A tartalékos gólvadász, aki vadászik és makkot ültet

• A Városmajor látványához már hozzátartozik, ahogy a gyermekével itt focizik. Erős a kötődése a környékhez és a Hegyvidékhez?
• Kaposváriként 2003-ban kerültem Budapestre, amikor Újpestre igazoltam. Sokáig az I. és a II. kerületben éltem, az első kisfiunk az Ady Endre utcai lakásba született. A második kisfiunkkal viszont kinőttük volna a helyet, ő már a Csaba utcai, műemlékvédelem alatt álló épületbe született. A Városmajor pedig számunkra közösségi teret is jelent: Mór hatévesen ide jár oviba, itt, a műfüves pályán tartják az edzéseit, hazafelé menet játszóterezünk, az edzések után pedig bemegyünk a focipályára, és rengeteg ismerőssel is találkozunk. Szeretjük a parkot, hallottuk, hogy megújul, nagyon örülünk neki. Én időnként vadászok, kedvelem a természetet, a fákat, és van egy olyan „fejlövésem”, hogy makkokat gyűjtök. Itt, a Városmajorban szedem össze a legtöbbet, aztán a balatoni nyaralónkban elültetem őket a kerítés mellett. Tavasszal kikelnek, majd nevelgetem a facsemetéket, és elajándékozom. A nagyobbik fiam, Bence a Hegyvidék Vasasban futballozik, a TF gyakorlóiskolájába jár, tizenkét éves. A feleségemhez hasonlóan én is elvégeztem a TF egyik szakát, vagyis sok szállal kötődünk a kerülethez.
• Apaként edzi is a gyermekeit, vagy inkább csak játszik velük?
• Tőlem nehezebben fogadnak el bármilyen tanácsot, mint az edzőiktől, hiába tudok sokat a játékról. De nem baj, hallgassanak csak rájuk, az edzőknek is el tudom mondani, amit gondolok, így rajtuk keresztül jobban eljut a gyerekekhez. Különben előjön belőlük a dac, veszekedés lesz belőle. Bár Bence igényli, hogy foglalkozzam vele.
• Szeretné, hogy labdarúgó váljon belőlük?
• Alapvető, hogy sportoljanak, ha pedig profik lesznek, az is jó hivatás, nekem nagyon tetszett ez az élet. De ha nem, akkor is legyenek egészségesek, ehhez kell a sport, ezt akarjuk beléjük nevelni, és példát is mutatni nekik. Más kérdés, hogy ma az élsport nem feltétlenül az egészségről szól. Bence dzsúdózott és atletizált, aztán visszatáncolt a focihoz, de én a dzsúdónak is örültem volna. Ezek után egész életére elkísérheti majd a sport szeretete.
• Ismerik az édesapjuk játékosmúltját?
• A kisebbik fiam szerint olyan híres vagyok, mint Ronaldo. Nagyon pici volt még, amikor játszottam, néha videón nézünk meg egy-egy jelenetet. A nagyobbik fiam többször látott a pályán, ő viszont későn érő típus, az utóbbi egy évben ragadt meg a sportágnál, majd teljesen ráállt.
• Milyen drukkerek? Ma már sajnos nem az a kérdés, hogy Újpest vagy Fradi, hanem hogy Barcelona vagy Real Madrid.
• Hál'istennek a magyar válogatott is olyan szinten játszik, hogy a gyerekek felfigyeltek rá, főleg Szoboszlai Dominikre. A nagyobb fiam „mazochista”, mert a Manchester Unitednek szurkol. De becsületére legyen mondva, hogy olyan időszakban lett a kedvence, amikor rosszul megy a csapatnak. A kisebbik fiam barcás, az oviból hozta, egymástól tanulják el a gyerekek.
• Példaképük is van?
• A kisebbik mindig Lamine Yamalt emlegeti, mert sok gólt rúg, és jól cselez, ugyanakkor példaképpé válni összetettebb folyamat, amihez egyebek közt a viselkedés is hozzátartozik.
• Önnek volt kedvence?
• Drukkoltam a Juventusnak Vialli és Del Piero idején, akiket viszont mindig szerettem, azok az argentinok, Caniggia, Batistuta, majd Di María. Messinél is jobban megtetszett Di María játéka, akár az előző világbajnokságon. Nagyon szeretem mindazokat, akiken látom az alázatot, és nincsenek túlsztárolva. Bár támadó voltam, Valverdét is kiemelhetem a Realból, miközben én is odavagyok Szoboszlaiért, mert rendkívüli az a meló, amit beletesz a futballba.
• Olvastam egy másik interjúban, hogy önt is a mentalitása segítette át sok helyzeten. Mire gondolt?
• Későn kezdtem focizni, atletizáltam, és extra gyors lettem, ugyanakkor kocka is fejben, vagyis ha százszor kellett vonaltól vonalig futni, akkor én százszor is megtettem, egy lépéssel sem fordultam meg korábban. Otthonról, a szüleimtől ezt a hozzáállást hoztam: szorgalmat, alázatot. Nagy akarat munkált bennem. Mindig az első akartam lenni, mindig a maximumot akartam kihozni magamból. Lehet, hogy ha idősebb játékosként valamivel kevesebbet akarok az edzésen, több energia marad a meccsre, de ilyen vehemens lettem, és én mindebből tudtam építkezni.
• A mai eszével viszont, ha jól értettem, más döntéseket hozna.
• Sok mindent másképp lát az ember. Huszonöt éves profi pályafutás áll mögöttem, gyakran az érzelmeim vezettek, amikor racionálisan kellett volna gondolkodni, ugyanakkor ha így tettem volna, lehet, hogy úgy érezném, a szívemre kellett volna hallgatni. Így nem bánok semmit, és nem is panaszkodom, szép családom lett. Jó lett volna bajnoki címet ünnepelni, de bár ott tartana a mai Újpest is, hogy az aranyérem a tét. Ha viszont mindenki belerakott volna annyit a 2004-es és a 2006-os bajnokságba, amennyit én, akkor nem az utolsó fordulóra marad kétszer is a döntés. Nekem tiszta a lelkiismeretem, de már nem érdemes másokat hibáztatnom.
• Sportvezetőként viszont még sok mindenen változtathat, gondolom, ez a cél.
• Sportmenedzseri és sportigazgatói képzésen is részt vettem, a pályafutásom alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, miközben gyakran találkoztam visszaéléssel, hozzá nem értéssel. Nagy szüksége lenne a magyar labdarúgásnak olyan szakemberekre, akik nem csak úgy „beleszakadtak”, hiszen a sport amúgy is nagyon speciális terület. Emberekkel kell foglalkozni az öltözőben; a csapatban biztosan lesz kettő-három, aki tisztaságmániás, kettő-három, aki gyerekkori lelki sérüléseket hordoz, kettő-három, aki más miatt nagyon érzékeny, és így tovább. A sportvállalkozás olyan, mint egy ökoszisztéma, amiben a takarítótól az elnökig mindenkinek jól kell végeznie a dolgát, mert kihat a másikra. Ha éppen a tízes, a támadó középpályás tisztaságmániás, és nincs rendesen kitakarítva az öltözőben, rosszabbul játszik majd az egész csapat. Sokan nem is értik, mi mindenre oda kell figyelni.
• Légióséveiben játszott Angliában és Olaszországban, később Ausztriába ment levezetni. Mi az, amit kint látott, és itthon is megvalósítana?
• Nem követnék senkit, saját filozófiát kell megalkotnia a magyar labdarúgásnak, nem mindig ilyen vagy olyan iskolát, hollandot, németet utánoznia. A futballunk speciális terület, a magyar gyerek későn érik, ám nagyon tehetséges. Minden klubnak identitásra van szüksége, amely az adott környezetben működőképessé teszi, miközben közösséggé tud válni.
• Mikor vág bele fő csapásként újra a sportba, és milyen tisztségben?
• Már bármilyen funkciót betölthetek, ügyvezető igazgató is lehetek, miközben egyelőre még tanulni is szeretnék, hiszen sokféle szakember más és más látásmódot hozhat a labdarúgásba. A fenntarthatóság is érdekel a sportban, akár gazdasági, akár társadalmi vonatkozásaiban. Egyrészt ott van példának az Udinese stadionja, amelyet teleraktak napelemekkel, másrészt fontos az edukáció a klubon belül: hogyan lehet szakembereket képezni és megtartani játékosokat, ha nem vagyunk akadémia?
• Jelenleg mi minden teszi ki az életét?
• Tartalékos honvédként képzésekre járok, bekerültem egy sportnagyköveti programba, hiszen ha el akar valamit mondani az ember, az sokkal könnyebb a sporton keresztül. Konferenciákon veszek részt; nemrég Zágrábba utaztam kerekasztal-beszélgetésre a sportról és a fenntarthatóságról, a Testnevelési Egyetemen pedig írtam egy fejlesztési modellt a Kaposvári Rákóczira, ami a helyi polgármester elé került. A gyerekeimmel foglalkozom, a nagyobbnak heti négy edzést tartanak, hétvégén meccs, a kisebb a Bozsik-programban vesz részt, szóval nem unatkozom. Szép időben lemegyünk a Balatonra, ritkán eljutok Somogyba, Kiskorpád és Nagybajom környékére vadászni. Néha pedig felmegyünk a Normafához, ott is tudok makkokat gyűjteni.

Arday Attila

Gólkirály és katona

Rajczi Péter gólkirály lett az NB I-ben 2006-ban, és az év játékosának választotta a Hivatásos Labdarúgók Szervezete. Az 1981-es születésű csatár kisebb megszakításokkal kilenc éven át futballozott az Újpestben. A klub 2004-es tavaszi menetelésekor, ami a mélyből az ezüstéremig vezetett, győztes gólt lőtt a Ferencvárosnak; 2010 őszén pedig két nem kevésbé szép akcióból vette be a zöld-fehérek kapuját a sporttörténeti jelentőségű 6–0-s diadala alkalmával. (A két klub évszázados rivalizálása során ennél nagyobb különbség nem alakult ki az Újpest javára az egymás elleni meccseken. Korábban a híres, hetvenes évekbeli 8–3 számított a legnagyobb lila-fehér sikernek. Azóta a Ferencváros is győzött 6–0-ra az Újpest ellen, még 2022-ben.)

Rajczi Pétert egy évvel a Budapestre költözése után, 2004-ben a válogatottba is meghívták. A következő három esztendőben tizenegyszer játszott nemzeti csapatunkban, és három gólt szerzett. 2023-ig tartó sportolói pályafutása alatt az angol Barnsley, az olasz Pisa, valamint a Kecskemét, a Mezőkövesd, a Kisvárda és a III. kerületi TVE mezében is játszott, utóbbiban négy éven át.

A profi futball után, a családi hagyományokat folytatva – apai nagyapja a Magyar Királyi Honvédség tüzérhadnagyaként szolgált –, hazaszeretetből belépett a katonaság kötelékébe, területvédelmi kiképzést kapott.