Zajban élünk és halunk!
Kerületünket nyugodt, békés, zöld szigetnek szeretjük látni, ami szinte mentes a városi élet környezetre és egészégre káros hatásaitól. Ehhez képest a zajterhelés semmiképpen sem nevezhető optimálisnak, sőt – kevesen tudják – a légszennyezés után a második leggyakoribb oka a városi ember halálát okozó egészségkárosodásnak.
Aki a XII. kerületben él, tisztában van a problémával. Lakjon akár a zöldövezet szívében, sok esetben még hétvégén is erős zaj szűrődik be a nyitott ablakon. Messze, a Hegyvidék dombos régióiba is felhallatszik a vonatok kattogása, vagy éppen a fogas semmivel össze nem téveszthető zakatolása, esetleg a városban tartott koncertek dübörgése. A Hegyvidék alsó, városias részein pedig még hatványozottabban jelen van a zaj.
Szerencsések vagyunk, mert a le- és felszálló repülőgépek, az autópályák legzajosabb bevezető szakaszai, a rakpartok, a hangos gyárak és a rendszeres koncertek sem jellemzők errefelé, de ettől még távolról sincs csönd. A XII. kerület néhány évvel ezelőtt készült zajtérképére tekintve felismerhető, hogy az Alkotás utca és a Böszörményi út környéke erősen zajos, míg a domboldalak zajterhelése mérsékeltebb, kivéve a – tömegközlekedéssel is érintett – főútvonalak környékét, ahol a helyzet kritikus. Általános összehasonlításban a főváros hasonló zajszinttel rendelkezik, mint a kontinens más nagyvárosai, bár a különböző mérési protokollok és a szubjektív hatások miatt nehéz ténylegesen összevetni az eredményeket.
Mit lehet(ne) tenni?
A legismertebb védekezési megoldás a probléma ellen a zajvédő fal, amely valóban védi a mögötte álló területet. Jó példa erre a Csörsz park Hegyalja úti oldalán álló, növényzettel befuttatott fal, amelyet megkerülve könnyen érzékeljük a különbséget.
Szintén nagy segítség lehet az észszerű forgalomszervezés – ami eltereli a gépjárműveket a lakóövezetek környékéről –, valamint a kiszolgált, hangos buszok és a csikorgó villamosok korszerűsítése. A buszoknál időszerű lenne az elektromos hajtásra váltás, amiről évek óta szó van a Hegyvidéken.
Szintén jótékonyan hat a kifejezetten zajos építkezések esetében, ha csak nappal dolgozhatnak a munkagépek. Bizonyosan sokan egyetértenek azzal, hogy a magántulajdonú gépjárművek zajkibocsátásának ellenőrzése is aktuális probléma. Egy-egy nagy teljesítményű, hangos autó egész hegyoldalakat ébreszt fel. A világ számos pontján speciális kamerák figyelik a zajos útszakaszokat, és a mérések alapján kapnak bírságot a feleslegesen dudálók, vagy az uniós határértékeknél hangosabb közlekedők.
Szomszédhergelő légkondicionálók
Azonban van, ami nem megoldható felülről szervezve. Ilyenek például a lakók által végzett kerti munkák zaja, a valós ok nélkül szirénázó riasztók vagy az épületgépészeti berendezések okozta hanghatások. Ezekkel egymás életminőségét rontjuk, ami alól persze végső soron magunkat sem tudjuk kivonni. Nem ritka jelenség, hogy egyetlen légkondicionáló zúgása 50 méteres körzetben több tucatnyi szomszéd éjszakáját teszi tönkre.
A zajszint mérése a szubjektív „élmény” mellett műszerrel is lehetséges, sőt akár egy okostelefonra letölthető alkalmazás is szolgálhat tájékoztató jellegű összehasonlító adatokkal. Arra mindenképpen alkalmas, hogy megítéljük, hol vannak a lakás zajos és csendes zugai, és hol „szökik be” a zaj az életterünkbe. Sokszor egy ablakcsere is nagy életminőség-javulást hoz, de a morajlást felerősítő homlokzatszigetelő anyagok például ronthatnak is a helyzeten.
Persze mindezek csak a személyes életterünket érintő megoldások. Az igazi az lenne, ha sok apró központi és egyéni intézkedés által az egész kerületben érzékelhető változást tudnánk elérni.
BI.
Magas vérnyomást is okozhat a lárma
Amikor éjszaka úgy érezzük, hogy csend van, a város állandó háttérzaja általában 15-30 decibel erősségű. Ilyen körülmények között még lehet nyugodtan aludni, de ha ez az érték eléri az 50-55 decibelt, akkor a pihentető alvásnak vége, helyét a stressz, a szívdobogás, a magas vérnyomás és a levertség veszi át. Ez a zajszint nappal is stresszt és hosszabb távon egészségkárosodást okoz (fejfájást, álmatlanságot, fülzúgást). Egy építkezésen, a forgalmas utcán vagy egy busz belsejében nem ritka a 65-80 decibeles lárma sem. Szerencsére a fájdalomküszöbnek tartott 120 decibelt ritkán lépi át a zajszint, amelynek aktuális értéke rengeteg szubjektív és objektív tényezőtől függ – például a napszaktól, az évszaktól, az időjárástól, a közlekedési helyzettől, a közeli gyárak, építkezések, a járművek számától, a zöldterületek elhelyezkedésétől, az intézmények közelségétől.