erdei ibolyával van dolgunk, amely egyébként minden szempontból hasonló az említett fajhoz. Gyorsan elszaporodik a ritkábban nyírt, félárnyékos részeken, és helyenként színes társaságot nevel rózsaszíntől püspökliláig terjedő árnyalataival. A színválasztékot tovább növelik a szintén spontán megtelepülő, hófehér és fehér mintás virágú ibolyák. A sárga ibolya viszont ritka, védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.Ellenálló növény, elviseli a hideget is. Nem igényel különösebb gondoskodást, de a nyári aszályos hónapokban meghálálja az öntözést. Tavaszi virágzása után levelei megnőnek. Indákat nevel, amelyek leválasztásával könnyen szaporíthatjuk a növényt. Magvetése és tőosztása is jó eredményt hoz, ezért főleg a gyerekek számára lehet izgalmas kertészeti feladat a vele való foglalatoskodás.
A virága ehető, kissé mentára emlékeztető ízű, de legtöbbször inkább díszítésként kerül a desszertek, saláták mellé. Olaja a parfümipar értékes alapanyaga, teája vérnyomáscsökkentő, köhögéscsillapító és altató hatású. Sok népszokás, babona is kötődik az ibolyához, például tartották szerelmet hozó virágnak is.

B.