Hogyan vegyük rá a gyerekeket, hogy olvassanak?

• Egy újsághír szerint Dániában eltörlik a könyvek 25 százalékos áfáját, mivel a statisztikák szerint minden negyedik dán kamasz megakad egy egyszerű szöveg értelmezésén. Mi a véleménye erről?
• Az, hogy a gyerekek általában véve olvasókká váljanak, biztos, hogy nem csak az áfacsökkentésen múlik. Persze nálunk is drága a könyv. Nagy álmom, hogy Magyarországon legyen egy olyan program, aminek a segítségével iskolai könyvtárakba juttatunk kortárs irodalmat. Ha ott elérhető lenne akár harminc példányban egy kortárs ifjúsági regény, könnyebben lehetne vele dolgozni. A kiadók népszerűsítik az olvasást, kiemelnek szerzőket, felhívják a figyelmet témákra, olvasmányokra; de a tudatos szülő azzal teheti a legtöbbet, ha a gyerek napirendjében helyet teremt az olvasásra. Mivel a családi élet úgy változott az utóbbi évtizedekben, hogy nemigen jut erre idő, a pedagógusokra nagyobb felelősség hárul. Fontos lenne, hogy a tanítók, a magyartanárok vigyenek be mindenféle könyveket az órájukra, és kínálják fel a gyerekeknek.
• A klasszikusokat is érdemes keresni?
• Hogyne! Mi a gyerekeimmel például nagyon szeretjük a már klasszikusnak számító Erich Kästnert, Lázár Ervint.

Könyv vs. kütyük

• Digitális tartalom fogyasztása és könyvolvasás – lehet köztük ügyesen lavírozni?
• Minél korábbi életkorban érdemes figyelni arra, hogy legyen szabályozottság a családon belül. Jónak gondolom, hogy az iskolában adják le a telefont a diákok, és csak akkor vigyék be órára, ha a tanár előre szól. Borzasztó nehéz a szülők helyzete. Érzékelik, de rendszerben még nem látják, mi mindent okoz, ha korán kerül digitális eszköz a gyerek kezébe. Nyugodtan merem állítani: minél később, annál jobb. Nehezítő tényező, hogy a szülőknek szinte mindent telefonon kell intézni. Az én két fiam – tizenkettő és tizenhárom évesek – engem úgy lát, hogy egész nap az arcom előtt van a telefonom, és nyomkodom otthon is. Online zajlanak az iskolai, a különórai, a munkahelyi és a háztartási intéznivalók, a kapcsolattartás, így kénytelen vagyok. Legalább látják, hogy van a kezemben könyv, nyomtatott újság. Esténként felolvasok nekik ifjúsági regényeket, és ők egy-egy rövidebb szövegű könyvet egyedül is elolvasnak. Abban bízom, hogy mivel kiskoruktól fogva legók és könyvek között élnek, a mai napig én is olvasok nekik, megtartják azt a fajta figyelmet, lelassulást, ami az olvasáshoz kell, tapasztalják, hogy innen is szerezhetnek élményt, amihez vissza akarnak térni. Először a lassabb befogadásban elérhető olvasmányokat kínáljuk fel a kicsiknek, és minél később kerüljön be mellé a figyelmet szétszóró információs dömping! Tudniillik ez mindig erősebb lesz.
• Milyen olvasmányokat ajánl a gyerekeknek?
• Zágoni Balázs ifjúsági regényeit ajánlom, mindegyik egy-egy külön világ. Olvastuk a gyerekeimmel is A Gömböt, az kétrészes, és nemrég a legutóbbi könyvét, A csillag és a századost. Tudnék mondani magyar szerzőktől izgalmas, az ifjúsághoz közel álló regényeket, de sajnos ezek nyelvileg sokszor nem elég kiforrottak. Most pont azt a korszakukat élik a gyerekeim, hogy nagyon nehéz olyan minőségű regényt találni, ami megfelel az igényeiknek; hamar kiszúrják a rossz mondatokat, a redundanciát, bosszankodunk olvasás közben. De jó szívvel ajánlom Szabó Róbert Csaba kétrészes ifjúsági meseregényét, a Vajon Nagyit, meg A cipzárkovács című regényét is. Ez utóbbi valós problémából indul, egy magányos gyerek a főszereplője. A fiamnak nagyon tetszett, bele mert vágni, izgalmas rajzok is vannak benne Orosz Annabellától, nem rettentette el a betűmennyiség, viszont nagyon komoly, és nem fantasy, mert az én tizenhárom éves fiam azt nem kedveli.

„A kisfiamat megrémisztette”

• A kötelező olvasmányok között van kortárs?
• Felsőben a kötelezően választható ifjúsági regények közt Jules Verne Kétévi vakáció, Tonke Dragt Levél a királynak, Mándy Iván Az enyedi diák című művei mellett Csukás István Vakáció a halott utcában című regénye is szerepel. Ezek közül egyet kell választani, de már ők sem igazán a kortársaink. A középiskolában Wass Albert, Szabó Magda, Örkény István a legfrissebb, illetve egyetlen szabadon választható kortárs tétel van. Az említett Levél a királynak egy holland kalandregény, sokan nagyon szeretik, kétrészes, és Netflix-sorozat is készült belőle. Szorongást, megfoghatatlanságot közvetítő világa a kisfiamat megrémisztette, alsóban olvastuk, lehet, hogy korán, úgyhogy abbahagyták. Ahogy a filmet is a váratlanul becsapódó, a könyvben nem szereplő homoerotikus jelenetnél. Mi nem olvastunk Harry Pottert, de Rowlingtól A karácsonyi malac mind a hármunknak nagyon tetszett. Alá kell szállni egy alsó világba, és a gonosszal kell megküzdeni. Általában azok a jó művek, amikben a tét nem kicsi, élet-halál harcról van szó – mondjuk egy fiatal, tizenhárom-tizennégy éves főhős esetében is, aki kicsit idősebb az olvasóinál. Ilyen a kétrészes Ágról szakadt Tóbiás, amit franciából fordított Pacskovszky Zsolt. Amikor tanítottam, szerettem dolgozni a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? című lányregénnyel. A fiaimmal a belőle készült filmet néztük meg, ami harminc év óta egy igazi családi mozi!
• Olvasással alakul a szókincs is, ugye?
• Meg a beszélgetéssel. Bár az én gyerekeimre is nagy veszély az influenszer nyelviség világa, de annak örülök, hogy óvodáskoruktól gazdag a szókincsük, mert sokat olvastunk, beszélgettünk, és ezt a szokást a mai napig tartjuk. Az esti felolvasás a legjobb családi program! Van benne vidámság, megnyugvás, egymás gondolatainak megismerése, a napi problémák feldolgozása, készülés a jövőre – egy csomópont a napban, ahol minden összegyűlik és elrendeződik. Szeretem, ha kérdezgetjük egymást, izgalmas átélni, ahogy bontakozik, egyre egyénibb lesz a gondolkodásmódjuk. Az olvasmányokban különböző típusú emberekkel, jelenségekkel, érzésekkel találkozunk. Minden népmese, gyerektörténet emberi alapértékekre tanít; szeretetre, együttérzésre, kitartásra, áldozatkészségre, arra, hogy a céljainkat akár megpróbáltatások árán érjük el, hogy „lent” után mindig következik „fent”. Hiszek abban, hogy azokból válnak tevékeny és a közösségükért felelős, egymást megtartó felnőtt emberek, akik a játszmákat már lejátszották fejben – a meséken keresztül.

Szepesi Dóra