Védjük együtt a sünöket!
A sün, azonkívül, hogy a gyerekmesék szúrós, mégis kedves állata, a hegyvidéki kertész gyakori és hasznos segítője is. Tavaszi nagytakarításkor azonban figyelnünk kell a gyakran „láthatatlan” éjszakai állatokra, nehogy tudtunkon kívül kárt tegyünk bennük!
A tavaszias idő beköszöntével örömmel töltjük időnket a szabadban, és nagy lendülettel kezdünk a kert szépítésébe. Az első feladatok egyike az ősszel elmaradó munkák pótlása és a tél nyomainak eltüntetése.
Ennek egyik gyakori lépése a farakások, lombkupacok, ág- és rőzsegúlák felszámolása, a komposzthalmok átforgatása, felhasználása. A nálunk előforduló keleti sünök pedig éppen ezeken a helyeken szeretnek téli szálláshelyet készíteni, itt töltik a nappalokat, és hozzák világra utódaikat is, általában májusban.
A sün nem disznó, rendszertanilag a rovarevők közé tartozik, és éppen ez a tulajdonsága az, ami sok segítséget jelenthet a kertben. A tüskéshátú ugyanis nagy területet bejár éjszakánként, és elfogyaszt minden kifejlett ízeltlábút, lárvát, csigát, férget, ami az útjába kerül. Mivel ezek többsége növényekkel táplálkozik, ezért gyérítésük a kert virágainak hathatós védelmét is jelenti.
Szúrós segítőtársaink megóvása érdekében tehát hagyjuk háborítatlanul lehetséges búvóhelyeiket, vagy ha mindenképpen szükséges ezeket megbolygatni, felszámolni, akkor tegyük körültekintően: óvatosan, rétegről rétegre bontsuk le a rakást, legyen szó akár ágakról, akár levelekről! Ha sün vagy más állat (például hüllő, kétéltű) rejtőzik a kupac alatt, néhány napra szakítsuk félbe a munkát, hogy a lakók új szállás után nézhessenek.
További gondoskodást nem igényelnek ezek a kertben élő állatok, ez a kis odafigyelés is éppen elég a túlélésük biztosítására. Ha feltétlenül tenni szeretnénk valamit az érdekükben – például oktatási, szemléletformálási céllal –, akkor a Magyar Madártani Egyesület honlapján találunk ötleteket mesterséges süntanya otthoni elkészítésére, ami akár egy jó családi program is lehet.
B.