Egy napra feléledt a diaporáma a Hegyvidéken

• A diaporáma nemzetközi viszonylatban még élő művészet, de nálunk kevesen ismerik. Hogyan képzelje el, aki még nem látott ilyet?
• A diaporáma – mai elnevezéssel digirama – egy vizuális előadásmód, amely képek, hangok, zene és olykor szöveges elemek együttesével mesél el egy történetet, mutat be egy témát, vagy közvetít érzelmeket. Igazi elterjedése a huszadik század közepén, a diavetítők megjelenésével kezdődött. A hetvenes–nyolcvanas években a műfaj fénykorát élte itthon is, Pécsett és Vácon évről évre nemzetközi diaporámafesztiválokat rendeztek. A magyarok, elsősorban Dozvald János, továbbá Tám László, Mánfai György, Halmai László, Szőke János, Szabó András, Dobóczky Zsolt és mások komoly nemzetközi elismertséggel bírtak. A sokszor díjazott Dozvald János 1980-as, Good bye Flora című műsorát a stuttgarti Kodak megvette automata diaporámatechnikája propagálására, és a világon mindenütt vetítették. A Royal Photographic Society meghívására a diaporámaműsorommal 1994-ben az Egyesült Királyságban, majd ezt követően Kép-Hang-Színház című programommal Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában turnéztam. A Photo Ciné Club meghívására Párizsban is bemutattam a műsoromat.

 

Aktmodellekkel a siroki várban

• Hogyan születik egy ilyen alkotás?
• A Tűztáncot például, amelyet a műsorba is belevettem, 1991-ben készítettem, a vetítési ideje négy és fél perc – két és fél évig dolgoztam rajta. Először megszületett a forgatókönyv, aztán elkezdtem hozzá fényképezni. Számomra a tűz szimbolikusan megjeleníti a szerelmet, a szenvedélyt, a forradalmat, a szabadságot – ez maga a „tűztánc”, amihez a fotókat egy érdekes helyszínen, a siroki várban készítettem. Sziklába vájt termeibe vonultam be aktmodellekkel, a vizuális hátteret ötven gyertya, nyolc fáklya adta, zenéje a Tűztánc, Manuel de Falla Bűvös szerelem című művének egyik tétele. Egy másik diaporámám, a Helyzetjelentés környezetvédelmi témát taglal, ahhoz a meglévő képeimből válogattam. Tíz évig dolgoztam a Búvár című környezet- és természetvédelmi folyóiratnál, fotóriporterként végigjártam az ország nemzeti parkjait, tájvédelmi körzeteit, védett területeit, valamint a környezetszennyező ipari létesítményeket, szeméttelepeket, szennyvíztisztító telepeket, és fényképeztem. A Helyzetjelentéshez hozzákapcsolódhattak a Búvárnál fotózott témák. Ezt is sok nemzetközi diaporámafesztiválon díjazták, de a Tűztánc volt a legeredményesebb. 1993-ban az év diaporámája lett a fotóművészek nemzetközi szövetségének évkönyvében.
• Hosszú lenne felsorolni, hány hazai és nemzetközi fesztiválon vett részt és mennyi díjat nyert. Hogyan zajlottak ezek az események?
• Az említett nyolcvanas évekbeli váci és pécsi diaporámafesztiválokra külföldről is érkeztek alkotók, érdeklődők. A vetítések utáni szabad időben alkalom nyílt az ismerkedésre, a tapasztalatcserére. A programok rendszerint háromnaposak voltak, a közönség akár minden benevezett alkotást végignézhetett a pénteki és szombati vetítéseken. Vasárnapra megszületett a zsűri döntése, hogy ki kapja a fesztiváltrófeát, a közönségdíjat, a legjobb képnek, a legjobb hangnak járó különdíjat és a diaporámára jellemző, két kép áttűnése közben keletkező, úgynevezett legjobb „harmadik kép” díját. Én is minden fontosabb nemzetközi fesztiválon ott voltam, például Ausztriában, Németországban, Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Romániában, Hollandiában. Bejártam a fél világot.
• Még Kínába is eljutott.
• Háromszor is! 2006 júliusában mobiltelefonon kerestek a Chinese Photographers Associationtől, hogy augusztusban mennék-e fényképezni Hszincsiangba. 2002-ben Henan tartományban már részt vettem egy hasonlón a szervezésükben, így rögtön igent mondtam. Nagy kedvvel mentem, egy nemzetközi csapat tagjaként, amelybe a világ legjobb fotográfusait igyekeztek összeválogatni, természetesen a kínaiakat is. Nem volt pontos a névsoruk, mert én is bekerültem... Marco Polo nyomdokain haladva Hszincsiang tartományban az északi és déli Selyemutat jártuk végig. Mintegy tízezer kilométert gépkocsin, tizenkétezret repülőn és számolatlan útszakaszt gyalogosan megtéve csodálatos utazás részese lehettem. Baráti körben vetítettem diaporámát, nagy ovációval fogadták.

 

Forradalmak a művészetben

• Amikor az előbb lapunk fotósa fényképezte, ön azt mondta: „Szeretem a vagány kompozíciókat.” Mit ért „vagány” alatt?
• A képzőművészetben változnak, folyton megújulnak a korszakok. Például a tizenkilencedik–huszadik század fordulóján a festészetben, szobrászatban – de még a zenében, irodalomban is – forradalmak zajlottak. Az impresszionizmus, pointillizmus, futurizmus, expresszionizmus, szimbolizmus, szürrealizmus és a többi felforgatták a világot. Ösztönzést, példát jelentett a változásra akár a kedvencem, az impresszionizmus is, mert nem a gondosan kimunkált, fényképszerű ábrázolásmódban jelenítette meg a témákat – tájképet, portrét, életképet –, hanem felfedezte, hogy apró színfoltokból, pontokból áll a világ. A fotográfiában is vannak ilyen forradalmak. A jó fénykép nem feltétlenül a szabályok betartásával és az élesség, színhelyesség, kiegyensúlyozott kompozíció eszközeivel készül. Szeretem a merész megoldásokat, a kreatív ötleteket, és másoknál is díjazom.
• Szóval a festészet nagyon fontos egy fotós számára. Látni tanít például?
• Így van! A tanítványaim sokszor kérdezik: „Mester, mit tegyek, hogy jobban fényképezzek?” Azt szoktam mondani, hogy ne csak fotótárlatokat látogassanak, hanem képzőművészek kiállításait is, járjanak színházba, moziba, hangversenyekre, hallgassanak zenét. Beszélgessenek emberekkel, nyitott szemmel csodálkozzanak rá a világra! Zene! Bach egyik orgonaműve, a D-moll toccata és fúga adott példát és ihletet a 2000-ben készült, A NŐ című képnovella, egy tíz méter széles, egy méter magas vászonképem kompozíciós kimunkálására.
• Hogyan lehet bemutatni egy ekkora képet?
• Rendszerint úgy szoktam elhelyezni ezt a képnovellámat, hogy a kezdőoldala a falon két-három méter magasságban rögzül, és törés nélkül, ívesen a padlón folytatódik. Lent kavicsokkal körbeszórom, nehogy rálépjenek. Más nagy méretű vászonképeimet sem lehet keretezni, természetesen. Az Angyalok tánca mindössze nyolc méter széles, ezt harminc centiméterenként felül cukorspárga, facsipesz rögzíti a falon, alul pedig csipeszt, cukorspárgára kötözött nagy kavicsot vagy követ használok a kilógatásra.
• Lehet játszani a kiállítás rendezésével is?
• Persze, az is művészet, hiszen egy jó kiállítás nemcsak a jó képek felrakásából áll, hanem kell egy átgondolt dramaturgia is! Még egy csoportos tárlaton is fontos, hogy a művek egymáshoz is kapcsolódjanak. Az Ars Poetica kiállításomat harminc éve viszem oda, ahová hívnak, de mindig frissítek, és ha kell, lecserélek képeket, képcsoportokat. A lényeg az, hogy formailag és tartalmilag összhangban legyenek. Nemcsak a távközöket gondosan lemérve, lézerrel szintezett vonalra helyezem fel a műveket, hanem formabontó ötletekkel teszem érdekessé. 2020-ban Jerger Krisztina rendezte a Fészek Művészklubban a Visszapillantás című kiállításomat. Megegyeztünk, hogy én hozom a képeimet, és akár a legkedvesebb műveimet is kihagyja, ha úgy látja jónak. Hát, ki is maradt pár kedvencem, de a végeredmény egy kitűnő kiállítás lett, ami őt igazolta. 2015-ben a Magyar Nemzeti Galériában volt látható El Kazovszkij életmű-kiállítása, amit szintén Jerger Krisztina rendezett, harmadmagával. Még a falakat is úgy festették, ahogy a képek igényelték, és számtalan ötletük volt, hogy az életmű páratlan értéke érvényesüljön. Nekem szép feladatom volt: az El Kazovszkijról készült portrém négyszer négy méteres nagyságban került fel a fogadófalra. Én is szeretem, ha a megnyitóimon van zene és tánc. Lőrinc Katalin táncművész több kiállításomat nyitotta meg, vagy közreműködött azokon. Néhány hónapja a Sárváron, a Sala Terrena Galériában rendezett Ars Poetica tárlatomon Fehér Ferenc táncművésszel közös performanszuk nagy élmény volt.

Szepesi Dóra

 

40 ország, 270 önálló kiállítás

Eifert János 23 éves korában indult el a fotóművészet felé, a néptánc mellett. A Honvéd Együttes tagjaként külföldi turnéi során kezdett fényképezni 1968-ban. Néhány villanás gazdag pályaképéből: az 1980-as években a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábor művészeti vezetője; a Magyar Fotóművészek Szövetsége szakkollégiumának, mesterkurzusának vezető tanára; diaporámáival a világ rangos nemzetközi fesztiváljain számos díjat, grand prix-t nyert. A csoportos tárlatok mellett 40 országban 270 önálló kiállításon mutatkozott be.