Hogyan lehet beszélgetni gyerekekkel a halálról?
Finom, lírai hangulatú képsorok segítenek kimondani a kimondhatatlant: az élet természetes része az elmúlás, egyszer minden és mindenki véget ér, így megy ez... Örök körforgás részei vagyunk. Van ebben valami felemelően szép és egyben szomorú is. A kérdés nem az, hogy kell-e, hanem hogy miként lehet erről beszélni – a gyerekekkel.
Szavak nélkül, kizárólag képekkel mesél a mulandóságról a HUBBY-díjas, 2025-ben az Év Illusztrátora címet elnyerő Máray Mariann legújabb csendeskönyve. A kötet címét – Így megy ez – Kurt Vonneguttól kölcsönözték, Az ötös számú vágóhídban sokszor elhangzik ez a mondat a halál kapcsán. És milyen találó!
Kell-e, és mikor, hogyan kell beszélni a halálról a gyerekeknek? Mi módon lehet segítségünkre ebben egy csendeskönyv? Ezekről a kérdésekről beszélgetett a Bartók Pagony könyvesboltban Szabó Sándor, a Csimota kiadó szerkesztője, Máray Mariann, Albert Éva pedagógus, mentálhigiénés, gyerekgyászkísérő szakember és Péterfi Rita, az Országos Pedagógiai Könyvtár főigazgatója október 21-én.
A halál is az élet része
A csendeskönyv (silent book) különleges műfaj. Nincs benne szöveg, csak képek, amikről mesélhetünk szavakkal, beszélgethetünk róluk, de nézegethetjük csendben is.
A csendeskönyvek érzéseket, álmokat, emlékeket idéznek fel, olyan élethelyzeteket, érzelmeket jelenítenek meg, amiket nehéz szavakba önteni, de nem lehetetlen. Az illusztrációk vezetnek és segítenek „megírni” a saját történetünket.
A téma régóta foglalkoztatta Máray Mariannt. Egy korábbi képét – amin az egerek teásdobozban viszik meghalt társukat, eltemetik, falatoznak belőle a bogarak, csontváz lesz, végül egy egér alakú, dúsabb füves terület jön létre a síron – ebbe a kötetébe is belevette. Így lettek főszereplői az egerek. A könyv közepén lévő oldalpáron látható illusztráció egy egészen friss gondolatát ábrázolja: az egyik oldalon egy egér haldoklik, a másikon egy egéranyuka sok kisegeret szül.
Mindannyiunk sorsa, hogy megszületünk, növekszünk, van egy virágzó szakasza az életünknek, aztán szép lassan elmúlunk és meghalunk. Az erről való gondolkodást, beszélgetést a szerző az olvasóra bízza, ez a silent book szabad része. Albert Éva szerint semmiképpen sincs jól, hogy nem beszélünk a halálról, mert az ugyanúgy az élethez tartozik, mint a születés. Az óvodásokat, kisiskolásokat ugyanolyan természetességgel foglalkoztatja az elmúlás, mint bármilyen természeti jelenség. Óhatatlanul találkoznak elpusztult kismadárral, bogárral, házi kedvenccel.
Korábban természetes volt, hogy a gyerekek is részt vettek temetésen, szembesültek a halállal, a környezet reagálásával. A toron már egy kicsit oldottabb hangulatban közösen emlékeztek meg az elhunytról. A mai társadalomból ezek a hagyományok, rítusok kikoptak, eltűntek.
Nem tabu, lehet kérdezni!
A gyászkísérő szakember szerint akkor is fontos beszélgetni a gyerekekkel az élet körforgásáról, ha nem érintettek, mert megtapasztalják, hogy ez a téma nem tabu. Lehet kérdezni. Sokkal többet ártunk nekik, ha magukra maradnak a gondolataikkal, mert amiről nem hallanak, amiről nem beszélnek, azt kitalálják maguknak, és az sokkal félelmetesebb lehet, mint a valóság.
Az Országos Pedagógiai Könyvtárban azzal is foglalkoznak, hogyan lehet gyerekközösségekben feldolgozni a csendeskönyveket. Maga a műfaj fantasztikus – jellemezte Péterfi Rita –, mert különböző rétegeit mindig az életkoruknak megfelelően tudják értelmezni az emberek. Mesélte, hogy egy hároméveseknek készült könyvvel például felnőttcsoportokban is mélyre lehet menni, annyi szép történet jön elő… A csendeskönyv alkalmat teremt arra, hogy tabutémákról is el tudjuk kezdeni valahogy a beszélgetést, és a csoport tagjai megosszák egymással a véleményüket, érzéseiket, gondolataikat. Az, hogy erről a könyvről mit mondanak majd, élethelyzet függvénye is. A gyerekek nagyon jól veszik a lapot!
A kezdő csendeskönyv-befogadóknak Máray Mariann saját tapasztalata alapján azt javasolta, hogy különösebb hókuszpókusz nélkül hagyják ott a könyvet a kanapén, az majd óhatatlanul beszippantja a gyereket. Aztán lehet kérdezni a képekről: mit gondolsz, mi történik itt? Újra és újra elő kell venni, át kell beszélni, mindig felbukkanhat új szempont. Ebben a mostani könyvében például a spirituális dimenzió is megjelenik, a szemfülesek észre fogják venni, hogy a hátlapon egy rózsaszín felhőn ül az egér.
A szakemberek arról is beszéltek, hogy a gyerekek, de a felnőttek is leginkább alkotásban tudják kifejezni az érzéseiket, szorongásaikat. Fontos segítség lehet a gyászmunkában valamilyen kreatív tevékenység is, például az írás, a rajzolás. Hasonló témájú könyveket is ajánlottak, ezek címei: Elérhetetlen, Sok magányos ember, Amikor elmentél, Neked írok, Apu!
Szepesi Dóra
Traumafeldolgozás képekkel
A csendeskönyv, azaz a silent book elnevezés egy konkrét eseményhez köthető és kijelölt céllal létrejött fogalmi meghatározás, amit a korábban már létező, de nem definiált könyvek – szöveg nélküli könyv, képeskönyv – megnevezésére vett át a könyves szakma. A Kép(es a) könyv – Tanulmányok csendeskönyvekről című kötetből kiderül, a fogalom a 2010-es évek menekültválságának kezdetén született Lampedusa szigetén. Pszichológusokkal együttműködve az IBBY (könyvtárosokat és gyerekkönyvkiadókat összefogó nemzetközi szervezet) olyan könyveket hozott létre a különböző kultúrkörökből és nyelvi környezetből érkező gyerekeknek, amikben csak képek vannak. Ezek segítségével próbálják feloldani az átélt érzéseket, traumákat a gyerekben, mondván, ő majd pont annyit tud kihámozni magának, amennyire a saját helyzetében szüksége van.