„Nem szabad gyűlölni senkit, mert a gyűlölet gyűlöletet szül”

Gyász és megrendülés érzései kavarogtak a jelenlévőkben október 31-e délutánján, Semler Sándor (1926–1945) emlékkövének elhelyezésekor. Ágnes és Albrecht Wirtz, a Semler-villa új tulajdonosai, amint tudomást szereztek a volt lakók történetéről, azonnal elhatározták, hogy botlatókövet állítanak a Németvölgyi út 15. számú ház elé.

A botlatókövek arra tanítanak bennünket, hogy a történelem nem valahol máshol, nem másokkal történik, hanem itt, a mi utcáinkon, tereinken, a házunk előtt – fogalmazott beszédében dr. Nógrádi Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének alelnöke. Ez a felismerés teszi valódivá, egyben kötelezővé is az emlékezést – fűzte hozzá. Amikor lehajolunk ehhez a botlatókőhöz, nemcsak a múlt előtt hajtunk fejet, hanem egymás felé is fordulunk, mert az emlékezés nemcsak gyász, hanem kapcsolat is a múlt és a jelen, az egyéni sors és a közösségi sors között. Mert egy város csak akkor él igazán, ha nemcsak épületeit, hanem emlékeit is megőrzi.

A holokauszt-túlélő Fahidi Évát idézte Kirschner Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöke. Mint kiemelte, nem szabad elfelejteni a szörnyűségeket, beszélni kell ezekről, talán meg is lehet bocsátani, de nem szabad gyűlölni senkit, mert a gyűlölet gyűlöletet szül.

Kizökkenni a hétköznapi forgatagból

Az avatón – amin Semler Sándor Londonban élő rokonait, Paul Kuzmint és családját is köszöntötték – Vadász Gábor hegyvidéki alpolgármester elmondta, hogy a botlatókő a német Stolperstein magyarra fordítása, és ez a szó arra is utal, hogy egy pillanatra zökkenjünk ki a hétköznapi gondolatokból, tekintsünk vissza a múltra. Mint hangsúlyozta, kifejezetten fontos emlékeznünk ezen a helyen, mert egyrészt a XII. kerületi önkormányzatnak van mit jóvátennie emlékezetpolitika terén, néhány lépésre a Turul-szobortól, másrészt a Magyarországon történt borzalmak egyik központi helyszínén állunk.

A Semler család történetét, Sándor rövid életét és halálának körülményeit Kriza Borbála helytörténész foglalta össze. Semler Sándor Budapesten született, jómódú polgári családba. Édesapja, Semler Elemér híres belvárosi posztókereskedő dinasztia leszármazottja, üzlete a Deák Ferenc utcában volt, vevői a legelőkelőbb körökből kerültek ki. A családnak köszönhetően terjedt el hazánkban az angol posztó. Üzletet tartottak fenn Londonban, és számos kisebb lerakattal rendelkeztek világszerte.

Semler Elemér és felesége 1936-ban építették a hegyvidéki villát, a négytagú család még abban az évben beköltözött. Sándor az Attila úti Werbőczi Katolikus Fiúgimnáziumban (ma: Petőfi Sándor Gimnázium) kezdte meg a tanulmányait. Érdekeség, hogy ott érettségizett József Attila, Radnóti Miklós és a környéken lakó Göncz Árpád is, aki talán ismerhette Sándort…

Amikor 1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, Sándor és évfolyama már áprilisban letette az előrehozott érettségi vizsgákat. A frissen érettségiző zsidó fiatalokat az idősebb korosztályok tagjaival együtt szinte rögtön behívták munkaszolgálatra.

A családnak ’44 nyarán csillagos házba kellett vonulnia, de a többiek túlélték az üldöztetést. Sándort szülei, nővére sokáig keresték, évekig reménykedtek, hogy egyszer hazatér. Németországi aktája, ami felfedte halála körülményeit, nyolcvan évvel később került elő. A buchenwaldi koncentrációs tábor egyik hírhedt altáborába vitték, regisztrálásának dátuma 1944. december 24-e. A táborba érkezése után alig három héttel már nem élt: 1945. január 11-én halt meg, halálának oka szívelégtelenség volt. A cinikus vagy gyáva náci bürokrácia rutinból ezt írta minden halálra gyötört, agyonvert vagy lelőtt fogoly kartonjára.

Nincs ott a holokauszt áldozatainak listáján

Semler Sándor sohasem lett halottá nyilvánítva, neve nem került fel a holokauszt áldozatainak listájára. A Németvölgyi úti járdába süllyesztett emlékjel kialakítását az egykori Semler-villa jelenlegi tulajdonosai kezdeményezték, a Mazsike és a XII. kerületi önkormányzat hozzájárulásával.

A Semler-villa sokáig üresen, elhanyagoltan állt, éles kontrasztban a mellette lévő Villa Bagatelle felújított épületével, mígnem a Villa Bagatelle és a Bagatellini pékség és étterem tulajdonosa, a Wirtz házaspár megvásárolta. Felújították, és Bagatelle Gardenhouse néven home hotellé alakították át az épületet. Hat különböző karakterű szobájába – akár saját otthonukba – örömmel invitálják a vendégeket.

„Amikor megvettük a házat – zárta szavait Wirtz Ágnes –, tudtuk, hogy nemcsak mint német és magyar állampolgár, hanem mint ember is kötelességünk, felelősségünk emlékezni. Az egészben talán az a legszebb, hogy ez a folyamat ennyire személyes és természetes lett, és barátokra találtunk a Semler család rokonaiban.”

Szepesi Dóra