Végveszélybe sodorhatja a magyar szőlőt az amerikai szőlőkabóca

Mivel a fertőzött szőlőtőkék száma évente megtízszereződhet, és az érintett terület terméshozama 20-50 százalékkal csökkenhet, ezért tétlenségre kárhoztató pesszimizmusra nincs idő. Reálisan kell látni a helyzetet és mindazt, amit még meg lehet tenni a szőlőállomány védelmében – vallják a helyzetet ismerő szakmabeliek.

Néhány éve az állattenyésztésben felbukkanó járványok követeltek drasztikus pusztítással járó intézkedéseket, most a szőlő esetében is ennek réme fenyeget. Ráadásul a fertőzést potenciálisan terjesztő kiskerti szőlőlugasok és felhagyott ültetvények az ország minden településén jelen vannak. Ugyanakkor ezek bevizsgálása, megvédése vagy végső esetben kivágatása komoly anyagi, jogi és gyakorlati kihívásnak tűnik.

A szekszárdi borvidéken már tavaly megtalálták a kórokozót, az amerikai szőlőkabócát, és a fertőzött terület 3 kilométeres körzetében karanténzónát jelöltek ki. Ide esnek Sebestyén Csaba szőlői is, aki elmondta, hogy szigorúan betartják a növényvédelmi előírásokat, amihez segítséget kapnak a hatóságoktól. Az ő szőlői még egészségesek, de biztosan lesznek kivágások – vélte a szekszárdi borász –, és ha baj lesz a szőlővel, azt sok kapcsolódó ágazat megsínyli.

 

Hogyan jön a képbe a kabóca?

Az amerikai szőlőkabóca a klímaváltozás hatására terjed észak felé a Balkánról. Az igazi probléma, hogy az aranyszínű sárgaság nevű, végzetes, úgynevezett fitoplazmás (egyfajta baktériumos) szőlőbetegséget terjeszti.

Szerepe olyan, mint a szúnyogoké a malária esetében: a váltóláz nem terjed közvetlenül emberről emberre, kell a szúnyog, amelyik a beteg megcsípésével a vérrel együtt a parazitát is kiszívja, majd a következő áldozatába az érzéstelenítő nyálával együtt befecskendezi. A szőlőkabóca a táplálkozása során hasonló módon veszélyezteti a szőlőültetvényeket.

A kabócák pete alakban telelnek, majd lárváik június végén érik el azt a fejlettségi állapotot, amikor már olyan mélyen meg tudják szúrni a növényt, hogy képesek megfertőzni baktériumokkal. A kabócák nagyjából ebben az időszakban kezdenek repülni is.

Tavasszal lemosó permetezéssel lehet védekezni ellenük, ami a petéket pusztítja el, a fejlődés és rajzás idején pedig rovarölő szerekkel érdemes permetezni, ami a lárvákat és a kifejlett állatokat öli meg. Sajnos a kabócák kicsik, és nagyon ügyesen elbújnak, így a leggondosabb kezelések sem eredményeznek teljes sikert – mondja a gyakorlatban edződött növényorvos.

A szőlészek először a tünetekkel találkoznak: a zöld levelek ropogva törnek darabokra, mintha szárazak lennének, a friss hajtások nem érnek be, olyan rugalmasak, hogy akár csomót is lehet kötni rájuk. A névadó sárgás színeződés a leveleken, valamint a fürtök sorvadása sem egyértelmű tünet, hiszen ilyet sok más kártevő és kórokozó is előidézhet. Egyelőre nincs vegyszer, ami végezne a fitoplazmás fertőzéssel.

Máskülönben jó évjárat az idei!

A Káli-medencében termelő Pálffy Gyula borász lapunknak elmondta, hogy 6 hektáros szőlőültetvényükön az idén nyáron fedezték fel az első tünetes tőkéket. Az érzékenyebb Rajnai rizling és Kékfrankos fajtákból a beküldött minták vizsgálata alapján nagyjából 60 tőkét kellett kihúzni és megsemmisíteni. Szerencsére ez még nem végzetes veszteség, de minden növényvédelmi lehetőséget ki kell használni, ezért a szüret után elvégezték a javasolt permetezést is.

A baj nem is annyira a művelt területekkel van, hanem a kárpótlásból visszakapott és harminc éve elvadult földekkel. Egyre több hegyközség hangoztatja, hogy a sikeres védekezés érdekében ki kell kényszeríteni ezeknek a területeknek a kezelését is. A föld termelésre való – foglalta össze a szakma véleményét a köveskáli borász –, nem pedig arra, hogy befektetési céllal évtizedekig parlagon hagyják a tulajdonosaik.

Barta István

 

Hegyvidék: filoxéra volt, fitoplazma nincs

A filoxéra, ez az Észak-Amerikából származó apró rovar 1863-ban bukkant fel Európában, majd tizenkét évvel később hazánkban. Jókai Mór svábhegyi kertjében is tizedelte a tőkéket, felbosszantva az írót, aki így nyilatkozott a helyzetről: „A filoxéra elleni háborút folytatni kell, mert ami rossz van a földön, az tökéletesen el nem vész soha.” Még a háború is kevés volt azonban, nem sikerült hatékonyan védekezni ellene, így két évtized alatt a szőlőállomány 60 százalékát kipusztította. Csak a rezisztens fajták megjelenése jelentett valós védelmet a károkozása ellen. Ma a Jókai-kertben lévő 50 sor tőkén nincs nyoma a fertőzésnek – mondta Búza Péter, a kertet művelő Kadarka Kör vezetője. Hozzátette, a hegyvidéki tőkéken a fitoplazmás fertőzésnek sincs nyoma, a jelentősebb szőlőtermő területek ugyanis messze fekszenek innen, és kevés az esély, hogy a kabócák megtegyenek ekkora távot.