A rovarhoteleket és a „kínzóházat” is megnéztük a Normafán

Olyan állatokat is felsorol Jókai Mór a svábhegyi kertjéről készített feljegyzéseiben, amiket ma már hiába keresnénk a környéken. Ezek közül a legmeglepőbb talán az óriási oleanderszender, amely az író korában rendszeres látogatója volt a környékünknek.

A 12 centiméter szárnyfesztávolságú rovar ritka vendég az országban, a fővárosban pedig egyáltalán nem jellemző a felbukkanása. Tulajdonképpen az sem ismert, hogy bő százötven évvel ezelőtt mi szél hozta ide. A felmelegedés hatására visszatérhet, hiszen délszaki fajról van szó, amely nagy távolságokra elrepül a számára megfelelően forró és száraz időszakokban. Egyelőre gyakori „kistestvére”, a kacsafarkú szender szitáló röptében gyönyörködhetünk.

Az Aranycsapat a Vörös Csillagban

Mindez azon a „szabadtéri biológiaórán” hangzott el, amivel az októberi környezetismereti és kultúrtörténeti séta kezdődött a kiindulóponton, a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásánál. A korábbi tapasztalatok alapján ugyanis a helytörténeti nevezetességek mellett a természeti környezet érdekességeire is nagyobb hangsúlyt helyezett tematikus programjai szervezésekor a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület. A lakossági igényeket is figyelembe véve emiatt most több helyen érintettük a beporzó tanösvény állomásait.

A Hegyvidék akkor vált kiemelten népszerű üdülőhellyé, amikor Magyarország elvesztette hegységei nagyobb részét – mesélte Halácsy Ágnes biológiatanár és Devescovi Balázs irodalomtörténész, a XII. kerületi önkormányzat közösségépítő pályázatán nyertes egyesület két munkatársa. Mint hozzátették, ebben az időszakban nőttek ki a földből a szállodák, amelyek szobáit gyakran egész nyárra kivették a kikapcsolódni vágyó fővárosiak.

Először a Golf Szálló épült meg – magyaros, historizáló stílusban – a mai Rege út és Golfpálya út sarkán. A későbbi Vörös Csillag olyan előkelő hely volt, hogy magyar ember meg sem engedhette magának. Kivéve talán az Aranycsapat tagjait, akik számára téli szálláshelyül szolgált az illusztris épület.

Szabadulás az ÁVÓ titkos börtönéből

A Normafa Park Látogatóközpont felújított épületében ma sítörténeti kiállítás látható, de nem volt mindig ilyen békés a vadászház-hangulatú épület. A séta egyik résztvevője gyerekkori emlékeire támaszkodva elmondta, hogy a „kínzóházként” is emlegetett épületben az ÁVÓ vert tanyát – és foglyokat... Iskolába menet mindennap elhaladt mellette, de még csak arrafelé nézni sem volt szabad.

Aztán az ’56-os forradalom és szabadságharc idején hirtelen elnéptelenedett a környék, és egy nemzetőr bukkant fel, aki a gyerekeket faggatta, hogy mi van a házban. Miután megtudta, hogy börtön, egyszerűen körbelőtte a zárat, és a gyerekekkel együtt ment be oda.

A séta témájául választott sokféleség számtalan formában megmutatkozott. Láthattunk különböző stílusban megépített rovarhoteleket, emellett a Fülemile úti lakóteleptől a környék patinás nyaralóiig a legkülönbözőbb épületek bukkantak elő a színesedő lombú fák mögül.

Közben megelevenedett a Hegyvidék múltjának számtalan időszaka. Szó esett a Gestapo főhadiszállásáról és Eötvös báró villájáról, előtűnt egy ismeretlen eredetű szabadkőműves címer, és megszemlélhettük a Normafa egykor népszerű sípályáinak – mára erősen beerdősült – nyomait is.

Mennyire természetközeliek a Normafa részei?

Az élővilág sokszínűségét előbb az Agancs úti méhlegelő kapcsán figyelhettük meg, majd rögtönzött természetességi mérést végezhettünk a Normafánál. Egy ugrókötél által találomra körülhatárolt területen a nyírt és intenzíven használt Anna-réten mindössze hét növényfajt lehetett megszámlálni, míg a néhány méterre fekvő, meredek domboldalon legalább a dupláját. A látványos kísérlet után néhány perc alatt kitölthettük a területek természetességére vonatkozó kérdéssort, amelynek az eredménye jól rámutatott a kaszálatlan, érintetlen domboldal magas fokú természetközeliségére.

A kellemes őszi időben a Harang-völgybe ereszkedve egészen a Mátráig elláttunk. A séta végén célpontunkhoz, a Fácánoshoz érve az irodalomtörténész elmondta, hogy itt állt Buda egyik legnépszerűbb vendéglője, a Fácán, amelynek a neve Mátyás király legendás környékbeli vadászatainak állított emléket. Az épület ma a Zugligeti Általános Iskolának ad otthont, ahol már csak a tananyag részeként kerül szóba Kossuth, Petőfi, Krúdy vagy Barabás Miklós. Ők egykor szívesen időztek a kétszáz éve alapított fogadóban. A jó hangulatú báloknak is otthont adó hely népszerűségét kihasználva a közelben valóságos üdülőközpont épült, fürdővel, parkkal, cukrászdával, pékséggel.

Jelenleg a környék lezárt természetvédelmi terület, háborítatlan erdővel. A diverzitás szempontjából – a Hegyvidék sok más elhagyott telkéhez hasonlóan – fontos szerepet játszik a természetközeli növénytársulások fennmaradásában, élőhelyet nyújtva megannyi kisebb-nagyobb állatnak is. A külső szemlélő számára talán első látásra rendetlennek ítélt menedékek nélkül bizonyosan szegényebb lenne a XII. kerület élővilága.

Barta István

Évszázados víztorony

Ki ne ismerné az Eötvös úti víztornyot? Mégis sokan meglepődnek, hogy a vasbeton szerkezet már 112 éve áll, és csupán egy évvel fiatalabb margitszigeti párjánál. Építése után rengeteg minőségi kritika érte, de azokat kijavították, így most ez a főváros legöregebb, folyamatosan működő ilyen épülete. Kétszáz köbméteres tartályával ma is a környékbeliek hétköznapjait teszi kényelmesebbé.