Drog, alkohol, függőségek: mit okoznak bennünk a traumáink?
Miért lesz valaki már kamaszkorában szenvedélybeteg, mi köze ennek a családon belüli erőszakhoz, és hogyan befolyásolják az ember életét a gyerekkorban elszenvedett traumák? Csak néhány az aktuális kérdések közül, amelyekre megpróbált válaszokat adni a Barabás Villában rendezett addiktológiai fórum. Kiderült, hogy a magyarok mentális egészsége továbbra is az egyik legrosszabb Európában.
Számos jelzés érkezik a családsegítő központhoz a különböző típusú függőségek miatt az iskoláktól, a rendőrségtől és a gyerekekkel foglalkozó intézményektől. Nem ritka az iskolakerülés, sok gond van a számítógép túlzott használatával, a „kütyüzéssel”. A szociális intézmény természetesen igyekszik segíteni a szülőknek és a gyerekeknek – mondta el a családsegítő központot vezető Rétvári Zsófia a november 12-i kerületi addiktológiai fórumon.
A kamaszok különösen veszélyeztetettek addiktológiai szempontból; köztes életfázisban vannak, már nem gyerekek, de még nem is felnőttek – magyarázta Szemelyácz János pszichiáter. Elmesélte, hogy az USA-ban a szakemberek azt javasolták, 10 év alatt ne osztályozzák, és ezzel ne stigmatizálják a gyerekeket. Inkább tanítsanak nekik nyelveket, és sokat énekeljenek.
Sokan kardoskodnak a túlzott mennyiségű mesenézés ellen – ez is okozhat függőséget –, és valóban nem tesz jót, hogy a gyerek nem olvassa a meséket, hanem készen megkapja a vizuális élményt. Ebből adódik a kudarcérzés, amikor kellő képzelőerő híján nem képes tökéletesen lerajzolni, azaz reprodukálni a képeket. A másik probléma a mozgáshiány, amit az említett éneklés kompenzálhat: tele van finommotorikus fejlesztéssel, kiváló a szorongás ellen.
Örömöt keresnek a kamaszok
Amikor váratlan öröm éri az embert, megnő a dopaminszintje az agy jutalomközpontjában. Mindannyian szeretnénk átélni minél több jó élményt, de a kamaszok élete kifejezetten az élménykeresésről szól, ami akkor az igazi, ha nem számítanak rá. Ez a tapasztalás, az öröm a legfontosabb számukra, ami lehet akár valaminek a kipróbálása is.
A jutalomközpont mellett a prefrontális lebeny is kiemelt szerepet kap. Ez a racionális, tervszerű működés központja. Itt dől el az is, hogy valaki tudatosan válik függővé, holott tudja, hogy az már az életét veszélyezteti – egyszerűen azért, mert abban a pillanatban jól akarja érezni magát.
Kamaszkorban könnyebben befolyásolják a választást az egyéntől független körülmények: a hormonális változások, a szociális és társas helyzetek, a valahová tartozni akarás. Emiatt a fiatalok sokszor olyan kapcsolatokban, társaságokban is bent maradnak, amik károsak számukra.
Mutassunk jó példát!
A fórumon elhangzott az is, hogy amikor a kamasz szeretné még jobban érezni magát, beleeshet a fokozásos szerhasználatba, ha negatív élmények érik, akkor a megküzdéses szerhasználatba, a „sodródok az árral” jelenség váltja ki az adaptív szerhasználatot, a konform szerhasználók pedig egyszerűen úgy érzik, nem lehetnek mások, mint a többiek. Szemelyácz János szerint az a kérdés, hogy a kamaszkori problémákra válaszul kialakul-e valamilyen addikció.
Ilyenkor jó, ha emlékezünk arra, hogy a kamaszok nem hallgatnak ránk, hanem megfigyelnek minket: követni kezdenek, vagy éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit látnak. Éppen ezért fontos a példamutatás, valamint az is, hogy észrevegyük a saját mértéktelenségeinket.
Hoffmann Katalin klinikai szakpszichológus felhívta a figyelmet: a családi diszfunkció (ACE) kihat a gyerekek testi és szellemi egészségére. Ez a kifejezés azokat az ártalmas gyermekkori élményeket jelöli, amelyeknek az eredője lehet a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazás, az elhanyagolás, a szülői szenvedélybetegség (drog- vagy alkoholfüggőség), a válás, a börtönviselt családtag, a mentális betegség vagy a családon belüli erőszak.
Mi a helyzet itthon?
Sajnos európai összehasonlításban az élvonalban vagyunk a börtönviseltek számában, sok a válás Magyarországon, és a felnőttek 15 százaléka küzd valamilyen mentális megbetegedéssel. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint kétmilliónál többen vannak, akik nem tudják kontrollálni a szerhasználatukat. Évi több százmillió altató és nyugtató fogy, az alkoholizmus pedig már nemcsak a férfiakat érinti, a nők felzárkóztak mögéjük.
Riasztó adat, hogy a gyerekeket több mint 90 százalékban családon belül bántalmazzák. Nehéz pontos adatot mondani a szexuális abúzus mértékéről, ugyanis nagy az emlékezet torzító ereje, a felnőttek közel fele nem emlékszik a történésekre.
A lelki teher, a fizikai trauma miatt a gyerekek nem tudnak megfelelően fejlődni egy ilyen családban, károsodik a személyiségük. Ennek eredménye a problémás viselkedés, aminek a hátterében biztosan valamilyen bántalmazás, családi diszfunkció áll.
MM.
A gyermekbántalmazás gazdasági mutatókban is mérhető
Gyakran titokban marad, mi történik a családon belül, a szakemberek feladata, hogy észrevegyék a problémát. Korántsem egyszerű, mert a bántalmazott gyerek nem a szülőt, hanem saját magát nem fogja szeretni. Úgy érzi, vele van a gond, azért viselkednek vele így a családban. A koncentrációs deficit, a beilleszkedési problémák, az alvászavar mind normális válaszok egy nem normális bánásmódra. Ha kellően kitartóan produkálja a fiatal ezeket a tüneteket, akkor bekerül az ellátórendszerbe, és az elsődleges tünetprofil alapján kategorizálják őt, ami sokszor csak erősíti az önhibáztatást.
A tünetek felnőttkorban is megmaradnak: a bántalmazott gyerekek életük során átlagosan hatnál több mentális gonddal küzdenek. A hangulati problémák, az önbántalmazás, az indulatkezelési zavarok, az ösztönkésztetések szabályozásának nehézsége, a tudatmódosulás, a szomatikus tünetek, a tehetetlenség, a szégyen, a bűntudat, a másság érzése – a gyermekkori bántalmazás jellemző lenyomatai felnőttkorban. Nem elhanyagolható a nemzetgazdasági vetület sem: a gyermekbántalmazási ráta kimutatható egy ország gazdasági teljesítményében.