Vérnyomás-emelkedés ellen pattanjunk bringára!

Egy közelmúltban elvégzett reprezentatív kutatás eredményeit közli a Magyar Kerékpárosklub „Így bringázik Magyarország 2025” című kiadványa. Ebből kiderül, hogy a felnőttek 60 százaléka legalább esetenként szokott kerékpározni. Budapesten éppen fele-fele az alkalmilag bicikliző és az egyáltalán nem tekerők aránya.

Országosan a lakosság ötöde használja naponta vagy legalább hetente többször a biciklit közlekedésre, azaz munkába vagy iskolába járáshoz. Ez az arány az Alföldön a legmagasabb (44 százalék), míg a fővárosban a legalacsonyabb (18 százalék). Mielőtt legyintenénk a szerény számérték láttán, érdemes belegondolni, hogy ez 300 000 budapestit jelent. Ha ők minden reggel autóba ülnének, az hirtelen mindenkinek alaposan megemelné a vérnyomását.

 

Autóval vagy biciklivel?

Nem meglepő, hogy a legtöbb kerékpáros májustól szeptemberig rója az utakat. A fővárosban a rendszeresen biciklizők 17 százaléka időjárástól függetlenül használja a kétkerekűjét. A hó nagyjából egyötöddel csökkenti a számukat, az eső és a hideg viszont a bringások 60 százalékának elveszi a kedvét. Itt érdemes megemlíteni, hogy az elektromos kerékpárok és cargók terjedésével csökken az időjárás visszatartó ereje, hiszen ezekkel úgy is lehet közlekedni, hogy az ember kevésbé legyen kitéve a környezeti körülményeknek.

Érdekes eredményeket hozott a kerékpárosok és autósok halmazának összevetése, ugyanis a biciklisták háromnegyede rendelkezik jogosítvánnyal. Ebből az is következik, hogy – a gyakori vádaskodás ellenére – a kerékpárosok nem ismerik kevésbé a KRESZ szabályait, mint a közlekedés többi résztvevője (ideértve például a rollereseket is). Sőt, a biciklisek az autó volánja mögött ülve is empatikusabbak a forgalom többi résztvevőjével, mint azok, akik sohasem pattannak nyeregbe.

Ezt a szempontot is figyelembe véve még elgondolkodtatóbb, hogy azok között, akik többet kerékpároznának, ha kedvezőbbek lennének a körülmények, a legtöbben éppen a rossz közlekedési kultúra miatt nem ülnek biciklire. A kerékpáros infrastruktúra állapota és hiánya, valamint a lopásoktól való félelem – mint visszatartó erő – elmarad a közlekedési kultúra mögött.

 

Vietnámi és urdu

A közlekedési feszültségek a Magyar Kerékpárosklubnál csapódnak le, az utóbbi időben pedig leggyakrabban a járókelőknél a járdán biciklizés miatt. A Civil Díjjal kitüntetett szervezet most kreatív lépésre szánta el magát: vietnámi és urdu nyelvre is lefordíttatta a kerékpáros közlekedési kisokost.

Az ok igen egyszerű, a panaszok nagy része a mi közlekedési kultúránkat kevéssé ismerő futárokkal kapcsolatos. Ha itt bicikliznek (rollereznek, motoroznak), akkor meg kell tanítani nekik a hazai közlekedési szabályokat, és mivel többségük nem beszél magyarul, ezért az anyanyelvükön kell informálni őket.

Barta István

 

XII. kerületi lehetőségek

A cikkünkben említett felmérés kimutatta: a budapesti kerékpárosok számára a legfontosabb szempont, hogy kijelölt kerékpárúton vagy kerékpársávban tudjanak közlekedni. A Hegyvidéken a kerékpáros infrastruktúra nem nevezhető fejlettnek, de azért történt örömteli előrelépés a közelmúltban: kétirányú közlekedésre lehetőséget biztosító táblák kerültek a Szamos utcába és a Gaál József út alsó harmadára.

Bürger Zoltán hegyvidéki önkormányzati képviselő lapunknak elmondta, hogy a jelenlegi, korlátozott lehetőségek között leginkább csak arra nyílik lehetőség, hogy támogassák a fővárosi kerékpáros infrastruktúra-fejlesztéseket. A XII. kerület vezetőinek stratégiája az lehet, hogy az úthálózaton történő felújítások, változtatások esetében szem előtt tartsák a 2013-ban készült Balázs Mór-tervet, ami 2030-ra azt a célt tűzte ki, hogy a városi utazások legalább tíz százalékához kerékpárt válasszanak a polgárok. Az önkormányzat további szándéka, hogy a kerékpáros közlekedés szempontjából is alkalmazza az 1988. évi I. törvény rendelkezését: „A közutak tervezése, fejlesztése során úgy kell eljárni, hogy a biztonságos közlekedési feltételek valamennyi, a közúton közlekedni jogosult számára biztosítottak legyenek.”