A sünök már elköltöztek. Ki a következő?
Aki ismeri kerületünk erdőszéleit, apró tisztásait és vadvirágos rétjeit, az lényegében ismeri a „Kertemben a természet” pályázat idei győztes természetközeli kertjét is. Amikor egy ilyen helyre belépünk, tetszetős növényzetre és népes állatseregletre számítunk. Megkapjuk ezt is – mellette viszont legalább ugyanannyira hangsúlyosan a klímaváltozás és a Hegyvidék benépesülése lesújtó jeleinek sokaságát.
„Persze örülünk, hogy a kertünk nyert, de valójában szomorú, hogy már díjazni kell ezeket, annyira megritkultak a természetközeli kertek a Hegyvidéken” – hangzik a „Kertemben a természet” pályázat idei győzteseinek sommás értékelése. Ami nem a négy generációt befogadó kertnek szól, sokkal inkább a környezete átalakulásának.
A 30-as években, amikor a család ideköltözött, a Diós árok oldalában vadvirágos rétek húzódtak. A nagyszülők számára a kert élelmiszerforrás volt. A gyümölcsfák törzse körül tyúkok csipegették a konyhakertben termő zöldségek héját, tojásaikat pedig a környező bokrok alá rejtették. Ekkor érkeztek a környékbeli erdőkből, cserjésekből azok a magok, amikből a kerítések mellett észrevétlenül sövény növekedett.
Aztán a kert funkciója lassan megváltozott, már nem haszonkertként szolgálta a családot, hanem békés álomba szenderülve alakult, a saját kedve szerint. Bár voltak kisebb változtatások, ültetések, de ahogy fokozatosan elvadult, az újabb generációk felfedezték a természet közelségének felbecsülhetetlen értékét, és örömmel segédkeztek az öntörvényű metamorfózisban. Közben a környező telkeken társasházak épültek, a zabolázatlan rét helyét nyírt gyep vette át – a pillangók és más rovarok helye pedig üresen maradt...
A lassan körbeépített zöld oázis szerencsére az állatok kedvelt területe. Az ágak között jár-kel a pele és a mókus, a kertben elhelyezett vadkamera pedig nemrégiben egy termetes borzot is megörökített. Nyest és denevér is előfordul itt.
Csak a sünöket keressük hiába. Pedig évtizedekig kötött útvonalon járták be a környéket minden este 10 órás indulással és reggel 6-os érkezéssel. Aztán az őrjáratok egyre korábbra tolódtak, már napvilágnál, 8 körül megkezdődtek, és gyakran másnap reggel 8-ig tartottak. Végül a sünök teljesen eltűntek, mert hiába fordítottak nyolc helyett tizenkét órát a táplálkozásra, így sem tudták megtölteni a hasukat. Egyszerűen eltűntek a rovarok. Nincs fényesen csillogó futrinka, csíkos potrohú poszméh, sem az ezernyi egyéb ízeltlábú, amelyek korábban benépesítették a réteket.
Ahogy tíz éve egy júliusi hajnalon megszámlálhatatlan madárfaj rengeteg példánya énekelt a völgyben, addig most ugyanabban az időszakban jó, ha féltucat madarat hallani. „Szívszorító” – mondják egybehangzóan a kert tulajdonosai, a természetfotós-biológus testvérpár tagjai, akik még jól emlékeznek, milyen volt kiülni a kertbe egy vasárnap hajnalon, amikor semmi sem zavarta a madárkoncertet.
És hogy mit kell csinálni egy ilyen kertben? Erre a kérdésre is megszívlelendő választ kapunk: amíg a tulajdonosok figyelme régen a kerítésen belülre összpontosult, addig ma egyre nagyobb mértékben a kívülről érkező veszélyeket kell felfedezni, és – amennyire lehet – megóvni ezektől zöld birodalmukat.
BI.
Díjnyertes kertek
A Hegyvidéki Zöld Iroda évek óta a „Kertemben a természet” pályázat útján irányítja a figyelmet a XII. kerület leginkább természetközeli magánkertjeire. 2025-ben az alábbi cím alatt megbújó kertek kaptak díjat: Diós árok 41., Fodor utca 81/b, Istenhegyi út 49., Vöröskő utca 9., Zugligeti út 42. Gratulálunk a kertek ápolóinak!