A szexi Jókai, a protestáns édesanya, a túl fiatal színésznő és „az a személy”

Jóleső 19. századi feelingben volt része a Müpa Fesztiválszínház közönségének a Jókai – nők és irodalom vonzásában című kerekasztal-beszélgetésen november második hétfőjén. A felolvasásokkal, zenei betétekkel kiegészülő program vendégei voltak Hansági Ágnes irodalomtörténész, Szécsi Noémi író, Nemes Z. Márió költő, esztéta, Rujder Vivien és Mészáros Béla színművészek, valamint Fülei Balázs zongoraművész.

– Hogyan lesz valaki Jókai-olvasó? – tette fel a kérdést Szegő János szerkesztő, moderátor. Szécsi Noémit már a neve is arra predesztinálta, hogy foglalkozzon az íróval: Az arany ember egyik hősnője után lett Noémi. Gyerekként szippantották be őt Jókai regényei, megnyitva előtte az irodalom univerzumát. Az elmúlt évtizedben, nőtörténeti vizsgálódásai során ismerte meg igazán, megírta a Jókai és a nők című tanulmánykötetét, és most fellépéssorozattal járja az országot. Hansági Ágnes kánonkutatással foglalkozva csodálkozott rá az író gazdag nyelvezetére, míg Nemes Z. Márió a popkultúra feltérképezése közben, a viktoriánus gótika rémregényeit olvasva fedezte fel Jókai fantasztikum és bizarrság iránti vonzódását.

A 200 éve született Jókai Mór az első magyar író, aki honoráriumaiból nagypolgári színvonalon élhetett. A ma róla élő képet nagyrészt a nőrokonai emlékezéseiből sarjadó legendák alakították (egyébként az egész család grafomán volt). A beszélgetésben a három legfontosabb nőalak elevenedett fel: édesanyja, Pulay Mária, valamint a feleségek, Laborfalvi Róza, aki 8 évvel volt idősebb az írónál, és Nagy Bella, aki viszont 54 évvel volt fiatalabb – mindketten színésznők.

Pulay Máriát a protestáns etika jellemezte; meg akarta menteni fiát Laborfalvitól, aki ráadásul gyereket is hozott a házasságba, úgy hívta őt, hogy „az a személy”. A színésznő társadalmi státusza akkoriban kétes volt; Róza sztár, Mór nagy reményű kezdő, akit az 1848–49-es forradalmi események tettek szexivé – Róza nemzetiszínű sapkát horgolt neki…

Petőfi Sándor, a legendás irodalmi barát szintén ellenezte a frigyet. Nagyra tartotta Jókait, felismerte a tehetségét, úgy jellemezte: „igazi francia író a magyarok között”.

A szövegek értelmezésében az életrajzi háttér érdekes. Róza és az anya független, domináns nők, Pulay Mária jellemére nem nehéz ráismerni a Baradlayné-féle nőalakokban. Neveltetése folytán Jókai házias is volt, amellett, hogy országgyűlési képviselőként dolgozott, kertészkedett, befőzött. Egyik levelében ezt írta feleségének: „10 üveg barackot tettem el cukorba.”

Időskorában, több mint tízévnyi özvegység után vette el Nagy Bellát. A házasság megrázta a családot, de a nemzetet is, mert Jókai ekkor már a nemzet tulajdona volt.

A műsor végén az irodalmárok olvasnivalót ajánlottak: a Kráó című kísérteties kisregényt, a megdöbbentően látomásos A jövő század regényét, A csigák regényét, A gazdag szegényeket. „Az arany embert megint meg kellene filmesíteni” – tette hozzá Szécsi Noémi. A főhősnek lelkiismeret-furdalása van a meggazdagodás miatt; ezt a figurát ma is állandóan láthatjuk a közéletben...

Szepesi Dóra