Hitvány hazai filmek az IMDB kanálisának legmélyéről
A mai napig ádáz viták folynak arról, hogy a rossz magyar film mikor vált fogalommá. Talán 1996-ra tehető ez, amikor is egy tízfős kontingens az olasz ősmagyar vezetésével – mit sem törődve a toxikus kondenzcsíkokkal – benyomult a drótkerítések által barázdált Kárpát-medencébe. Ám akár hisszük, akár nem, az IMDB közönségszavazásán a Honfoglalás még csak dobogós helyen sincs Az ötödik pecsét, vagy A tanú színvonalbeli antitézisei között. Merüljünk hát le a latrina legmélyére, és lássuk, melyik hazai celluloidmerénylet ítéltetett a legbestiálisabbnak a filmes portál látogatói által!
5. Elk*rtuk (2021 – 1,5 pont)
Szalacsi Sándor azáltal vált legendává, hogy pityókásan állt kamera elé, Gyurcsány Ferencnek ehhez egy diktafon is elégnek bizonyult. Utóbbinak azonban legkevésbé sem vagyunk hálásak, és nemcsak azért, mert dokumentarizmusa következtében egyetlen éjszaka alatt elfogyott a Túró Rudi a Magyar Televízió büféjében.
Ha ugyanis a Fidesz Donnie Brascója meghagyja saját használatra a hangfelvételt, esetleg házibuli-katalizátorként zárt körben le-lejátssza, az Elk*rtuk sosem születik meg. És ugyan érteni véljük a kétórányi vegytiszta propagandát övező IMDB-népharagot, a rákosista Filmhíradó-objektivitás talán a film legelenyészőbb hibája.
Sokkal inkább említenénk baklövésként az alkotás feszültségfaktorát, amelyet Harrach Péter sem tudna alulmúlni, ha hangoskönyvben olvasná fel egy Hajdu bojler karbantartási kézikönyvét. Mindemellett élünk a gyanúperrel, hogy Keith English rendező a direktori univerzum válasza Kayser Sözére és Columbo feleségére, ugyanakkor az álnév használatát legalább annyira megértenénk részéről, mint esetleg álszakáll és álbajusz viselését.
4. Superbojz (2009 – 1,4 pont)
A Szomszédok és Oli úr jóvoltából anno reális képet kaphattunk, hogyan élnek az ún. bubuk litániára járó nagyanyánk fantazmagóriáiban. A Superbojz alkotói pedig legalább ennyire valóságos képet festettek az Amerikából hazatérő rocksztár karakteréről, amelyet szintén szegény Bajor Imre formált meg drámai hiteltelenséggel.
Az általa életre keltett Johnny G. rojtos Old Shatterhand-kabátjában sokkal inkább egy homokbödögei 100 Folk Celsius-emlékzenekar frontemberét juttatja eszünkbe, aki még a takarítónőt sem képes becserkészni a kultúrházas koncert után. Ugyanakkor a főszereplő instrukció gyanánt vélhetőleg annyit kapott Kabay Barnától: viselkedjen úgy a kamera előtt, mintha egy kisiskolás parodizálná őt egy Koós Jánossal közös szombat esti hársfatea-maraton után. Mindeközben természetesen ömlesztve kapjuk a kistérségi magyar apóshumort, csak éppen Forgács Gábor Szeszélyes évszakokbeli micisapkája cowboykalappá transzformálódik át.
3. Kis Vuk (2008 – 1,3 pont)
A Három kívánság egykor nem kis szerepet játszott abban, hogy felnőttként tömegközlekedésen is nyomasztó kényszert éreztünk partedli viselésére és kesztyűsbábbal való kommunikációra. Ki gondolta volna akkor, hogy legtraumatikusabb audiovizuális élményünk mégsem a szóban forgó műsorhoz, hanem az általunk hőn szeretett Vukhoz kötődik majd? Pontosabban az ő péklapáttal agyonvert, Kedvencek temetőjébe hantolt gyépés mutációjához, aki Kis Vuk fedőnéven tette hallatlanul rokonszenvessé a Simabőrű karakterét.
A főhős amorf külsején szakemberi segítséggel még túltettük volna magunkat, de a Ganxsta Zolee orgánumán rappelő varjút mocsárláz okozta hallucinációként sem lettünk volna hajlandók tolerálni. Az IMDB-népítélet több mint jogos, a Kis Vuk ugyanis gondoskodott arról, hogy a „róka” kifejezésre jó ideig csak átvitt értelmében tudjunk asszociálni.
2. Elment az öszöd (2013 – 1,1 pont)
Mint ahogy keringtek legendák virtuóz vuvuzelaművészekről, úgy időről időre hallani lehetett szóbeszédeket arról is, hogy az Elk*rtuknál létezik nyomorúságosabb filmélmény a 2006-os eseményekről. Ezeket egészen addig a Hihetetlen magazin szerzőinek tulajdonítottuk, amíg az Elment az öszöd című audiovizuális sújtólég le nem tarolta pszichénket.
A produkció ugyanis a ’21-es Gyurcsány-filmhez képest is jóval hendikepesebb: egyrészt mert megkísérelték humorral feldobni, ami a humorérzék teljes hiányában kétes értékű döntés volt. Másrészt pedig mert egy regionális tévés tetőcserépreklám költségvetését áldozták rá.
Sás Péter parodista(?) azonban kétségkívül autentikusnak bizonyult az antihős szerepében, ugyanis hasonlóan meggyőzően alakított, mint maga az egykor miniszterelnöknek látszó tompa tárgy a politikai palettán. Mindenesetre az Elment az öszöd kiharcolta, hogy ún. politikai szatíra is szerepeljen a „százkarátos hígfos” titulusú magyar filmek listáján.
1. Holnap történt (2009 – 1,0 pont)
A Budapest Televízió alig titkolt küldetése nem volt más, mint hogy elhitesse a világgal: a magyarok jurtában laknak, és ma is dívik köreikben az ásóbotos földművelés intézménye. A vezetőség idővel úgy döntött, a nézői szürkeállomány műholdról történő szőnyegbombázása édeskevés, ideje a mozilátogatók IQ-ját is a közönséges papucsállatka szintjére süllyeszteni.
Csatasorba állították hát Anettkát, Kiszel Tündét, Terry Blacket, Fekete Pákót és minden két lábon járó sorozatvetőt, aki bevethetőnek bizonyult a jóízlés elleni bozótharcban. Megszületett a nagy magyar bulvárfilm is, a Holnap történt pedig aranykeresztet oktrojált a trashkultúra koronájára. Más kérdés, hogy a mozik végül akkor sem adták volna le, ha a jegyszedők egy túszvideón könyörögnek az életükért. Az mindenesetre a készítők mellett szól, hogy mindezt egy fillér közpénz nélkül, feltehetőleg jómódú éticsigák adományaiból finanszírozták.
Kirsch András